Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó PéternekEgy interjúban azt mondtad, hogy az ötödik évad őrületes lesz. Mire gondoltál?
Reedus: Egészen pontosan arra, amit az első rész forgatókönyvének elolvasása után és a forgatáson tapasztaltam. Amikor elolvastam a szöveget, nem hittem a szememnek, meg is kérdeztem az egyik producert, hogy tuti, hogy ezt leforgathatjuk? Brutális, lenyűgözően félelmetes epizód volt, a rettegést olyan fokra emelve, amilyet a sorozatban eddig nem tapasztaltam meg. Még amikor az évad előkészítése során leültem az írókkal, ők pedig felvázolták a legfontosabb történetszálakat és fordulatokat, már akkor sejtettem hogy ez egy jó kör lesz. Gőzöm sem volt arról, hogyan jutunk el oda, ahová tervezik, de mivel ismerem a stábot és az írókat, tudtam, hogy úgy fognak mindent megvalósítani, hogy a nézőknek tátva marad a szájuk.
Mit várhatunk az évadtól? Több akciót?
Mindenképpen. Minden szereplő számára emelkednek a tétek, és sokkal aktívabbnak kell lenniük, mint eddig. A látszólagos nyugalomnak, már ha volt is ilyen a sorozatban, vége, a túlélés egyre központibb kérdés lesz. Minden évad után azt kérdezték tőlem, hogy lehet-e ennél nagyobb, keményebb, véresebb, ijesztőbb a sorozat, és mindig azt feleltem, hogy persze hogy lehet, majd meglátod, és eddig ez be is jött. Na, az ötödik évad az eddig látottaknál is keményebb.
Norman Reedus idén lesz 45 éves, amiből 15-öt simán letagadhat. A floridai származású színész Los Angelesben nőtt fel, de élt Japánban, Spanyolországban és Angliában is. Mielőtt felcsapott volna színésznek, egy Harley-Davidson-üzletben dolgozott, festett, fotózott és modellkedett, de egyik sem kötötte le igazán. Első szerepét Los Angeles legendás sugárútján, a Sunset Boulevardon álló Tiffany színházban kapta, filmben 1997-ben láthattuk a Foating című drámában. Kisebb szerepei voltak a Pengében, a Mimic - A Júdás-fajban, szerepelt a 8 mm-ben, az Amerikai gengszterben, de a The Walking Dead előtti legismertebb alakítása a Bondock Saints című akciófilmben volt. 1998-tól 2003-ig Helena Christensen pasija volt, akitől egy fia született. A sorozatban a testén látható tetoválások nem kamuk, az orra pedig egy autóbaleset miatt lett ilyen formájú. A magánéletben csendes, jófej fickó, bárkivel simán elsörözget.
A zombik kinyírására vonatkozóan vannak ötleteid?
Persze, mindegyikünknek vannak mittudomén, titkos vágyaik, bár ez most elég szarul hangzik majd, mert a lelkem mélyén sem vágyom arra, hogy zombik fejét zúzzam be, de érted mire gondolok. Ha megnézed, hogyan vezetik le a feszültséget, minként adják ki a bennük rejlő agressziót a karakterek az első évadban, és hol tartanak most, óriási a kontraszt. Az első évadban a legtöbben félelemből cselekedtek, mostanra páran belefásultak és elegük van, mások nagyon felbátorodtak, és legyőzték a félelmüket.
Minden karakter változott, senki nem maradt olyan, ahogy elkezdte ezt a kalandot. Daryl például a negyedi évad végén mutatta meg, mennyire más ember lett, amikor Abraham csapatát üdvözli, és azt mondja Glennek, hogy a te barátaid a mi barátaink is. Ez az első évadban el nem hagyta volna a száját. Ő is nagy utat járt be, és olyan dolgokat tud meg magáról, amit nem is gondolt volna. És még mennyi mindent meg fog tudni, amiről most nem beszélhetek.
Felnőtt a karakter? Benőtt a feje lágya?
Az írók szerintem igyekeztek megtartani az alaptulajdonságokat, a kérhetetlen túlélőösztönt, a hűséget, és így tovább, de mellette megtartották ugyanolyan faszagyereknek, amilyennek megismertük. Mostanra egy sokkal összetettebb pszichopata lett, azt hiszem ez a legjobb meghatározás.
Olvastad a képregényeket?
Minek? Nem vagyok benne. Na jó, nem leszek gyökér. Szóval nem olvastam, az egész Walking Dead-jelenség elment mellettem, akkor hallottam róla először, amikor az ügynököm szólt, hogy van egy szerep, amire pont fasza lennék, és nyílpuskával kell benne zombikra lőni. Hol írjam alá a szerződést? A karaktert Frank Darabont, a sorozat eredeti alkotója és Robert Kirkman, a képregény és a sorozat írója találta ki, ők alkották meg Merle öccsének karakterét. Az első epizódok forgatása alatt nem sokat beszélgettem az írókkal a karakterről, láttam, hogy motoroznom kell, meg nyílpuskával lőni, és ez bejött.
A forgatókönyvek egyébként elég sokat változtak, eredetileg voltak bennük olyan jelenetek, amikben drogoztam, meg Merle-hez hasonlóan rasszista faszságokat mondtam, de ez nekem nem nagyon jött be és kértem az írókat, hogy hagyjuk már az ilyesmit a francba, tegyék érdekessé a karaktert másképpen. Nem egy alkoholista, drogos taplót akartam alakítani, hanem egy olyan törvényen kívüli figurát, aki saját elvei szerint él, úgy nevelkedett hogy csak saját magára számíthat, aki már azelőtt is a körülmények rabja volt, hogy kitört volna a zombijárvány. Daryl jó úton haladt afelé, hogy egy mini-Merle legyen belőle, de legbelül ő nem ezt akarja, nem akar a testvéréhez hasonlóan egy megkeseredett bunkó lenni.
Milyen volt az első napod? Úgy tudom, te kerültél be a gárdába legkésőbb.
Igen, így volt, mire ideértem, már mindenki túl volt mindenen, összehaverkodtak, együtt lógtak, sajtóztak, megvolt a brancs. Én voltam az új fiú, ráadásul az első jelenetemben egy félig nyers húsdarabot kellett rágcsálnom, és láttam, hogy úgy néznek rám, mint egy vademberre. Amikor pedig jött a Merle a tetőn-jelenet, akkor tökre úgy éreztem, hogy utálnak, hogy ki vagyok közösítve, és ezt kurva jól fel tudtam használni a karakterhez, és elkezdtem iszonyú sértetten viselkedni. Általában az ilyen karaktereket, a déli, egyszerű fazonokat nagyon egyoldalúan ábrázolják, elég lenne beleírni a forgatókönyvekbe, hogy vidéki tuskó, bagót rág, és nem érteni mit mond. Eltökélt szándékom volt, hogy Darylt ennél sokkal többnek láttassam, és azt hiszem sikerült.
A sorozat női rajongói imádnak. Ezt könnyű kezelni?
Életemben nem éreztem még olyan kínosan magam, mint amikor először szembesültem ezzel, de azóta, izé…megtanultam együtt élni vele. (Oldalról a sorozat egyik szereplője, Andrew Lincoln, Rick Grimes seriff alakítója bekiabálja, hogy “nagyon is megtanult, a lakókocsiját teleragasztotta szerelmes levelekkel!”) Kösz Andrew, tényleg. Igazat beszél, a legjobb leveleket és rólam készült rajzokat kiragasztottam a lakókocsimban.
A többiek nem féltékenyek?
Azt imádom ebben a gárdában, hogy szinte nincs is versenyhelyzet a színészek között, az ego nem fontos, háttérbe szorul. Én kapom a legtöbb levelet, de ez senkit nem zavar, sőt, jókat röhögnek rajtam. Őszinték vagyunk egymással, és mindig megmondjuk a véleményünket - ez akkor jó, amikor van egy ötletem, mondjuk egy zombigyilokra vonatkozóan, és megmutatom, vagy elmondom valakinek: tuti, hogy őszinte választ kapok, akkor is, ha az éppen negatív. Szerintem ez azért alakult ki, mert itt vagyunk a georgai erdőben, Hollywoodtól nagyon messze, és csak egymásra számíthatunk.
Van kedvenc zombihentelésed? Még ha nem is a sajátod?
Amikor egy autó csomagtartóját többször rácsaptam az egyikre. Az rémesen gusztustalan volt. Aztán ott volt a fába szorult zombi, azt kurva jól megcsinálták. Szeretem én mindet, mert mind különböző. Valamelyik nap egy olyan jelenetet forgattunk, hogy két zombit kellett gyors egymásutánban kinyírnom, és már annyi ilyet vettünk fel, hogy olyan flottul megy, mintha a véremben lenne az egész, mintha már azelőtt tudnám, mit fogok tenni, hogy az elsőt kinyírnám.
Az a monokli a szemed körül smink, vagy valós sérülés?
Ez most smink, és csak azért kell, mert a negyedik évad utolsó részében volt egy kellemes mokesz a szemem körül, ami viszont eredeti volt. És nem, nem verekedtem senkivel, egy felvétel alatt egy ajtón mentem ki a nyílpuskámat arcomhoz emelve, de a szélével nekimentem az ajtófélfának, és a tusa szemen vágott. Tök béna, nem?
A rázósabb, veszélyesebb jeleneteket te forgatod, vagy kaszkadőr?
Én mindet megcsinálnám, de a stúdió nem engedi, és a nagyon keményeket kaszkadőr oldja meg. Kurva jó munkát végeznek, de néha, amikor visszanézem a jelenetet, és látom, hogy nem is hasonlít rám, csak a dzseki miatt hiszik, hogy én vagyok, akkor kiakadok.
Van kedvenc epizódod?
Tavaly volt egy rész, amiben Daryl és Beth kettesben marad egy golfklub épületében és az erőben mászkálnak - ezt nagyon élveztem, mert Emily Kinney egy kedves, aranyos, tehetséges színésznő, akivel sajnos nem sok közös jelenetem van, és leginkább csak kaja közben tudtam beszélgetni. Buzog benne az energia, állandóan vigyorog, egyszerűen jó a társaságában lenni. A lelkesedése átragad az emberre, könnyebb tőle a meló is. Az íróknak is megköszöntem az epizódot, mert a két karakter annyira távol van egymástól, hogy el sem tudtam képzelni, hogyan tudják őket közelebb hozni, de sikerült nekik. Van valami Beth-ben, ami reményt ad a többi karakternek is, ő az a kis pislákoló fény az alagút végén, amit nagyon nagyra értékelsz a koromsötétben.
A sorozat ötödik évada jelenleg is látható a FOX adásán, hétfő esténként. Hétfő este ment le a sorozat ötödik évadjának félévzáró epizódja, most februárig nem kapunk friss zombikat.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
