A szatyor angyala

Van miből kórzani Sophie Kinsella

Rebecca Bloomwood bohó pénzügyi újságíró, aki az unalmas sajtótájékoztatókat dumálással és pezsgőfogyasztással tölti. Egy-egy unalmas sajtótájékoztató után azonban beszippantja őt a boltok temperált légkörű, illatos, midizenés mennyországa, ahol testápolót, sminket és asszeszoárt vásárol. Becky így fődögél magában és halmozza az adósságait, egész' az összeomlásig, amelyen túl egy nagyon gazdag pasi található.

Sophie Kinsella önéletrajzi ihletésű regénye azoknak szól, akik táplálkozási zavarok helyett a felnőttesebb és nemzetgazdasági szempontból is hasznosabb vásárlási mániát választják a női magazinok elleni passzív mentális ellenállás formájául.

Becky Bloomwood története azonban nem az indukált öngyűlöletről szól, hanem sokkal inkább arról, amiről a regényújságok szólnak. Becky egy undorító és egy arrogáns multimilliomossal találkozik és szerencsére az arrogáns multimilliomos szerzi meg, akit Romantikus-Agysebész Endrének hívnak. Hazudtam, Luke Brandonnak hívják. Igazán sajnálom.

A megszólaltatott elemzőknek akkora csalódást okozott az ostoba történet, hogy csak a százharmincadik oldal környékén ismerték fel, hogy Kinsella szituációs gegeket is igyekezett a történetbe kódolni. A cselekmény így vidám görcsös hangulatban rohan a végkifejlet felé, amikor is a szegény boltkóros főszereplő véletlenül tévésztár lesz.

Boltkórosság ellen két módon lehet küzdeni: kevesebbet kell költeni vagy többet kell keresni. Gyógyulás helyett ez utóbbival végződik Becky szomorú kínlódása, amelyhez a nagy sikerre való tekintettel két folytatást is írt Sophie Kinsella -- áldja meg érte Allah és Isten a két jóbarát, az univerzum könyvárudásaival egyetemben.

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
fordította: Merényi Ágnes
Nők Lapja regények, Ulpius-ház, 2002
1980.- Ft