Egy milliárdos kalandjai Győzikétől a fürdőző húgig

Az ámokfutás egy november végi napon kezdődött, közvetlenül azután, hogy felvetettem, új évszakot kellene kinevezni az ősz és a tél közt elterülő időszaknak, amikor langyos az idő, viszont már leesett a hó, és nyálkás fények csillognak a bankkártyán, ha az ember az asztalra teszi.

"Miért nem veszel például festményeket?" - hagyta mindezt figyelmen kívül fiatal festő barátom, a nyálkás csillogású bankkártyára mutatva, amin a 22 milliárd 56 millió 228 ezer 524 forintos , titokban felvett lottónyereményem volt. Tanácstalanul ültem. Mit csináljak váratlanul átbillent pénzügyi mérlegemmel, ha papíron már felsoroltam mindent, amit valaha venni akartam, és még mindig maradt 1 milliárd 232 millió 827 ezer 32 forintom? Pedig ebbe már beleszámoltam a két új évszak bevezetésére szánt korrupciós költségeket is. Végül is miért ne vásárolnék festményeket egy szakember kalauzolásával?

Gyorstalpaló: Várfok galéria

Ha az ember milliárdos lesz, a barátai rögtön úgy kezdenek viselkedni vele, mintha jelentős IQ-esésen ment volna át, állapítottam meg. "A legjobb lesz, ha egy helyen ismered meg a kortárs magyar képzőművészetet, úgyhogy menjünk a Várfok galériába" - mondta a fiatal festő, és kituszkolt az ajtón.

A galéria tizenöt éves fennállását azzal ünnepelte, tudtam meg a taxiban, hogy önarcképeket állított ki az ott valamikor bemutatkozott művészektől. A képek egyébként mintha inkább a "Bevezetés a művészetembe" címszó köré rendeződnének, a vásznakon ugyanis ott van a festők összes jellemző manírja, sutyorogta a festő.

Győrffy László - ahogy minden képén - Photoshoppal megbolondított, álbotrányos stílusában festett: ezúttal saját levágott feje hevert az aszfalton. Hajdú Kinga a minimalista helyett itt a romantikus énjét villantotta meg, és őszi avaron, rózsák közt fekvő alakként jelent meg. Nem akart szakítani a távoli, felhők alatt összepréselődött horizont tematikájával Nagy Gabriella, így magát frappánsan egy vonat ablakában tükröződve festette a borongós táj elé, adta elő barátom kenetteljesen. Király András pedig a festett médiauniverzumból integetett rám, mint egy magazin címlaprockere, csak a buborék hiányzott a szájából a felirattal: "szevasz, hallom milliárdos lettél!".

Az idősebb generációból Bak Imrét geometrikus formákból festett konstruktivista önarcképéből, Fehér Lászlót meg egy realistának tűnő vászonról ismertük fel. A Light&Loft galériába érve azonban kiderült, hogy a vízből előbukkanó Fehér László-arcélet rosszul azonosítottuk.

Várfok Galéria, Budapest, Várfok u. 14. Arc poétika; Megtekinthető 2005-11-22 - 2005-12-31

Eredeti és még eredetibb: Light&Loft Galéria

Fehér László utóbbi időben festett képeit látva nyilvánvaló volt, hogy a külföldön is népszerű, évtizedek óra rengeteg képet eladó festő sokkal inkább a neokommercionalisták közé sorolandó. Megpillantottuk ugyanis a Várfokban látott kép nagy belmagasságú szobákba készült, magasabb árkategóriájú változatát. Barátom, keresztülvágtatva a termen, a galériás elé lökött, aki szabadkozásomra elmondta: amennyiben nem akarnék beruházni egy egészen nagy festményre, beszerezhetem ugyanazokat kicsiben, a festő szignója rajta van mindegyiken. És valóban.

Hátrálás közben megállapítottam, hogy a néhány hete nyílt Light&Loft galéria elsőre a hajdani MEO kortárs művészeti múzeumra hasonlít, mert egy régi gyárépületben alakították ki. Másodikra viszont az látszott, hogy az egész mégis inkább kellemkedő, mint progresszív. A felső szint padlójába például plexivel fedett, háromszög alakú nyílást vágtak jópofaságból, a puritán téglafalba meg néhol oda nem illő, rusztikus, terméskő betéteket építettek be.

A friss Fehér László-eresztést egyébként két csoportba soroltuk: voltak a nagyméretű, fekete-piros-fehér, aranyos kisgyerekeket vagy hangulatos pillanatokat bemutató vásznak. "Ezek hatásosak a nappaliban" - dörmögte fülembe egy frissen bemutatott, öltönyös úr. A nyolcvanas évek végén teremtett, úgynevezett Fehér László-s stílusjegyeket rózsaszín-okker-zöld-fekete, romantikus kompozíciókká emésztő festményeket viszont a hálószobába javasolta. Megjegyezte, hogy az Antik Enteriőrön mutat nekem további csodálatos műveket, majd barátságosan megszorítva a karom, a megnyitó előtti koktélpartira szóló meghívót dugott a zsebembe. Míg festő barátom újabb, megbízható galériását próbálta nekem előkeríteni, kimásztam egy földszinti ablakon.

Light&Loft Galéria, Soroksári út 48. - Fehér László kiállítás, Megtekinthető november 18. és 2006. január 31. között. Nyitva tartás: hétfő kivételével minden nap 10-18 óra között.

Szent Ferenc és a felső tízezer: Antik Enteriőr

Szerda este a Hősök terét onnan lehetett megismerni, hogy a királyokat eltakarták a Műcsarnok előtt felhalmozott Audik, BMW-k és Lexusok. Odabenn az év legnagyobb művészeti vásárának tárgyai nem látszottak az utóbbi kurzusok pénzügyminisztereitől, tévés személyiségektől, a fél bankszakmától, a Kulcsár-ügy néhány érintettjétől, a nagyvállalkozóktól és közös halmazaiktól.

Kaszinótojásom fedezékében elosontam Fábry Sándor és Kóka János közt, és körbejártam az Antik Enteriőr aranykeretes festményekkel, art deco bútorokkal, porcelánvázákkal és rézmetszetekkel feszesre tömött termeit.

A Pénzügyek Playboya Rippl-Rónai Maszkos csendéletének tövében karolt belém. "Ez a csaj ott van az első tízben, a száz leggazdagabb listáján, csak elintézte, hogy ne nyomtassák ki" - mutatott egy karcsú lányra, majd közlékenyen további high society-pletykákba avatott be. Mire a Kádár Béla-metszetek elé értünk, már tudtam, hogy ki az körülöttünk, akinek nem is olyan jó, mint amennyire látszik, és ki vásárol az este valami kis izét pár millióért. "A cuccok jó részét már ma megveszik, szólj, ha érdekel valami" - mondta, majd elsodródott a buborékmentes ásványvizek mellett álló pénzügyi szaklány felé.

Egyelőre azonban csak az érdekelt, milyen módszerrel készíti Fehér László azokat az olcsó és gazdaságos reprodukcióit, amelyek eredetijét a Loftgalériában láttam. "Szeriográfia" - mondta jelentőségteljesen a festő egy néger kisfiú portréjára mutatva, és én tisztelettudóan bólogattam. Csak a kortárs művészeti sátorban tudtam meg, hogy az Antik Enteriőr kontextusában ez azt jelenti, komputerprint.

A Plug kortársművészeti sátrában egyébként oldottabb volt a hangulat, és rögtön kiszúrtam, hogy a Műcsarnok új igazgatója, Petrányi Zsolt is ide vonult vissza. "Megmutatom, mibe érdemes beruháznod" - támadott közben hátba fiatal festő barátom, és nem beszélt a levegőbe. "El Kazovszkij nagyon jó, nézd ezt az egyszerű, és mellbevágó, expresszionista kompozíciót. Rajta vannak a jellegzetes kazovszkijos kutyaalakok, nagyon erős. Nádlerrel nem lehet bukni, a feketével senki sem bánik jobban, a textúra lenyűgöző. Mátrai Erik videomunkáiba érdemes még beruházni" - mutatott végül három tölgyfakeretbe foglalt, apró LCD-képernyőre meggyőzően.

Az egyik, távolról miniatúrának tűnő képen Szent Ferenc áldott meg végtelen ciklusban madarakat. Mintha egy közeljövős scifibe tervezték volna, gondoltam elismerően.

Barátom azonban félreérthette elragadtatott pillantásomat, mert a szemembe nézve kijelentette, hogy szerinte valami egzotikusra vágyom, és egy sajátosan félbetépett, de még olvasható névjegykártyát nyomott a kezembe.

Antik Enteriőr; 2005. november 24-27, Műcsarnok

Egy kádban fürdünk: Roskó Bea és Roskó Gábor kiállítása

A ház egyszerű, összedőlés előtt álló, óbudai ingatlannak tűnt. A hámló vakolatú lépcsőházban kaptatva legfeljebb füstölőillatú, indiai batikművészeti budoárra számítottam, nem nyers vuduerőkre. A gang végén, a sarokban található 2B lakásgalériában (kéretik csöngetni) ugyanis nagyméretű, változatos anyagból készült ufótojásokba botlottam.

"Ezek a növényisten szobrai. A művész, Roskó Bea Togóban végzett etnobotanikai kutatásokat. Így tudta meg, hogy a vuduban a növények állnak az istenhez a legközelebb. A csöcsszerű bütykökből álló és női fejet rejtő szobrok a termékenység istennőjére utalnak, akit a vudu szerint a rücskös növények jelképeznek" - magyarázta a fiatal galériás.

"Mi az az etnobotanika?" - tudakoltam. "Olyasmiket vizsgál, mint például az ősi magyarok csattanómaszlag-használata" - ismertem meg újabb, szórakoztatónak tűnő tudományágat. A kerámiából, vasból és fából készült gumók egyébként tetszettek, bár az óvatlan szemlélő lakberendezési tárgyaknak nézhetné őket.

A másik szobában a művésznő bátyja, az ÉS-grafikákról közismert Roskó Gábor kerámiaszobrát állították ki. Bézbólsapkás, angyalszárnyas Descartes és Szókratész térdelt egy bolti mérleg két oldalán, valami blaszfémikus és vicces igazságot hirdetve. A szobor mögé felrajzszögeztek két tusrajzot is, Roskó új, elnagyolt, reszketeg stílusában, és megállapítottam, hogy a puritán szoborral ellentétben ez a vonal zsákutca.

2B Galeria, "Egy kádban fürdünk, a tesóm meg én" Roskó Bea és Roskó Gábor kiállítása.
Nyitva november 25-január 7. Péntek 14-18 óráig, szombaton 11-17 óráig
Bécsi út 86.I.em.6.

Kolbászgyár: Mucius Kortárs Galéria

Nem hittem, hogy a lerobbant házban további impulzusok is érnek, ha a folyosón utánam nem szól egy szemüveges srác, hogy én vagyok-e a lottómilliárdos. A de hiszen teljes titokban tartottam-tekintettel meredtem rá, ő azonban olyan természetességgel nézett vissza, mint aki pontosan ismeri a pletykák budapesti terjedési sebességét.

"Nem ez az igazi kortárs, hanem Győzike" - tett meglepő kijelentést, majd magyarázat helyett annyit mondott, ő játszik este a megnyitón. A Győzikéről készült festmények kiállításán tévéstáb, reflektorfényben sütkérezők és egyéb pszeudocelebritik helyett meglepő módon csak részeg bölcsészek voltak jelen. A kapuban a Mucius galéria vezetője, Mucius panaszkodott, hogy Győzike lemondta a jelenését, mondván, elfelejtette, de szerinte inkább részeg volt, nyilván a magánéleti zűrjei miatt.

A botrányos és pimasz tematika nem kavart viharos műveket a vászonra, állapítottam meg, már rutinnal rázva le az izgatott nebulóként követő klarinétost. A festmények közt volt jól megfestett és csapnivaló egyaránt, de hiába jött le az alkotók gunyoros kikacsintása, hiába került Manet klasszikus, Reggeli a szabadban című munkájára a kajánul vigyorgó valóságshow-hős, vagy hiába ábrázolták őt A Romantic Kolbászgyár parnasszusában: a festők mintha nem tudtak volna mit kezdeni a popkulturális lerakódással.

Nyilván azért, mert Győzike már önmagában paródia, giccs, vicc, és ezt nem újabb elemeléssel lehet megmutatni, hanem azzal, ha lerakják a földre, gondoltam, kiosonva a szabadba.

"Mennyibe kerül?" - kérdeztem a bokrok közül előbukkanó, egyre ziláltabb festő barátomtól, egy barátságos elefántpárra mutatva a házfalon. "Nem lehet megvenni, ez egy street art-munka" - mondta, és én arra gondoltam, milyen jó nagyon gazdagnak lenni, mert akkor olyanokat is megvehetek, amit pedig nem is lehet. Másnap megvásároltam a kép körül az egész házat.

Mucius Kortárs Galéria, Budapest, Október 6. utca 3., A kiállítás megtekinthető: 2005. november 22 - 2006. január 9.