Önszabályozás helyett médiahatóság a briteknél

A lehallgatási botrány az utóbbi évtizedek legnagyobb brit sajtóetikai botrányává fajult, így októberben David Cameron miniszterelnök kénytelen volt egy magas szintű vizsgálatot kezdeményezni az ügyben. A felállított bizottság az egyik legelismertebb brit jogi szaktekintély, Sir Brian Leveson, az angol-walesi fellebbviteli bírói fórum egyik főbírája után kapta a nevét, és november 29-én tette közzé jelentését.

A várakozásnak megfelelően Levenson arra a megállapításra jutott, hogy ugyan a nyomtatott és online sajtó képviselőinek "jelentős hányada" jól végezte munkáját, a kivételek miatt időszerű lenne az önszabályozás helyett törvényi úton ellenőrzni a sajtó működését. David Cameron a javaslatot óvatosan fogadta, és megjegyezte, hogy minden olyan rendelkezést kétszer is meg kell gondolni, ami a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás jogát bármilyen szempontból is befolyásolhatja.

"Az ebben a legnagyobb veszély, hogy a politikusok számára precedenst és lehetőséget teremt arra, hogy akár ma, vagy a jövőben a sajtót irányításuk alá vegyék." A parlament alsóházában elhangzó szavakra a Munkáspárt képviselői rögtön reagáltak, és a törvényjavaslat kidolgozására szólítottak fel. A miniszterlnöki hivatal délután jelentette be, hogy a törvényt még a téli ülésszakban előkészítik és reményeik szerint január végére be is vezetik.

A Levenson-jelentésben az áll, hogy a médiahatóságnak mindenképpen a törvényhozás támogatásával kell működnie, ellenkező esetben munkája nem lesz hatékony. A bíró a lapok számára kötelezővé tenne egy egységesített eljárást, aminek keretein belül a panaszokat kezelni tudják majd. Levenson szerint "aggasztó", hogy a rendőrség néhány képviselője az újságírókkal a kelleténél szorosabb kapcsolatot ápol, de széles körben elterjdő korrupcióról nem számol be. Azt viszont megjegyzi, hogy az elmúlt 30 évben mindegyik politikai párt kiépítette a maga kapcsolatait a sajtóval, és ezek nem minden esetben szolgálták a köz érdekét.

A jelentés nyomán előkészítés alatt levő törvényjavaslat a BBC szerint egy olyan protokoll kidolgozására szólít fel, ami az új testület abszolút függetlenségét garantálja, a mindenkori kormányzatot pedig a médiahatóság függetlenségének és hatékony működésének garantálására kötelezi. A szövegből az is egyértelműen kiderül, hogy a hatóság feladata nem a sajtó közvetlen szabályozása lesz, továbbá az, hogy sem a parlament, sem pedig a kormány nem befolyásolhatja azt, mit jelentetnek meg a lapok.

A jelenleg fennálló brit rendszerben a sajtótermékek elleni panaszokat egy olyan bizottság vizsgálja, aminek tíz civil és hét újságíró tagja van, működését pedig maguk a lapok finanszírozzák. A panaszokat kivizsgálva a bizottság hatásköre odáig terjed, hogy a vétkes lapokat felszólíthatják helyreigazítás közzételére.

Az új médiahatóság tagságában ezzel szemben aktív újságírók nem kaphatnak majd helyet, főleg parlamenti képviselőkből állítják össze, illetve egykori lapszerkesztőkből. A finanszírozásról a tagság és a vezetőség dönt majd, feladatkörük továbbra is a panaszok kivizsgálása lesz, de hatáskörük jóval szélesebb lesz, mint eddig, és pénzbüntetéseket is kiszabhatnak, maximum egymillió font erejéig. A hatóság a blogokat viszont nem veszi lajstromba és nem is felügyeli majd - Levenson indoklása szerint azért, mert azokon "igazi hírek" nem is jelennek meg.