Azért bírságolunk, hogy minden rendben legyen

Sok tévénéző panaszkodik, hogy olyan tévécsatornákért fizet, amiket nem akar nézni. Megoldás lenne, ha csak arra kéne előfizetnünk, amit valójában nézni szeretnénk, de ettől mindenki elzárkózik, mert akkor a műsorszolgáltató és a kábelcég is kevesebb pénzt kap. Az NHH nem tud közbelépni, hogy megvédje a fogyasztó érdekeit?

A technológiai fejlődés támogatására, a verseny erősítésére és az átláthatóság növelésére törekszünk. A szabályozó hatóságnak figyelnie kell arra, hogy a fogyasztó olyan szolgáltatást kapjon, amilyent szeretne. Számtalan módon vizsgáltuk a kérdést, és a válasz mindig az volt, hogy sem a műsorszolgáltatók, sem a terjesztők nem tudnak megélni az egyéni előfizetésekből. A hatóság nem tud piacot teremteni, de a technológia lehetővé tette az első megoldást: a video on demand-ot. Úgy látjuk, hogy sok ehhez hasonló kérdést oldhat meg a fejlődés, hiszen a digitalizáció lehetővé teszi a korábbinál változatosabb csomag kínálat kialakítását, az egyéni igények kiszolgálását.

A díjcsomagokba sokszor bekerülnek olyan tévécsatornák, amelyek soha semmilyen nézett műsort nem állítottak elő, viszont kapnak egy összeget a havidíjból, és ebből jól megélnek.

Tipikusan a kábeleseknél probléma, hogy kit vesznek fel a kínálatukba. Arra törekszünk, hogy a csatornakínálat összeállításának feltételei transzparensek legyenek.  Ezt a folyamatot mi a műsorszolgáltatók által indított egyedi eljárásban tudjuk vizsgálni. Az NHH és a versenyhivatal is figyel arra, hogy miként állítják össze a csomagokat, és a szolgáltatóknak be kell tudniuk bizonyítani, hogy nézői igény áll a változtatások mögött.

Úgy tűnik, hogy az NHH minden esetben a műsorterjesztőt tekinti nagy kutyának, akitől meg kell védeni a műsorszolgáltatót.  Vannak olyan uniós államok, ahol a tévék és a kábelesek közti a szerződésekben benne kell, hogy legyenek a csatornák nézettségi adatai. Például a nézettség 0,2% alá megy, akkor felére csökken a díj, 0,05% alatt pedig meg kell szüntetni a szerződést. A hatóság hogyan tudja befolyásolni a szerződéseket?

Nagy különbség van a műsorszolgáltatók között. Az RTL klub és TV2 elég erős ahhoz, hogy piaci feltételeket tudjon kiharcolni magának, de a sok kisebb műsorszolgáltató esetében valóban szükség lehet beavatkozásra. Látni kell, hogy van egy értéklánc, ami elindul a fogyasztónál és a tartalomnál ér véget. Közte van a hírközlési rendszer, ahol a technológia és a digitalizáció a szűk keresztmetszetek problémáját megoldja: ma már szinte mindenhol van tévé, internet, telefon, az átviteli hálózat mindent ki tud szolgálni. Az igazi kérdések egyre inkább az értéklánc két végén dőlnek el. Például a kizárólagos közvetítések tulajdonosa tud tartalmat eladni, a versenytársa nem. Ezekre a helyzetekre valamennyi érintett szabályozónak erősen figyelnie kell.

Tehát a tartalomban ugyanúgy meg kell határozni a jelentős piaci erőket, mint a távközlésben?

Az elmúlt években több médiatörvény-tervezet is megszületett és bár ezeket nem fogadták el, de a tervezetek egyes értékes részei pontosan arról szóltak, hogy verseny alapú médiaszabályozásra kell átállni. Az ördög persze itt is a részletekben rejlik. A jelentős piaci erő meghatározása nehéz, mert nemcsak a vállalkozás tőkeereje számít, hanem a véleménybefolyásoló ereje is. Még nincs meg az a kiforrott módszertan, amivel ezt mérni lehetne. Kérdés, hogy például az RTL Klub bulvár híreinek csak a tévék piacán van-e versenytársa, vagy az Index.hu véleménybefolyásoló képességével is össze kell-e vetni. A cél, hogy a szabályozás a valós piaci erőviszonyokat vegye figyelembe és megakadályozza az információs monopóliumok kialakulását, hogy eljussanak az emberekhez a tényszerű információk.

Mihez tud a hatóság kezdeni azokkal a cégekkel, akik kivonulnak az országból? A legfrissebb eset a UPC Direct.

Erre részletes szabályozási válaszunk lesz, de előbb a UPC-nek kell bejelentenie, hogy itthon mit akar meghagyni, milyen módon nyújtja majd ezután a szolgáltatást. A helyzet egyébként olyan szempontból nagyon egyszerű, minden Magyarországon nyújtott szolgáltatásra vonatkoznak a magyar jogszabályok. Ennél sokkal fontosabbnak tartom ugyanakkor, hogy a jövőben olyan komplex szabályozási környezet jöjjön létre, amelynek egyik kiemelt célja a vállalkozások, a beruházások itthon tartása, hiszen a hazai infokommunikációs szektor versenyképessége szempontjából ez kulcskérdés.

Hogyan tudná az NHH szankcionálni, ha például úgy döntenének, hogy egy rivális cég csatornáit nem sugározzák?

Az Európai Unióban a hírközlési szolgáltatások piacán elég precíz a szabályozás, de a médiaszabályozás sokkal problémásabb. A média a kultúra, a nemzeti identitás és integritás része, és ezen a területen nagyon szűk az EU mozgástere. A nemzeti médiaszabályozó hatóságok együttműködésén múlik, hogy ki milyen hatást tud gyakorolni egy külföldre települt műsorterjesztő cégre.

Térjünk vissza egy kicsit a kábeles cégekre, mert nemcsak a tartalom piacán vannak problémák. Az alternatív netszolgáltatók többször jelezték panaszukat, hogy nem férnek hozzá a kábelhálózathoz úgy, mint a telefonvonalhoz. Erre készül valamilyen megoldás?

Az első félévben elkészül a szélessávú piac elemzése és a szabályozás, ami választ ad az újgenerációs hálózatokkal, valamint a kábelhálózatokkal kapcsolatos kérdésekre. Ez az év egyik legfontosabb feladata, mert óriási változások mennek végbe napjainkban, megjelentek a nagysebességű kábeles és üvegszálas hozzáférések, de itt vannak az új vezeték nélküli technológiák is. Az lapvető szabályozási kihívás ezen a területen nagyon erősen jelentkezik: egyszerre kell elősegítenünk a befektetéseket, a technológia-váltást és a versenyt.

Hogyan halad az EU tavaly elfogadott hírközlési direktívájának az átültetése a hazai jogszabályokra és viszonyokra?

Most vizsgáljuk felül a szabályozási stratégiánkat, ami 2010-ig szólt, és ezzel párhuzamosan felkészülünk a részvételre az uniós szabályok implementálásában. Számos témával kell majd ennek során foglalkozni, így a fogyasztói jogok erősítésével, a már említett újgenerációs hálózatok szabályozásával, a frekvenciával, vagy a szabályozó hatóságok együttműködésének fejlesztésével. Az implementálás során nagy valószínűséggel az egyik legforróbb téma, a tavaly, az EU-s szabályozás megszületésében is jelentős csúszást okozó, a letöltésekkel, a szerzői jogokkal kapcsolatos kérdéskör lesz. Ez utóbbira Franciaországban és néhány más tagállamban is igen határozott, kemény válaszok születtek. Természetesen az NHH-nak is végig kell gondolnia, hogy hírközlés-szabályozási oldalról milyen beavatkozás lehet működőképes, mi szolgálja majd a legjobban a piac, a fogyasztók érdekét.

Hogyan áll, az új mobilpályáztok ügye?

Jelenleg számba vesszük a technológiai lehetőségeket, információt gyűjtünk az ellátottságról, a kínálatról, keresletről, ebből levonjuk a következtetéseket, és kialakítjuk azt a lehetőség-rendszert, amely alkalmas lesz a választásra, a döntésre. Külön-külön és együtt is kell foglalkozni az egyes rendelkezésre álló frekvencia tartományok (450 MHz, 900 MHz, 2,1 GHz, 2,3 GHz és a 2,6 GHz) hasznosításával. Meghatározzuk e frekvenciák potenciális értékét, felmérjük a fejlesztések forrásigényét és akár jövedelmezőségét is. Természetesen figyelembe vesszük a digitális átállással 2011 után várhatóan felszabaduló frekvenciák kérdését is. Mindezek alapján stratégiai, döntés-támogató javaslatokkal teszünk majd, ami alapján már a kormánynak kell majd döntenie.

Ekkor derül ki, hogy mennyire volt reális a 20 milliárd forintos elvárás a kormány részéről, amit a 900 MHz újrahasznosításától várnak?

Különböző számok lesznek és forgatókönyvek.

Miért dolgoz ki az NHH előre forgatókönyveket? Nem lehet azt mondani, hogy itt a 2,6 GHz-es sáv, ki mennyit ad érte?

Lehetne ezt is csinálni, de előbb el kellene dönteni, hogy ez a legjobb módszer a sok közül. Nem mindegy, hogy egy frekvenciát mikor adunk el, vagy mivel együtt. Nekünk olyan megoldási javaslatot kell készítenünk, ami egyformán szolgálja a fogyasztók, a piac és a költségvetés érdekeit is. Olyan koncepciót kell kialakítani, ami hosszútávon működőképes, átlátható, kiszámítható és megfelel az állami vagyonnal való felelős gazdálkodásnak is.

Mikor kezdődik a meccs a mobilszolgáltatókkal a 900 MHz újrahasznosításáról?

Az értékesítési koncepció és a frekvenciadíj felülvizsgálata az első félévben meglesz. Az ezzel kapcsolatos rendelet a második félévben születhet meg, ez már az új kormány feladata lesz. A 900 MHz újraosztásával, szélessávú szolgáltatásokra való hasznosításával kapcsolatban van még egy probléma, ugyanis az eGSM frekvenciablokk közepén van egy tartomány, amit jelenleg nem polgári célra használnak, ami miatt egyelőre eléggé meg van kötve a kezünk. A kormánynak erről is döntenie kell.

Van még egy érdekes frekvencia, ami a dvb-h alapú mobiltévének lett kiosztva. Nagyon úgy tűnik, hogy ebből nem lesz semmi.

Európában mindenki hitt a dvb-h szolgáltatásban, Viviane Reding távközlési biztos szinte szabványként nevezte meg, ezért a digitális földfelszíni sugárzásra kiírt 2008-as pályázaton szempont volt, hogy legyen ilyen szolgáltatás. Az NHH a pályáztatáskor a legjobb megoldás választotta, nem kötelezettség volt a dvb-h, hanem lehetőség, plusz pontokért. Mindkét pályázó látott fantáziát a dvb-h-ban, a nyertes Antenna Hungária el is kezdte kiépíteni a hálózatot, de most felmerült a kérdés, hogy mi legyen ennek a szolgáltatásnak és frekvenciának a jövője. Európa-szerte nem lett sikeres egyelőre a mobiltévés szabvány, mondhatjuk azt, hogy a jelenlegi állás szerint az európai piac benézte a mobiltévét.  Az Antenna Hungária tett egy javaslatot, hogy hogyan lehetne jobban hasznosítani ezt a hálózatot. A javaslat elfogadásáról az NHH-nak kell döntenie, de az Országgyűlés eseti bizottságának a véleményét kikérjük. Csak akkor támogatunk azonban bármilyen változtatást, ha attól sikeresebb, gyorsabb, zökkenő mentesebb lesz a digitális átállás.

Sikeres most a digitális átállás? Ott tartunk most, ahol a tervek szerint tartani kell?

A digitális átállás két sikerkritériuma: a verseny a műsorterjesztési szegmensben és a határidőre történő kikapcsolás. Az első feltétel alapvetően már teljesült, a második a jövő év végén derül ki. Egy céldátumot látunk, ez pedig 2011. december 31. Legkésőbb addigra kell ugyanis a jelenlegi analóg földfelszíni adást lekapcsolni, mert hatékonyabban lehet gazdálkodni a frekvenciakészlettel. A félév végére lesz egy pontos menetrendünk, ami szerintünk szükséges ahhoz, hogy a végső dátumig eljussunk.

Erősebb lett a verseny?

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az állam a digitális átállást stratégiai és jogszabály alkotási szinten is komolyan veszi, a kábelhálózatok felgyorsították digitális fejlesztéseiket és a digitális műholdas szegmens is megélénkült, az árak csökkenni kezdtek. Ha csak ennyit értünk el, akkor is jelentős előrelépés történt, és ebben a földfelszíni platform digitalizálásának is szerepe volt. Most a digitális átállás kapcsán a verseny elsődlegesen azért a mintegy 820 ezer háztartásért zajlik, aki csak analóg földfelszíni hozzáféréssel rendelkezik, így a következő 2 évben mindenképp vételi módot kellene váltaniuk. Emellett van további 300 ezer olyan háztartás, akinek olyan alapszintű előfizetése, amely nem különbözik számottevően a DVB-T platfrom által már jelenleg is kínált szolgáltatástól, azaz 7+2 csatornától.

Nem az a baj, hogy az AH túl van támogatva a közszolgálati tévék által befizetett pénzekkel, ezért sokkal nyugodtabban hátradőlnek?

Ez jogos kérdés, de a szabályozó hatóságnak nincs rálátása, hogy a közszolgálat milyen megfontolások és feltételek mellett rendel meg hírközlési szolgáltatásokat.

Milyen körülmények okolhatóak azért, hogy mégsem úgy alakult a digitális átállás, ahogy tervezték?

Egy pillanatig sem gondoltuk, hogy könnyű menet lesz. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy számos uniós országnak jelentősen gyorsítani kell a folyamatokat a 2011-es céldátum betartásához. Személy szerint a legfontosabb problémának azt látom, hogy a digitális átállásról szóló törvény mellé nem készült el a modern tartalomszabályozást jelentő médiatörvény. Enélkül nem működhet az általános célkitűzésként lefektetett médiapluralizmus, vagyis, hogy mindenki megjelenhessen minden platformon, hogy a piaci szereplők szabad versenye folytán minden gondolat szabadon elérjen az állampolgárokhoz.

Én ennek ellenére sikeresnek ítélem a digitális átállás folyamatát pontosan a fentiekben rögzített célkritériumok – azaz a verseny és frekvenciagazdálkodási szempontok – miatt. Mindez független attól, hogy tavaly megbírságoltuk az Antenna Hungáriát, mert nem ment minden rendben. De azért bírságolunk és ellenőrzünk folyamatosan, hogy minden rendben legyen.

Amíg például a kereskedelmi tévék tulajdonosi korlátozásai nincsenek feloldva, vagyis nem indíthatnak újabb adókat korrekt szabályozás mellett, vagy a közszolgálatiság jövője a digitális világban nem tisztázott, addig nem valósulhat meg az igazi médiapluralizmus. Főleg, hogy lassan már nincs olyan csatorna, amelyre a magyar joghatóság kiterjedne, a Viasat3 elment, az HBO elment, az Iko-csoport adói, a Cool vagy éppen a Film+ elmentek. Azt, hogy a magyar állam húsz éve olyan médiaszabályozási környezetet teremt, ahol a médiapiac csak úgy tud túlélni, hogy „elmegy az országból”, ahol legkevésbé a magyar nézők és hallgatók, ha tetszik, a magyar kultúra és nyelv szempontjai érvényesülnek, az nem kérhető számon a digitális átálláson.

Pataki Dániel, az NHH előző elnöke azzal az üzenettel távozott a hatóság éléről, hogy most már a tartalomra kell koncentrálni. Készül az NHH a konvergens hatóság szerepére, hogy az ORTT-vel együtt, vagy feladatait átvéve működjön tovább?

Tartalomszabályozással mi nem foglalkozunk, de a Digitális Átállásról szóló törvény hozzánk rendelt már több olyan feladatot, amelyek a tartalommal is kapcsolatosak, így például a kábelesek és a műsorszolgáltatók viszonyainak ellenőrzése és jogviták esetén szabályozása, illetve nyilvántartási kötelezettségeket, amelyek tartalmi, így többek között szerzői jogi kérdésekre is kiterjednek.  Vannak olyan elképzelések is, amely szerint a tartalomszabályozás és a hírközlési kérdések egy kézbe kerülhetnek, magyarán hogy valamilyen módon és mértékben összevonják az NHH-t az ORTT-vel. A konvergencia problémáinak megoldásához azonban elsőként egy a hírközlési és médiapiacot egységesen kezelő stratégiára, jogalkotási elképzelésre lenne szükség, ezek hiányában önmagában a két hatóság összetolása nem old meg semmit.