Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Egy művészeti akciója miatt rabosították a Képzőművészeti Egyetem egyik tanárát, amely még úgy is meglepő, ha tudjuk, a rabosítás a szakzsargonban nem azt jelenti, hogy az illetőt magánzárkába tuszkolják, hanem csupán ujjlenyomatot vesznek tőle, kihallgatják és házkutatást tartanak a lakásában. Sugár János ellen azért indult eljárás, mert a festékszóróval felfújta a VAM Design nevű Király utcai intézmény falára, hogy "Wash your dirty money with my art". Az intermédia tanszék oktatója szerint művészi tevékenysége miatt perelik, feljelentője, a VAM Design tulajdonosa szerint azonban szó sincs művészetről, inkább rongálás történt. Az ügy érdekessége, hogy a vállalkozó tavaly éppen a magyar képzőművészet felvirágoztatására és népszerűsítésére indított több százmillió forintos programot.
"Wash your dirty money with my art". Ez a festékszóróval és stencillel készült felirat jelent meg a VAM Design épületén, amely a szélesebb közönség számára a felboncolt kínai hullákat bemutató Bodies kiállításról ismerhető.
Hogy mi az angol nyelvű szöveg értelme, nehezen fejthető meg: valami olyasmit jelent, hogy a művészetemmel mosd a piszkos pénzedet. Azonban nem pénzmosásról van szó, mivel e tevékenységet az angol money launderingnek mondja.
Hogy a külső falon megjelenő szöveg nem egyszerű graffiti volt, ismeretes lehetett Vincze vagy a VAM valamelyik munkatársa számára. Ugyanis nem sokkal azután, hogy az intézmény feljenetést tett, rendőrök keresték meg Sugárt, akinek ez a munkája éppen látható volt a Műcsarnok egy gyűjteményes kiállításán. A képzőművész szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a rendőrök benne legyenek a kortárs művészet legfrissebb történéseiben, nyilván segítették a munkájukat.
A képzőművész a hatóságnak elismerte, hogy ő fújta fel a szöveget a falra. A fent már részletezett rabosítás után Sugárral ismertették a Pretorium Zrt. szakvéleményét, miszerint a negyvenszer hatvan centiméteres graffiti helyreállítása 1,4 millió forintba kerül.
Sugár a kártérítési igényt jogosnak, a nevezett összeget viszont indokolatlanul magasnak tartotta, és így nem is fogadta a követelést. A rendőrség most Sugár költségére újabb szakértői vizsgálatot indít.
Az esetben érdekesség, hogy a szakvéleményt készítő Pretorium Zrt. dolgozik Vincze Miklós beruházásaiban. Jelenleg például a VAM-vezető Mázsa téri plázáját építi.
Az ügy rongálásos része világos volt, így azért hívtuk fel Vincze Miklóst, hogy megtudjuk, miként látja a helyzetet a kortárs magyar képzőművészet felvirágoztatására felesküdött mecénásként. Hiszen Sugár public art-munkáját sokan értékelték művészetként. Kiállították a Műcsarnokban, megjelent egy berlini galéria standján, sőt a neves Ludwig múzeum is vásárol belőle egy példányt.
"Ez lehetne művészet, de ahhoz nem elég mély" - adott gyorsértékelést a vállalkozó, megemlítve, hogy az esetet azért vizsgálja a rendőrség, mert a firka műemléki homlokzatra került. (Tudnivaló egyébként, hogy feljelentést nem a műemléki hatóság, hanem maga a VAM tett.)
"Ez a magyar kultúra lejáratása, ettől már nincs alacsonyabb szint. Valakinek szándékosan kárt okozunk, és a művészet mögé bújunk" - fejtette ki Vincze, aki szerint a pénzmosási váddal rágalmazzák őt.
Kérdésünkre, hogy számára miért jelent a fenti szöveg pénzmosást, mikor erre egy más angol kifejezés használatos, Vincze meglepő következtetéssel válaszolt. Szerinte jelen sorok szerzője bujtotta fel illegális graffitizésre Sugár Jánost, mondta, majd bontotta a vonalat.
Bár féltünk, hogy Sugár János ezek után viszont plázaépítési vádakkal támad ránk, megkerestük az alkotót is. "A budapesti graffitimosási akciók adták ennek a munkának az ötletét. - magyarázta a szöveg jelentését, cáfolva, hogy a projekt a pénzmosásról szólna - Arra akartam utalni, hogy az önkifejezési szándékkal született firkák ellen hadjáratot hirdetőknek ez hatalmas üzlet. Rengeteg pénz van falak lemosásában, graffitimentesítésben. A hisztériakeltés leginkább ezeknek a vállalkozóknak az érdeke, hiszen a városban van sok égetőbb probléma is. A szennyezett levegő vagy a parkok felszámolása például fele ennyi figyelmet nem kap. Erre a jelenségre utal a stencilem."
A képzőművészetis tanár a stencilezésben rejlő lehetőséget ez esetben arra is felhasználta, hogy kiderítse, mit gondol a kortárs képzőművészetről az önjelölt mecénásként feltűnő vállalkozó. Ahogy ugyanis tavaly írtuk, a VAM Design 12 ezer négyzetméteres, ragyogóan felújított Király utcai épületének tulajdonosa, Vincze Miklós gyorstalpaló képzőművészeti karrierképzést indított. Céltudatosan összeállított programja a szokásos 20-30 év helyett állítólag 1-2 évre rövidíti a sikerhez vezető utat, többek közt a vállalkozó által személyesen vezetett tanfolyamok segítségével. Érdekes módon a projektbe nem volt felvételi, a szakembereket pedig direkt kizárták. Egy ifjú festő meg egy programszervező gyűjtötte a jelentkezőket, akik közül a jelek szerint bárki csatlakozhatott a karrieriskolához. Amelynek színvonalát mi zavarbaejtően eklektikusnak találtuk.
"Amikor a Műcsarnokban kiállították a munkát, úgy éreztem, éppen a lényege veszik el, ha megmarad ebben a biztonságos, elitista környezetben, Attól válik relevánssá, ha az utcára kerül. És kíváncsi voltam, hogyan reagálna a kortárs képzőművészetre a sokak által ellentmondásosnak tartott VAM. Az érdekelt, hogyan lehet láthatóvá tenni egy nem nyilvánvaló álláspontot. Nem vitatom, hogy kárt okoztam, de ezt azért lehetett volna úgy is kezelni, mint művészetet."
"Ha azt mondja a VAM, hogy kortárs képzőművészettel foglalkoznak, akkor lehetett volna annyi tájékozottságuk, hogy tudják, mi a public art lényege. Hogy ez a mű nem önmagában, hanem a kontextusával együtt működik. Itt a dialógus, ami számít. Ez olyan lehetőség volt, ahol finomíthatták volna a pozíciójukat. Azzal, hogy csak a jogi lépésekig jutottak, leleplezték magukat. Nem ismerik a közeget, amivel dolgozni szeretnének."
Sugár végül belelendült, és országnyira tágította az értelmezési mezőt. "Az ami hiányzik a magyar kortárs képzőművészettel foglalkozókból, a felfedező szellem. Nem foglalkozunk a perifériával. Amikor a német graffitis, akit később banana sprayernek neveztek, nekiállt a nyolcvanas években, Németországban, hogy stencilezett banánokkal jelölje meg az érdekes kulturális helyszíneket, akkor nem üldözni kezdték, hanem meg akarták érteni. Majd meghívták New Yorkba. Nálunk ilyen nem fordul elő. Ha a fiatalok egy jelentős része a falakon fejezi ki magát, akkor azon el kellene gondolkodni, nem pedig kriminalizálni. A street art olyan, mintha valaki integetne, hogy mondani szeretne valamit. De ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni, a rendőrséget küldjük rá."
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
