Jehova tanúi elfoglalják Budapestet

A jövő Belvárosában a lakók meghitt kertekben, tágas tereken grasszálnak majd, a forgalom pedig nem zavarja az idillt, mert a föld alatt araszol. A Városháza által kiírt Budapest szíve ötletpályázat nyertesei olyan várost terveztek, amilyenben mindig is élni szerettünk volna.

Egy cikkolvasásnyi időre elfelejtheti a kátyúk közt robogó, izzadtságszagú buszokat, a dugókban vörösödő fejű sofőröket, a szmogban sorvadó fákat, és a riadtan rohangászó gyalogosokat. Merüljön el velünk az összesen 40 millióval jutalmazott tervek közt, amelyek szárnyalását nem gátolta a pályázati kiírás. Anyagi korlátokat ugyanis nem kellett figyelembe venniük a tervezőknek.

Míg cikkünk első részében megismertük a Deák teret uraló Óriáskristályt és az Emberterráriumot, a második és harmadik helyezett munkái egy újabb Művészetek Palotájával és a fátum gigantikus emlékművével mentenék meg a Fővárost.

Belvárosi Művészetek Palotája

"Közhelynek számít, de igaz: bármennyi felülettel növekszik a közlekedésre alkalmas terület, mindig megtelik. Ha ez a logika igaz, igaz az ellenkezője is, vagyis, ha csökken az utak felülete, csökken a forgalom nagysága is." Ezzel az elmélettel támasztja alá a hétmillióval jutalmazott második helyezett munka, hogy miért nincs értelme sokat szöszölni a közúti forgalmi rendszerrel. Úgyis annyi autós van, amennyi út, tehát akkor legyen kevesebb sáv a Károly körúton és a Kossuth Lajos utcán, és egy problémával kevesebb.

A budai látképbe nem rondítana bele többet a rakpart autósora, a sávokat ugyanis lefednék, így ahelyett hogy srapnelzáporban rohanó katonák módjára kellene megközelítenünk a Dunát, egyszerűen lesétálhatunk a partra.

Az autósok visszaszorításával párhuzamosan a pályázók egy jó nagy lökést adnának a tömegközlekedésnek. Akkorát, hogy a Kiskörúti villamos a Bajcsy Zsilinszky úton egészen a Nyugatiig fusson, minibuszok hordoznák a turistákat a kisebb utcákon, újra üzemelnének a kishajók a Dunán, és persze a négyes metró.

A terv célja, hogy az intézmények helyett a lakóké legyen a Belváros, úgyhogy az alkotók felvirágoztatnák a kiskereskedelmet és a kis alapterületű vendéglátást. A kellemes ebéd után a belvárosiak egyébként majd nem a tévé elé rogynak le, sőt, nem mennek vissza dolgozni sem. A fiatalok az aktív pihenésre kialakított terek (Károlyi kert, Erzsébet tér, Március 15) egyikén focizhatnak, miközben az idősebbek a passzív változat (Vigadó tér, Roosevelt tér, József nádor tér, Szervita tér, Egyetem tér) lombjai alatt sakkoznak.

Szerencsés egyébként, hogy a pályázók a bokor+betonozott focipálya+homokozó+padok egyenkoncepciója helyett funkció szerint elkülönített terek rendszerét találtak ki. Így a fentieken túl megálmodtak kulturális rendezvényekre kitalált tereket (Erzsébet tér, Károlyi kert), vásárló tereket (József nádor tér, Vörösmarty tér, Deák utca, Szervita tér), sőt politikai rendezvényekre tervezett teret (Március 15. tér) is. Ez utóbbit nyilván könnyen mosható, hangszigetelő, gumiborítású falak határolnák, középre pedig szónoki állványt betonoznának.

Demján fixációnak tűnik ugyanakkor, hogy az egészet egy Városház térre tervezett Művészetek Palotájával koronáznák meg. szigorú épület nem csak a trendi atomsilónak tűnő formájával idézi a kulturális tömböt, hanem azzal is, hogy elképesztő mennyiségű kiállítóteret terveztek bele, anélkül, hogy valaki megvizsgálta volna: fel tudnánk-e tölteni a tereket alkotásokkal, vagy akkor indulhat a kínos múzeumköltöztetési procedúra.

Az épület, a Műpához hasonlóan, egyébként izgalmasabb belülről. A tér génkezelt, klasszicista csarnokra emlékeztetett minket: a komor, elmélkedésre alkalmas oszloperdő felett egy hatalmas, fa űrkapszula lebeg. A hosszanti ablakokon bevetülő fénypászmák meditatív hangulatát sajnos éppen aluljárós jellegű mozgólépcsők kötik a jelenhez.

A már bemutatott tervekhez hasonlóan, az új épület, a Merlin színház és a Városház között ezúttal is létrehoztak egy teret, abból kiindulva, hogy a budapestiek leginkább szürke falakkal határolt, szürke kőborítású területen érzik jól magukat.

Sztoikusok és a Jehova tanúi

Az ideális fővárosi lakos szenvedélymentes, egykedvű mindennapjait pedig a jó kutatására fordítja, vélik a harmadik helyezett munka készítői. Koncepciójuk középpontjába ugyanis egy több emelet magas oszlopcsarnok áll, vagy ahogy a pályázatban szerepel, a sztoa. "Az épület megfogalmazásában a városi élet ókori mintáit és a kortárs építészeti gondolkodás megoldásait kívántuk egyesíteni" - rántja be a képbe a pályamű a sztoa eredetijét, az athéni piacteret, ahonnan a sztoicizmus, a sors hatalmát és a lemondást hirdető filozófia ered.

A hatalmas benzinkút-szerű épület minket elsőre megragadott egyszerű formájával, az óriástető alá pakolt, különböző magasságú épületeivel. Így önuralom csak a tervezők fellengzősen semmitmondó soraihoz kellett: az épülettel "korunkra jellemző interface-zóna jön létre, mely az önkormányzat és a városlakók, illetve a Világ és a Budapest közt zajló kommunikációt generálja."

Az alkotók a Városháza közepébe egy elektromos rovarriasztóra emlékeztetőre emlékeztető blokkot is beleépítenének, és így, a kettő közt létrejövő tér, a fentebb ismertetettől eltérően nem egy börtönudvarra, hanem izgalmas formákkal és zugokkal élénk szocializálásra csábító - ki kell mondanunk - agorára emlékeztet. (Mindehhez valamiért feláldozták a Merlin színház homlokzati részét, hogy a megmaradó dongában helytörténeti kiállítást rendezzenek.)

Az alkotók egyébként imádják a jó hangulatú tereket, a bérházak udvaraiban ugyanis kerteket, parkokat alakítanának ki, amelyek "a vendég számára ritkán feltáruló titokzatos csodavilágot teremtenek", írja a pályázat Krúdyja.

A terv felszabadítaná a Dunát, mégpedig úgy, hogy a forgalmat egy zajvédő fallal ellátott vályúba tereli, zavartalan lejutást biztosítva a gyalogosoknak. Az Erzsébet hídról ömlő forgalom pedig teljesen eltűnne a szem elől, egy, a Március 15.-e téren kezdődő, és majdnem a Blaha Lujza térig futó alagútban.

A felszabaduló tereken boldog gyalogosok és pirospozsgás biciklisek keringenének, aki pedig fáradt, felül valamelyik új villamos vonal járatára. Villamos fut majd ugyanis az Erzsébet hídon át a Kossuth Lajos utcán és a Rákóczi úton, és a Bajcsy Zsilinszky úton is. Az egész város olyan vidám lesz, mint egy Jehova tanúi újság illusztrációja.