Száz helyett ezrek
"A nagy terv az volt, hogy a százpéldányos kiadásból pár éven belül háromszáz példány legyen, amiből már meg tudtam volna élni"- mondja Davis. A pár száz példány elérése mára már szerény célkitűzésnek tűnik. A képregény rekordmennyiségben, 2750 példányban jelenik meg. Emellett a kövér macska köré több millió dolláros merchandizing üzlet szerveződött.
A modernkori képregény-birodalom virágkorát éli; Garfield kalandjai 111 országban jelennek meg, több, mint 750 miilió dollárt hozva ezzel évente. A sikertörténetet Davis egy mozifilmmel folytatja, de nem éri be ennyivel; következő lépésként Garfield történeteit a Broadway-n akarja bemutatni.
Egyszer volt, hol nem volt
A legenda egy harmincöt négyzetméteres helyiségben kezdődött. Az egyszobás rajzfilmstúdió Indianapolistól hatvan mérföldnyire volt, nem messze Davis gyerekkori otthonától. Asztmás volt, idejének nagy részét a házban töltötte egy tükör előtt vizsgálgatva arckifejezéseit. Grimaszait aztán megpróbálta lerajzolni. Ezután üzleti tudományokat és művészetet tanult a Ball State Egyetemen, ahol megismerkedett Charles Schulz legendás képregényével, a Peanuts-szal is. Többek között ez is segített saját stílusának és humorának kialakításában, amely végül egy narancssárga macska formájában kerekedett ki.
Szókimondó szövegek
Davis más képregények rajzolásával is próbálkozott már. Az 1950-es években együtt dolgozott egy másik művésszel Mr. Potatohead-en amely azonban nem ért el akkora sikereket. Garfield gegjei - az ébresztőóra összetörése, Odie, a kutya piszkálása - milliókat hoztak az alkotóknak, és domináns szerepet a képregényiparban.
Davis szereplői közül egyik sem örvendhetett még akkora népszerűségnek, mint a szeretni való, neveletlen macska. "Garfield ki meri mondani, amit más nem. Ez a dolgok lényege" - összegezte Davis a siker tényezőit.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
