Nem létezik neveletlen kutya, csak rossz gazdi

Mikor döntötte el, hogy ön lesz a csodálatos kutyadoki?

Ez nem teljesen tudatos elhatározás volt a részemről, inkább véletlen, ami csak úgy megtörtént. Amikor az ember még gyerek, nem arról álmodozik, hogy neveletlen kutyákkal fog foglalkozni, ha felnő, hanem hogy híres focista vagy énekes lesz belőle. Legalábbis azok, akik hozzám hasonlóan szegény mexikóiként mennek át az Egyesült Államokba. Egy kis mexikói farmon nőttem fel, ahol azt láttam a tévében, hogy az amerikaiaknak szép és szófogadó kutyáik vannak, mint Lassie és Rin Tin Tin, akik azonnal ugranak a parancsszavakra.

Persze akkor még nem tudtam, hogy ez színjáték, és csak a filmekben látszik egyszerűnek, épp ellenkezőleg! Azért akartam Amerikába menni, hogy megtanulhassam az amerikaiaktól, hogyan kell szófogadóvá nevelni egy kutyát. És tessék, most már én vagyok az a mexikói, aki az amerikaiakat tanítja arra, hogy hogyan kell bánni a kutyákkal, és saját tévéműsorom is van.

Hogyan tanult meg bánni a kutyákkal? Amerikai kutyakiképzőktől?

Nem. A kutyakiképzők kutyákat tanítanak, én az embereket tanítom arra, hogyan kezeljék a kutyájukat. Hiszen a fogorvos sem végez szívműtétet. A kutyakiképző megtanítja a kutyának, hogyan üljön, jöjjön, feküdjön vagy maradjon parancsszóra, és be tud neki tanítani trükköket is. Amit én csinálok, az inkább a kutyák visszaterelése egy normális, boldog életbe. Azt vallom, hogy minden kutya jó és tökéletes kutyának születik, csak amikor az emberek mellé kerülnek, neveletlenek lesznek. Ugrálósakká, félősekké, szófogadatlanná vagy épp agresszívekké, harapósakká válnak. Ez azért van, mert a gazdáik nem foglalkoznak velük annyit, amennyit igényelnének.

Ha a kutya nem kap feladatokat az embertől, akkor nem tudja levezetni a felesleges energiáit, és csupa olyasmit fog tenni, aminek az ember nem örül. Például ha egy kutya ellopja az ételt az asztalról, akkor nem az a megoldás, hogy odébb rakjuk a tányért, és leszidjuk a kutyát. Ehelyett inkább meg kell neki tanítani, hogy az asztalon lévő dolgok az emberé, és tartsa a megfelelő távolságot addig, amíg nem kap ő is ételt. Az emberrel élő kutyáknak igenis meg kell tanulniuk, hogy hol vannak a határok.

Hányszor harapták meg kutyák a munkája során?

Már nem is számolom, mennyiszer. A legtöbb persze csak egy karcolás, de Hongkongban, Szingapúrban és Los Angelesben kórházba is kellett mennem a harapás miatt. De 46 év alatt mindössze három súlyos kutyaharapás azért elég jó arány szerintem egy ilyen szakmában, mint az enyém.

Hány kutyája van jelenleg?

Otthon hét, a ranchemen húsz, vagyis összesen 27. A fajtájukat tekintve tényleg mindenféle kutyám van, a kis csivavától a nagy masztiffokig: van rotweilerem, pitbullom és német juhászom is. Amikor sétálni megyünk, az tényleg úgy néz ki, mintha a kutyák ENSZ tanácsának közgyűlése lenne. A saját kutyáim szerepelnek a könyvem borítóján is: azok, akiket kölyökként örökbe fogadtam és rehabilitáltam.

Osztja azt az elképzelést, miszerint bizonyos fajtájú kutyák mindig bizonyos típusú emberekhez kerülnek? És hogy a kutya a gazdája tükre, ezért szeretik az agresszív, tetovált kopaszok a pitbullokat?

Egy kutya nem attól lesz agresszív, mert egy agresszívnek elkönyvelt fajta. Attól lesz kezelhetetlen, hogy nem neveli jól a gazdája. Hiszen egy kutyakölyök honnan tudhatná, hogy milyen a jó kutya és milyen a rossz? Csak annyit tud, amennyit az ember megtanít neki. A kutyatartó toposzoknak pedig általában pont az ellenkezője igaz a gyakorlatban: a gazdi és a kutyája nem ugyanolyan, hanem mindig kiegészítik egymást. A tetovált embereket például még ma is sokszor automatikusan gonosztevőnek bélyegzi a társadalom. Ez eléggé nyomasztja őket, ezért ők többnyire kis termetű kutyákat választanak, hogy ezzel is pozitívabb benyomást keltsenek. Sok motoros direkt máltai selyemkutyát választ, mert őket könnyű a motoron szállítani. Egy egyedülálló, fiatal nő viszont nem kiskutyát választ, hanem egy nagyot, mert ösztönösen igényli azt, hogy egy erős társ vigyázzon rá.

Ez csak Amerikában van így, vagy mindenhol a világon?

Szingapúrtól Amerikáig az egész világra igaz, hogy a kutyatartó mindig olyan kutyát tart, ami kiegészíti őt, és egyfajta egyensúlyt visz az életébe.

Mit gondol, tényleg a golden retriever a tökéletes családi kutya, ahogy azt a média sugallja a filmekkel és sorozatokkal?

Nem, ez csak egy mítosz. A golden retrieverek ugyanis vadászkutyák, óriási mozgásigénnyel. Úgyhogy csak az válasszon ilyen kutyát, akinél nem gond, ha néha felforgatja az egész lakást, mert nem foglalkoztak vele annyit, amennyit igényelt volna. Később pedig fájdalmas csípőproblémák jellemzik ezt a fajtát. A tévésorozatomban is foglalkoztam egyébként ezzel a kérdéssel, amikor bemutattam, hogy a tökéletesnek illetve veszélyesnek elkönyvelt kutyafajták milyenek is valójában.

Nekem is van egy menhelyről befogadott labrador-keverék kutyám. Sok dologra meg lehetett tanítani, de nem tudtam leszoktatni arról, hogy ne ugráljon ránk, amikor hazaérünk. Ha ilyenkor rászólok, hogy hagyja abba, megijed és bepisil. Mit csináljak vele?

Tehát már ajtónyitáskor ugrálni kezd? Ez legtöbbször azért van, mert a gazdik ilyenkor rögtön szólongatni és becézgetni kezdik a kutyáikat. Az állatok ilyenkor nagyon izgatottak, szinte túlcsordul bennük az öröm. Itt az embernek kell megtanulnia azt, hogy ne vegyen tudomást addig a kutyáról, amíg az teljesen le nem nyugodott. El kell fordulni, ha ugrál, és nem szabad hozzászólni, egészen addig, amíg be nem fejezte, és vissza nem állt egy nyugalmi állapotba. Ekkor kell neki mondani, hogy nem szabad ugrálni, ha megjövünk. És ezt addig kell így csinálni, amíg a kutya meg nem tanulja, hogy hiába ugrál örömében ajtónyitáskor, nem ér el vele semmit, mert csak akkor foglalkozik vele a gazdája, ha már lenyugodott. Az ugrálás egyébként sok kutyánál azt jelzi, hogy tele vannak le nem vezetett energiával, és így jeleznek a gazdinak, hogy készen állnak a feladatokra, csináljanak végre együtt valamit.

Van egy híres magyar etológusunk, Csányi Vilmos, aki szerint a kutyák szőrös, kétéves gyerekek: mindent megértenek, amit mondunk nekik, csak nem tudnak emberi nyelven válaszolni. Egyetért ezzel a felfogással?

Abszolút. A kutyák agya egy kétéves gyereké, a testi erejük viszont olyan, mint egy 45 éves emberé. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kutyák nem emberek, nem akarnak emberként viselkedni. A kutya falkatársként, csapattársként tekint az emberre, akivel eltöltheti az idejét, akivel játszhat, akivel felfedezheti a világot. Családcentrikusak, és egy bizonyos űrt akarnak mindig betölteni, akárcsak a kutyák társaságára vágyó emberek. Viszont ha egy gazdi esetleg kidobja a kutyáját, az nagyon hamar összeáll egy másik kutyával, mert nagyon erős bennük a falkaszellem, és viszonylag könnyen örökbe tudják fogadtatni magukat valaki mással.

Ismeri Teresa Ann Millert, a hollywoodi kutyatrénert? Nemrég együtt dolgozott egy magyar rendezővel a Fehér Istenen, ami díjat is nyert Cannes-ban.

Igen, elég sok kutyatrénert ismerek azok közül, akik a showbizniszben dolgoznak. Ők olyanok kicsit a tévéstáboknak és nekem, mint a filmrendezőknek Robert Downey Jr. vagy Will Smith: egyik nap az egyikükkel forgatunk, aztán egy másik trénerrel. Jönnek-mennek.

A Fehér Isten rendezője mondta, hogy a film főszereplőjének használt két kutya összesen 28 különböző gesztusra volt képes. Mit szól ehhez?

Egy kicsit túlzásnak érzem. A kutyák viselkedésébe sokszor csak az emberek látják bele az emberi érzelmeket. A kutyáknak csak négy ösztönös érzelmük van: támadni kell, menekülni kell, lapítani kell, és abba kell hagyni valamit, átengedve a falkatársnak. Ezért tudja az ember könnyen beidomítani a kutyát arra, hogy az rohanjon el valahová, jöjjön vissza, ne mozduljon, vagy hagyja abba, amit csinál, és álljon készen az újabb parancsszóra. Ezekbe persze könnyű belelátni emberi érzelmeket. Például ha a kutya menekül vagy lapít, akkor rögtön arra gondolunk, hogy fél vagy szégyell valamit, holott ezek valójában bonyolult emberi érzelmek. A kutyák sokkal egyszerűbben működnek.

Mit szólt, hogy még a South Parkba is bekerült rajzolt kutyadokiként?

Örültem neki. Tényleg! Az animátorok nagyon jól eltalálták, milyen vagyok és mi az, amivel foglalkozom. Ebben az epizódban ugye Cartman nagyon agresszív, bunkó és tiszteletlen, ezért kihívják hozzá a csodálatos kutyadokit, hogy az anyja megtanulhassa, hogyan kell leszerelni egy elvadult kutyaként viselkedő gyereket. A rajzolt Cesar Millan sétálni megy az elhízott Cartmannel, és kiderül a történet végére, hogy ő is kezelhető, ha feladatokat adnak neki. Pont mint a kutyák.

Előre szóltak a készítők, hogy szerepeltetni fogják, vagy meglepetésként érte?

Szóltak, de csak két nappal előtte. Szerdán értesültem róla, hogy a pénteki új epizódban én is benne leszek. De nincs ezzel semmi gond, a rajzfilmiparnak és a humornak nem szabad határokat szabni. Az a jó, ha bárkit ki lehet nevetni.

Járt már korábban Magyarországon?

Még soha. De már az érkezésem napján itattak velem magyar bort, és jó erős volt a pálinka meg az Unicum is. De gulyást és pörköltet is ettem. A magyar kutyatartók közül viszont néhánnyal nem voltam megelégedve. Volt például egy hölgy, aki flexi pórázon sétáltatta a kutyáját, de az nem hallgatott rá, és addig-addig rohangált, hogy rátekerte a pórázt a turisták lábára.

Mire számíthatunk a decemberi budapesti fellépésén?

Bárhová is viszem a show-mat a világban, mindig arra törekszem, hogy a lehető legtöbb embert meg tudjam tanítani a helyes kutyatartásra. De az is nagyon fontos, hogy ezt a tudást szórakoztató formában tudjam átadni a közönségnek, és minél többet nevessenek, miközben rájönnek, hogy eddig pont az ellenkezőjét csinálták annak, ami a helyes kutyatartás. Hiszen a kutyatartó munkája is olyan, mint egy edzőé egy jó sportoló mellett: a lehető legjobbat akarja kihozni egy egészséges, kiegyensúlyozott és boldog kutyából.