Üres művelődési házakat viszünk Velencébe

Üres széksorokat pásztáz a kamera, miközben a padló recsegése hallatszik. Barokkos gipszstukkó mellé felszerelt hangszórót látunk hosszasan, háttérben csönd. Egy elmosódott alak lép ki a Guttenberg művelődési házból, Európa kiadó szám szól.

Ilyen képsorokkal jelenik meg Magyarország a június hetedikén nyíló Velencei biennálén. A világ egyik legnevesebb képzőművészeti kiállításán a magyar pavilon témája ugyanis a budapesti művelődési házak világa lesz. A pavilonban néhány nagyméretű, fekete doboz szolgál majd vetítőteremül, amelyekben hat budapesti művelődési házról készült rövidfilmet nézhetnek meg a látogatók.

Hihetetlenül fiatal

A téma és az alkotó is különleges, mondta a kiállításról tartott sajtótájékoztatón Schneider Márta szakállamtitkár, arra célozva, hogy a művelődési házak egzotikus és izgalmas témának tűnhetnek a külföldi látogatók számára. Az alkotó, Andreas Fogarasi pedig amellett, hogy osztrák állampolgár, magyar származású, és így egyszerre képes kívülről és belülről nézni a kulturális helyszíneket.

Fogarasi ráadásul "hihetetlenül fiatal", ami harminc évet jelent. Így már nem látta "a művelődési házak fénykorát", például amikor az államtitkár asszony a MOM művelődési házban táncolt a szalagavatóján.

Schneider Márta egyébként akkor sem sasszézhatna a felvételeken, ha történetesen most lenne a szalagavatója, mivel a művész koncepciója szerint leginkább az üres tereket mutatja meg.

Mesél az építészet

"Ez nem dokumentum- és nem is antropológiai film" - magyarázta a kurátor, Tímár Katalin. "A művész szubjektív módon mutatja be, hogy a tömegkultúra térnyerésével hogyan formálódnak át a kulturális helyszínek." Tímár Katalin szerint azért is minimális a filmeken az emberi jelenlét, mert "nem az a cél, hogy az embereket furcsa helyeken és szituációkban mutassa meg."

A művész, Andreas Fogarasi mindehhez hozzá tette, az épített környezet pontosan leképezi a szituációt, amit be akar mutatni. És mint olyan alkotó, aki építészetet is tanult, jól meg tudja ragadni az épített környezet jellegzetességein keresztül ezeket a "kultúra perifériáin" működő helyeket.

Harc a szatyorért

"Nem igaz, hogy a művelődési házak régen a magaskultúra helyszínei voltak, most pedig a periférián működnek. A MOM művelődési házban jelenleg is futnak kulturális programok, a környékbeliek számára lényeges események, míg a rendszerváltás előtt a színházi előadások mellett Záray-Vámosi estek voltak" - vitatta a koncepciót egy újságíró, hivatkozva a művházak egykori fénykorát, a perifériát és a furcsa helyszíneket említő megszólalásokra.

Fogarasi szerint azonban szó sincs arról, hogy lenézné a művelődési házak kultúráját, sőt, szimpátiával figyeli a jelenséget. Nyugaton ugyanis már nem jellemzőek ezek az intézmények.

A kiállításhoz, amelyre 48 millió forintot biztosít a kulturális minisztérium, katalógus is készül, tanulmányokkal és a művelődési házak történetével. Mivel a puritán filmfelvételek önmagukban nem igazítják el a nézőt, néhány katalógus a látogatók rendelkezésére áll majd a pavilonban.

Emellett idén először készül a magyar kiállítást reklámozó szatyor is, mivel az ilyesmikért "minden évben óriási harc folyik" a biennálén, idézett fel bennünk néhány embert próbáló pillanatot Tímár Katalin.

Bár a sajtótájékoztató hangulata meg sem közelítette a szatyrokért folyó, nemzetközi pankrációt, a biennálé idén sem maradt botrány nélkül. Ahogy arról beszámoltunk, eredetileg az őszi zavargásokról készült rajzfilmet hozta ki győztesnek a zsűri. A döntést a minisztérium, a pályázat formai hibáira hivatkozva megévtózta, a zsűri visszavonta a döntését, a szakma hisztérikus rohamot kapott, az alkotó, Nemes Csaba pedig elhatározta, hogy mindennek ellenére megvalósítja projektjét.