Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A fiatal képzőművészek hangulatát nem borzolja fel egy parkolóautomata látványa, derült ki a kiállításon, amit az automatákból készített művekből rendeztek. A Városháza téren felállított objektumok ugyanis pont olyan ötlettelenek vagy kényszeresen ötletesek voltak, mintha a pályázóknak tejesdobozokból kellett volna valami igazán kreatív dolgot csinálniuk.
Míg azonban a tejesdoboz a világ legunalmasabb tárgya, és legfeljebb a reciklizáláspárti zöld aktivistákból vált ki némi emóciót, a parkolóautomaták a legfrissebb kutatások szerint társadalom jelentős százalékánál képesek kivágni a biztosítékot már akkor is, ha csak elmosódott fotón mutatják fel a képüket a távolból.
Egyrészt ugye a működésük: beragad a pénz, egyáltalán nem üzemel, ha igen, akkor nincs a parkolni vágyónál apró, mire pedig felvált, már meg is büntették.
És még ha simán is megy minden, a közepesen tájékozott állampolgár akkor is tudja, hogy a kék dobozok a legtöbb kerületben a korrupció mementói, amelyek arra emlékeztetik az embert: olyan országban él, ahol az őr hamis fotók alapján büntet, részben a saját, részben pedig a rendszert felügyelő területi képviselő anyagi helyzetének javítására. Ami azonban csak apró bosszúság, mivel a rendszer a legtöbb helyen alapjaiban is korrupt. Az önkormányzat, mondván neki erre nincs apparátusa, gyanúsan olcsón adta át a parkolóhelyek felügyeletét egy olyan cégnek, amelynek tulajdonosai aztán gyanúsan közel állnak az említett önkormányzat vezetőihez.
Mindebből a frusztrációból a képzőművészek azonban nem éreznek semmit, ami egyébként érthető, hiszen a civilizáció magyarországi fokán az ifjú művészeknek nincs autójuk, amivel parkolhatnának. Éjjel-nappali boltok, kerékpártárolók vagy turkálók redizájnjára viszont senki nem hirdet pályázatot.
A Városháza téren kiállított darabok legtöbbje így egyszerűen csak béna. A felületi díszítést kapott automatákra nagy, színes dekorációval ellátott matricákat ragasztottak, nagyjából annyi ötlettel, amennyit bármelyik reklámgrafikával foglalkozó cég belerakott volna délután három és öt közt, miután a nagy melókat már letudták.
A motivációs deficit a térplasztikai kategóriánál volt igazán feltűnő, pedig itt simán el lehetett volna szakadni az eredeti funkciótól, és reflektálhattak volna magára a városra. Így tulajdonképpen egyfajta street arttá tehették volna az automatákat. A pályázók azonban megmaradtak a tehénparádés ritmusnál, azaz hogy a kiindulási tárgyat vicces módon átalakítsák szupermenné, sütivé vagy angyallá. Míg azonban a tehén már eredetileg is bizarr tárgy, ami további formálással nagy valószínűséggel alakul feltűnő objektummá, a parkolóórával ez nincs így.
Mi két érdekesebb ötletet láttunk, a szőrrel és a tüskékkel borított automatát. Díjat azonban pont nem ezek kaptak, pedig pályázatot meghirdető, mobilos fizetéssel foglalkozó cég bőkezű volt, és laptopokkal meg drága számítógépekkel halmozta el a nyerteseket.
Ha ezt előre tudjuk, akkor mi is jelentkezünk ötleteinkkel, amelyek jelen sorok írása közben jutottak eszünkbe. Pályáztunk volna egy olyan automatával, amely kezelőfelülete egy télen melegített, nyáron hűtött nyílás belsejében van, így az autós örömmel használta volna a szerkezetet, de hosszas utcai várakozás közben is bárki megmelegítheti benne a kezét. A Citadella parkolójába tervezett óránk egyúttal panorámatávcsőként is üzemelne, így jutalmazva a becsületes autóst. Vagy ott van még az egészében vastag párnázattal ellátott szerkezet, amelyet bátran lehet csépelni, sőt, a vásári bokszológépek mintájára, ha elég nagyot ütünk, negyed órás ingyen parkolást nyerünk. Ötleteink védettek.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
