A rejtett paloták lakói között nem árt, ha akad egy „bolond”, aki kézbe veszi a dolgokat

Sokszor mindenki mást tart értékesnek vagy szépnek, mégis vannak olyan tárgyi és épített emlékek, amelyek kiválóságát és jelentőségét egyetértés övez, de vannak olyan kevésbé ismert helyek, épületek, amelyek hasonló értékeket képviselhetnek, a közöny sokszor mégis ellenük dolgozik.

A We Love Budapest nemrég körbejárta a fővárost benézve a pesti lakosok számára jól ismert bérházak kapui mögé. Sokan nem is nagyon gondolnak bele abba, hogy olyan helyekről beszélhetünk, amelyek akár műemléknek is számíthatnak, ennélfogva különleges oltalom alatt állnak. Sokszor nevetve nézzük a külföldi turistákat, amiért egy-egy lakóépület homlokzatát fotózzák, de ezek a házak egyedi arculatukkal és belső terükkel sokszor valóban látványosságnak számít annak, aki nem minden nap találkozik velük.

A díszes homlokzatok, kovácsoltvas kerítések, egyedileg készült kapualjak és belső, rejtett kertek, udvarok sokszor kisebb palotákat idéznek részletgazdag kidolgozásukkal. Különleges élmény lehet a számos, eltérő épületet bejárni és megnézni, figyelve az apró, művészileg kidolgozott elemekre, mégis gyakran találkozunk azzal, hogy inkább elkapnánk a tekintetünket, ahogy egy-egy épület omladozó, romos falát, homlokzatát meglátjuk.

Kell egy „bolond”

A műemlékek esetében már nem lehet akármilyen módon nekilátni a felújításnak. Anyagi feltételek, megfelelő szemlélet kell ahhoz, hogy az épület egyedi arculatát, műemléki jelentőségét megóvjuk, és nem utolsósorban szükség van olyan képzett szakemberekre is, akikből jelenleg hiány van Magyarországon, legalábbis Veöreös András szerint.

A szakember-utánpótlás biztosítása nagyon fontos, ami az egyetemi szinttől a kivitelezői szintig igaz. Már az is nagy probléma, hogy a hagyományos építési technikákat elvégezni képes kivitelezőből is kevés van. Még nem is a restaurálásról beszélünk, hanem téglafalazásról, vakolásról, boltozatépítésről, párkányhúzásról vagy hagyományos asztalosipari munkák elvégzéséről. Ha több szakember lenne, könnyebbé válna a helyreállítási folyamat

– fogalmaz Veöreös András okleveles építészmérnök, műemléki szakmérnök, a győri Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és Városépítési Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense.

De nem csupán az említett problémák okoznak nehézséget, mert sokszor a lakók is értetlenül állnak azelőtt, ha valaki belevág egy hasonló projektbe. Az építészmérnök felidézte egy pesti bérház történetét, ahol az egyik lakó vállalta, hogy helyreállítja az épületet. Sokáig szkeptikusak, kicsit még ellenségesek is voltak megmozdulásával szemben az ott élők, de egy ponton ez megváltozott:

Mindig az embereken múlik. Van olyan, hogy bekerül egy új tulajdonos egy tipikus, pesti, lepukkant állapotú bérházba, és felismeri, hogy ez a ház szép. Ez a tulajdonos létrehozott egy alapítványt, elkezdett pályázni, helyreállíttatta a Róth Miksa üvegablakokat, restauráltatta a kaput és egy idő után eljutott oda, hogy a lakók, akik kezdetben elég szkeptikusak, mondhatni ellenségesek voltak, bocsánatot kértek tőle és megköszönték neki. Sokszor elég, ha van egy jó értelemben vett »bolond«, mert már az is nagyon sok követ tud megmozgatni.

Nem csupán a pesti bérházak esetében igaz a fenti, kicsit példázathoz hasonlító történet. Rengeteg műemlék van szerte az országban templomromoktól freskókig, ahol nem az idő vasfoga a legnagyobb ellenség, hanem a mérhetetlen közöny. Bár Veöreös András elmondása alapján Magyarországon szerencsére ritkán hallani szándékos károkozásról, rongálásról, vandalizmusról, „a társadalom egyik legnagyobb problémája: a közöny, az érdektelenség, a passzivitás. Ha ebből ki tudunk mozdulni, akkor akár egy pesti bérház közössége is csodákra lehet képes.”

Vannak még példák

A szakemberrel a II. Oltári múlt konferencia kapcsán beszélgettünk, ahol a múzeumpedagógia mellett a műemlékvédelem volt a kiemelt téma. A freskók és a templomok romjainak történelmi jelentősége, határokon átívelő védelmük és fenntartásuk jelentős feladat. Veöreös András szerint a szakemberhiányt leszámítva szerencsére nem fest rosszul a helyzet Magyarországon.

Sokszor beszél külföldi kollégáival, visszajelzéseik alapján ott is hasonló kihívásokkal néz szembe a műemlékvédelmi szakma, és még az olyan gazdagabb környező országokban mint Ausztria is akadnak nehézségek. Úgy véli, hogy a magyar jogszabályozás szerencsére elég jó védelmet nyújt a műemlékeknek, így az utánpótlás képzésén túl az emberek figyelmének felhívása (ami a múzeumpedagógia kiemelt feladata) és a restaurálási támogatások megszerzése marad fontos feladatként. 

„Az értékőrző szemlélet meglétében vagy nem létében nincsenek nagy különbségek egyes országok között. Hogy melyik ország milyen forrásokat tud a műemléki értékei mellé állítani, az teljesen változó, de Magyarországon is lehet nagyon jó példákat találni. Az elmúlt években remekül működött a Népi Építészeti Program, ami nem olyan sok pénz, de az, hogy minden évben fel lehetett néhány épületet újítani, rengeteget számít. Ott van a Nemzeti Kastély- és Várprogram, ahol minden évben vannak projektek, amik felkerültek a legjobb műemlék-helyreállítások listájára. A magánberuházások közt is mindig találni olyat, ami példaértékű.

A túléléshez szükséges dolgok előtte vannak. Ez egy kulturális feladat, amire adott közösség próbálja kialakítani a forrásokat saját igényeihez mérten” – részletezi Veöreös András.

Szükséges fejlődés

Szerinte az épületek gazdasági hasznosulásában van különbség, hisz egy kastély több látogatót vonz be, mint egy tájház, de kulturális értéket tekintve ő nem tenne különbséget. A műemlékvédelemre, mint összetett, társadalmi tevékenységre hivatkozik és kiemeli, hogy egyfajta társadalmi, nemzeti identitást is képvisel.

Mindig az adott ország, nemzet társadalma dönti el, mit tart értéknek és mit nem. Ennek megfelelően védik azokat. A társadalom alakulásával a szempontok is változnak, ahogy a történelmi értékekhez viszonyulunk. A műemlékvédelem legfontosabb célja a társadalom identitásának erősítése. Ezek az épületek, épületrészletek mind a korábbi korok társadalma által létrehozott emlékek, amiben benne van a korábbi épületszerkezet, építési technika, művészeti gondolkodás, a korábbi kor emberi teljesítménye

– fogalmaz az építészmérnök. 

Ennek megélésére és óvására pedig a társadalmi közöny leküzdésén túl igyekeznek a korábban említett szakemberhiányra is megoldást találni, valamint a szakmai színvonalat is egyre feljebb emelni. Veöreös András egy nemzetközi civil egyesület, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnökeként dolgozik olyan felsőoktatási intézményekkel közösen, ahol a műemlékvédelemhez kapcsolódó szakterületek valamelyikét oktatják.

Az együttműködést a jövőben szeretnék a középszintű oktatásra is kibővíteni, felvenni a hagyományos építési technikákat oktató szakiskolákkal a kapcsolatot. Jelenleg hatalmas hiányosságokat látnak ezen a területen, mivel hazánkban összesen egyetlen olyan intézmény van, ahol műemlékfenntartó szaktechnikusi képzést folytatnak. 

(Borítókép: Róka László / MTVA / MTI)