Olivér
5 °C
8 °C

Megjelent Kertész Imre új regénye

2003.09.10. 15:46
Szeptember 10-én jelent meg, egyszerre magyarul és németül a Nobel-díjas Kertész Imre regényciklusának negyedik, záró darabja, a Felszámolás. A holland és a lengyel változat októberben jelenik meg, és készül a francia fordítás is, de biztosak lehetünk abban, hogy az író többi művéhez hasonlóan, az új regény is bejárja majd a világot - hiszen a szerző szakmai integrációja "rohamléptekkel, mars-szerűen, trombitaszóval" folyik.
"Ez a könyv olyan életről, olyan világról szólt, amely a valóságban sohasem, legföljebb megfogalmazásokban létezhetett, [...] ez a könyv kedélyes volt és bölcs, vagyis tudatlan könyv volt, de a tudatlanság csábításával az én számomra végzetes hatású könyv. Lehet, hogy ez a könyv hazudott, de - a mai emlékezetem szerint - biztos, hogy őszintén hazudott, és igen valószínű, hogy akkor nekem éppen erre a hazugságra lehetett szükségem. Az ember mindig ugyanolyan pontosan és ugyanolyan haladéktalanul rátalál a számára szükséges hazugságra, mint amilyen pontosan és haladéktalanul rátalálhat a számára szükséges igazságra is, ha egyáltalán szükségét érzi az igazságnak, azaz az élete felszámolásának. [...] Ezt a könyvet egyfelől hamar elfelejtettem, másfelől sohasem;"
(Kertész Imre: Az angol lobogó, Magvető, 2001., 27. o.)

Tekintse meg képeinket
Az idézett szöveghelyre Morcsányi Géza kiadóigazgató hívta fel a figyelmet azon a sajtótájékoztatón, amelyen a Nobel-díjas szerző társaságában bemutatta a Kertész Imre fő műveit (Sorstalanság, A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért) tetralógiává kerekítő új regényt, a Felszámolás-t, az először 1971-ben megjelent opusra hivatkozással alátámasztva mintegy az író azon vallomását, hogy tizenhárom éve dolgozik az új művön.

Azzal a szándékkal ír könyvet, hogy könyvet írjon

A Kertésznél megszokottnak tekinthető évtizedes érlelődési szakasz a Sorstalanságénál "komplikáltabb, de hagyományosabb", "nem lineáris" forma megtalálására ment el, hogy aztán a végső forma "élvezetessé" tegye a százötven oldalas mű tulajdonképpeni megírásának - a Nobel-díj okozta bokros teendőkkel megszakított - munkáját.

Az elmaradhatatlan kérdésre, hogy milyen szándékkal írta művét, Kertész mosolyogva válaszolt: "Az ember azzal a szándékkal ír könyvet, hogy könyvet írjon." De azért nem vonta vissza a fülszöveg összefoglalóját sem: "B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció? Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükből a saját életük, s hogyan válik 'úgynevezett valósággá' mindaz, amit egykor kétségbevonhatatlan valóságnak, az életüknek hittek. Lényegében: hogy hogyan válnak a rendszerváltással véget ért negyven év túlélőivé, mint ahogyan ő, B. is csak képtelen auschwitzi születésének véletlen túlélője. [...] A Felszámolás tehát 'nyomkeresés' is: nyomozás egy eltűnt kézirat és tűnőfélben lévő életek után."

A Felszámolásnál felszámolás folyik

A mű címének fontosságát, elsődlegességét említve, megint a Sorstalanság a párhuzam ("Csak a legéletszerűbb kritikusok találnak rá, hogy a Sorstalanság nem Holokauszt-regény, hanem a sorstalanság regénye."): "A Felszámolásnál felszámolás folyik, a szereplők múltjukat számolják fel, vagy a jelenüket. Vagy egyenesen önmagukat."

Ahogy a regény formáját, címét, úgy nyelvét is a Sorstalanságéval vetette össze a szerző; mindkettőt atonálisnak nevezte: "Amikor kultúra van, minden érték azonos, akkor a tonalitás a megfelelő jelkép", de Auschwitz olyan esemény volt, amely megváltoztatta az irodalom nyelvét, az azelőtti nyelven nem lehet kifejezni a történteket, mert az addigi értékek megbuktak. A szétesettség nyelve atonális, a Felszámolásban is csak nyelvi diszharmónia fejezheti ki - többek között - a "bizonyos elveszett álértékek iránti börtönhonvágyat".

A honi Kertész-tájékoztatókon elmaradhatatlan kérdések közül az Auschwitzot mint "témakört" firtatóra Kertész megjegyezte, hogy ma "minden művész Holokauszt-író", "nagyon érezni minden műben azt a töredezettséget", amely a régi értékrend megdőltével "a formákat szétszabdalta". Beckett például "egy szót sem szólt Auschwitzról, de miről szól a Godot, ha nem erről?".

Irodalmat írok, nem politikai vezércikkeket

Felmutatás
A "múltfeldolgozás megkésettségét" nehezményező állítólagos kertészi megnyilvánulásokról az író némileg szomorkásan jegyezte meg, hogy két napja van Budapesten, de már legalább harmincszor szegezték neki a múltfeldolgozást, és ki kell jelentenie, hogy egyetlen könyvének sincs politikai síkja, egyikben sincsenek a múltfeldolgozásra vonatkozó "kiszólások". Szívesen válaszol a vonatkozó kérdésekre, "de irodalmat írok, nem politikai vezércikkeket".

Arra a kérdésre, hogy "szakmai integrációja megtörtént-e?", Kertész felderült: "Szakmai integrációm rohamléptekkel, mars-szerűen, trombitaszóval történik." Hozzátette azért, hogy a monográfiákban sosem ismer magára... Elmondta, hogy nyugaton is foglalkoznak műveivel, és ott valahogy "egész mások az értékrendszerek". Itthon kevéssé becsült regénye például, a Nyomkereső, Franciaországban "feltámadt", ott szeretik, nagyra tartják. Hasonlóan, az Olaszországban "nagy könyv"-nek jellemzett A kudarcot ("titokban a legsikerültebb könyvemnek tartom") sem "igazolta vissza a hazai visszhang".

A magunk részéről talán kilógunk kissé a hazai visszhangból, tudósítónk például nagy könyvnek tartja A kudarcot is. Tudósítónk egyébként megbotlott a Kempinski szálló foyer-jának vastag szőnyegében, és a tőle telhető keccsel hasra esett. Hogy az új műtől is hasra esünk-e, rövidesen kiderül. Már olvassuk.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?