Gabba, gabba hey a magyar nagykövetségen

Azt mondják, megmentették a rockot. A zenéjüket ma punk rocknak hívják, a hetvenes évek elején New Yorkban, a Lower East Side egyik klubjában kezdtek el játszani. A tagok, Joey, Johnny, Dee Dee és Tommy felvették a Ramone vezetéknevet, megalakult a Ramones.

Gyors, egyszerű, vissza-az-alapokhoz zenéjük szétzilálta az akkor divatos, cirkalmas, húszperces számok kultuszát. Egy 1976-os londoni koncertjük után felbolydult a brit zenei élet és hatásukra olyan zenekarok születtek, mint a Clash vagy a Sex Pistols.

Az eredeti négy Ramone közül már csak az egykori dobos, a magyar származású Tommy él. Ő az egyetlen magyar, aki bejutott a Rock and Roll Hall of Fame-be, a rock Halhatatlanjai közé.

Csütörtök este Tommy Ramone, azaz Erdélyi Tamás a washingtoni magyar nagykövetség vendége volt, előtte pedig exkluzív telefoninterjút adott az Indexnek. A hangja halk. Angolul beszélgetünk, de azt, hogy "Bajcsy-Zsilinszky", tökéletesen ejti.

Budapesten született, kisfiú volt, amikor a családja New Yorkba költözött. Mire emlékszik?

Tommy Ramone: Nem sokra, van néhány gyerekkori emlékem. Hét éves voltam, amikor 1956-ban, a forradalom idején a szüleim Amerikába jöttek. Arra emlékszem, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úton laktunk. Azóta nem jártam Magyarországon, bár a bátyám időnként hazalátogat. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy én is elmegyek Budapestre; majdnem ötven éve jöttem el.

Milyen volt New York a hetvenes években?

T.R.: Különleges idők voltak azok. Volt Manhattenben, a Lower East Side-on, a Boweryn egy klub. CBGB-nek hívták. Bohém hely volt, tele olyan zenekarokkal, akiknek nem tetszett az akkor uralkodó progresszív rock, tudja, azok a hosszú számok a nyolcperces gitárszólókkal. Valami újat akartunk, valamit, ami őszinte, ami egyszerű, amit két percben el lehet mondani. Vissza az alapokhoz. Elképesztően eredeti, izgalmas bandák léptek fel a CBGB-ben, ilyen volt a Television vagy a Talking Heads. Ezek voltak akkor az alternatív zenekarok. Nagyon különbözőek voltak, de egyben hasonlítottak: valami mást akartak, mint ami akkoriban divatos volt.

Milyen volt az első találkozása a többi Ramones-taggal?

T.R.: Eredetileg a stúdiófelvételeket irányítottam. Hárman voltak, Joey, Johnny és Dee Dee. Emlékszem, teljesen lenyűgözött, amikor először hallottam őket játszani. Egyszerűen csodálatos volt, mennyire eredeti, átütő figurák voltak. Nem sokkal később engem is bevettek; Joey helyett én lettem a dobos, ő pedig énekelni kezdett. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem.

Használja ma is a Ramone-nevet? Milyen név áll mondjuk a hitelkártyáján?

T.R.: (nevet, aztán egy pillanatra magyarra vált) Erdélyi Tamás vagyok. Nem, nem, a Tommy Ramone művésznév. Minden másra a Tom Erdelyit használom. Bár mostanában egyre gyakrabban vagyok Tommy Ramone. Csináltunk egy musicalt, ez a világ első punk rock musicale. A címe "Gabba, Gabba, Hey". Most nyáron, Ausztráliában volt az ősbemutató. Tizennyolc Ramones-számot tettünk bele, és egy fiatal srácról szól, aki elszökik otthonról és meg sem áll New Yorkig, a Lower East Side-ig. A nyolcvanas években játszódik, happy endes, igazi romantikus történet. Sikerrel futott, most azon dolgozom, hogy turnéra vigyem és máshol is bemutassuk.

Alig két hónapja halt meg Johnny Ramone. A CNN-től a Rolling Stone-ig mindenhol megjegyezték, hogy Tommy Ramone az egyetlen élő tag az eredeti felállásból.

T.R.: Nagyon nehéz. De a legfontosabb, hogy ezzel még nagyobb lett a felelősségem. Nagyon szomorú és tragikus, igen. De elhatároztam, hogy úgy próbálom ezt az egészet feldolgozni, hogy más szemszögből közelítem meg: számomra most az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbbet meséljek a Ramones-ról az embereknek, hogy elmondjam, milyen is volt ez a zenekar. Én vagyok az utolsó - ez a feladatom.