Kilakoltatják a fizetésképtelen múzeumot?

Immár nem Budapest legkorszerűbb kinézetű magánmúzeuma, a MEO dönt arról, hogy az újpesti épületben kiállítást vagy vállalati partit tartsanak. A kortárs művészeti gyűjteménynek otthont adó, modern múzeummá alakított gyárcsarnokot mostantól ugyanis egy rendezvényszervező cég, a Helyszínfórum kft. üzemelteti. Pikáns részlet, hogy a Helyszínfórummal a múzeum egyik alapítója kötött szerződést. A cég működésének köszönhetően a múlt héten két napra bezárták a neves festő, Nyári István napokkal azelőtt nyílt retrospektív kiállítását, és megrongálódott egy mű is. A Helyszínfórum vezetője szerint amíg a múzeum nem állja a költségek rá eső részét, nincs beleszólása a működtetésbe. A múzeum igazgatója, Kováts Lajos szerint intézményének ellehetetlenítése zajlik, a cég működése ugyanis akadályozza a "múzeumszerű működést". A cég már új néven hirdeti az épületet, mondván a MEO neve REKK Centerre változott.

A Helyszínfórum kft. ügyvezető igazgatója, Arany Edit ezzel szemben úgy véli, a működési költségeket fedezni nem tudó múzeum sokat köszönhetik nekik, és csak az együttműködési kedv hiánya tesz keresztbe a harmonikus együttélésnek. Bár a művésznek felajánlották, hogy kárpótlásul jövőre kéthetes kiállítást rendezhet ugyanitt, a festő az ajánlatot nem fogadta el.

Vita a betűszavakon

Az Index múlt héten értesült arról, hogy váratlanul bezárt (majd két nap múlva újra kinyitott) a MEO sokak által várt, retrospektív Nyári István-kiállítása. Mint Kováts Lajos igazgató elmondta, az ügy hátterében egy nemrégiben megkötött szerződés áll, amely az épület irányítását egy rendezvényszervező cég kezébe helyezte.

A MEO Kortárs Művészeti Gyűjteményt működtető Modern Művészeti Kht.-t 2001-ben alapította Kováts Lajos, a Blitz Galéria tulajdonosa és Winkler Márton, az Amma Rt. vezérigazgatója. Tervükhöz felújítatták a Wolfner-féle újpesti bőrgyár két műemlék jellegű ipari csarnokát, háromezer négyzetméteres kiállítóteret hozva létre. Maga az épület az Amma kezelésében maradt.

A MEO-ban eddig is szerveztek időnként rendezvényeket, de Kováts Lajos szerint azzal, hogy az Amma Rt. idén augusztus elején szerződést kötött a Helyszínfórummal, gyökeresen új helyzet állt elő. A működtetéssel is megbízott kft. ugyanis - az igazgató szerint - rendszeres programjaival akadályozza a múzeum munkáját.

A Helyszínfórum tevékenysége hosszabb távú problémákat is okoz, hiszen, érvelt az igazgató, a szponzorok ezután joggal gondolhatják, hogy a MEO finanszírozása megoldott, noha a befolyó összegből a múzeum egyáltalán nem részesedik. Így a működésük szempontjából fontos támogatásoktól eshetnek el.

Pénz és névmágia

Kováts Lajos sérelmezte, hogy a cég üzemeltetési és bérleti díjat is követel tőlük, miközben programjait múzeumuk jól csengő nevével adja el. Végül az igazgató megtiltotta a levédetett MEO név használatát. Mint elmondta, a Helyszínfórum egy ideig kétségbe vonta a névhez való jogukat, majd azzal érvelt, hogy akkor ők M.E.O.-ként fognak hirdetni, hiszen ahhoz a betűszóhoz Kovátsnak semmi köze. Bár ügyvédi egyeztetés után végül megállapodtak abban, hogy a Helyszínfórum REKK-ként futtatja az épületet, a múzeum igazgatója úgy tudja, a meghívókban a legutóbbi rendezvény helyszínét még mindig MEO néven említik.

Előny a bérlőnél

A kft. ügyvezető igazgatónője tagadta a fenti vádak mindegyikét. Arany Edit szerint az éppen megnyitott kiállítást ők egyáltalán nem akarták eltávolítani, sőt be szerették volna építeni rendezvényük vizuális dizájnjába. Mivel azonban Kováts Lajos többszöri kérésükre sem mutatta be a kiállítani kívánt műalkotások listáját, nem tudtak tervezni vele, és végül ragaszkodniuk kellett saját dekorációjukhoz.

A rendezvényszervező vezetője a MEO művészeti szabadságát sem látja veszélyeztetve. A kft. több magyar múzeumban - a Szépművészeti, az Iparművészeti és a Vasarely múzeumban - is szervez programokat, igaz, nem egyedüli bérlőként teszi, hanem "közvetített jelleggel". Tapasztalatai szerint ha a felekben megvan az együttműködési szándék, a múzeumi programok és a kft. rendezvényei zavartalanul folyhatnak egymás mellett.

Csak ha fizetnek

Kérdésünkre, hogy kinek az akarata élvez elsőbbséget akkor, ha ugyanarra az időpontra igényt tartana a MEO is, és a Helyszínfórum is, Arany elmondta: ha a MEO fél évvel az esemény előtt benyújtja a programtervet, aláírva visszaküldi az eddig hiába várt Helyszínfórum-MEO szerződést, lerakja a kéthavi üzemeltetési költséggel egyenlő banki kauciót és fizeti az üzemeltetési és bérleti díjakat, a MEO használhatja keddtől vasárnapig 11-18 óráig, pénteken 11-22 óráig a termeket. (Hétfőn, mivel akkor a múzeum zárva van, a Helyszínfórumé az épület.) Arany hozzátette, hogy "normális működés esetén" "valahogy" mindig találnak megoldást. A szerződésben nincs benne, hogy elsőbbséget kellene biztosítaniuk a múzeum programjainak, csak annyit rögzítettek, hogy nem zavarhatják őket.

Ezek az elméleti lehetőségek, a MEO azonban sem most, sem eddig nem volt képes fizetni az üzemeltetési és bérleti díjakat, tehát rá kell bíznia magát a cég jóindulatára. Az ügyvezető igazgatónő szerint aggodalomra semmi ok, nekik egyáltalán nem érdekük ellehetetleníteni a múzeumot. Sőt, tette hozzá, a múzeum működése növeli az épület értékét.

A Helyszínfórum egyébként nem érti, miért kellene bármennyit is átutalnia a bevételből a múzeumnak. Ők azzal támogatják a MEO-t, hogy az üzemeltetési költségeken, az irodák és a raktár bérleti díján túl nem követelnek bérleti díjat a háromezer négyzetméternyi kiállítási térért.

Nyári István belátta, a múzeumoktól nem idegen az, hogy rendezvényekkel tegyék gazdaságossá működésüket, idézte fel telefonos beszélgetésüket Arany Edit, és elmondta, a festő csak azért volt dühös, mert tudta nélkül zárták be a kiállítást két napra. A kellemetlen helyzetet azzal oldották fel, hogy Nyárinak felajánlották, 2005-ben újra rendezhet egy kiállítást az épületben.

Eddig sem fizettek

A Helyszínfórum állításaival még egyszer felkerestük Kováts Lajost, aki kijelentette, hogy azért nem közölték, milyen képek lesznek a kiállításon, mert a rendezvényszervező cég nem is kért ilyesmit. A társalapító, Winkler Márton ügyvédje a rendezvény délutánján még arról tájékoztatta őket, hogy maradhatnak a festmények. Elismerte viszont, hogy eddig sem fizették az üzemeltetési költségeket, mert nem volt rá pénzük. A MEO működéséhez szükséges költségeket 2003-tól Winkler Márton állta.

A dühös festő

"Persze, hogy dühös voltam, hogy levették a képeimet" - cáfolta Arany Edit történetét maga a festő. Nyári azt is sérelmezte, hogy nem tudott az ügyről, hiszen akkor későbbre szervezte volna retrospektív kiállításának megnyitóját. Nyári egyébként nem akarja elfogadni a felajánlott kéthetes jutalomkiállítását, mert szerinte egy ilyen rendezvény nem alkalom függvénye. "Majd tíz év múlva" - mondta.

A festőt ugyanakkor megrémítette a cég által megütött hang is. Véleménye szerint nem lehetséges, hogy egy épületben, harmonikusan működjön a múzeum és egy profitmaximalizálásra törekvő cég. A megnyitó előtt másfél órával a Helyszínfórum húszfős csoportja ugyanis az előkészületekkel mit sem törődve a helyszínen tervezgette, hogy "hová állítják majd a dobogót, és hová kerül a futószőnyeg", miközben "úgy sétálgattak, mint egy közértben".

A kiállítás következő napjára szervezett filmforgatás pedig Nyári emlékei szerint olyan zajjal járt, hogy zavarta a látogatókat. Ráadásul az egyik multinacionális cég 280 dolgozójának szervezett fogadáson fennmaradt a festő legnagyobb képe, amely - mivel a rendezők valamilyen okból felhajtották - végül meg is sérült.