A kormánypárti Magyar Idők kezében a Népszabadság sorsa

Egy kedd esti bejelentés alapján mára eldőlt, amit hetek óta pletykálnak a szakmában: a Mediaworks új tulajdonoshoz került, ahhoz az Opimus Group Nyrt.-hez, amely október 17-én, azaz mindössze tíz nappal a Népszabadság (a cég narratívája szerinti) felfüggesztése után tett vételi ajánlatot a cégre.

Az ajánlatot a Mediaworks elfogadta, október 25-én pedig a Gazdasági Versenyhivatal is jóváhagyta. A korábbi tulajdonos VCP szerint az Opimus ajánlatát azért (is) fogadták el, mert

hajlandóak a felfüggesztett Népszabadság általunk tervezett újraindításának lehetőségét komolyan megvizsgálni.

Ha ehhez viszont hozzátesszük, hogy információink szerint az Opimus a Mediaworks igazgatóságának tagjává választotta Liszkay Gábort, Lóczi Jánost és dr. Pintér Andreát, akkor ez egészen groteszk helyzetet teremtene.

Liszkay Gábor ugyanis az erősen kormányközeli Magyar Idők tulajdonosa, Lóczi János pedig a Magyar Idők kiadóigazgatója. Azaz a Népszabadság feltámasztása kormányközeli sajtómágnásokra lenne bízva, arról nem is beszélve, hogy az Opimus Mészáros Lőrinchez való kötődése több mint zavarba ejtő. 

De ki is az új Népszabi-vezér?

A jogász végzettségű, 1956-os születésű Liszkay Gábor a Pallas Lapkiadó jogászaként került a média világába, de kisvártatva már a vezérigazgatói székben ült. Innen került át az újjáalakított Magyar Nemzet élére 2000-ben, akkor, amikor a lap az Új Magyarországgal egyesülve a korábbi, mérsékelten jobboldali beállítottságot jóval radikálisabb hangvételre cserélte.

A lap tulajdonosa a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. lett, amiben Liszkaynak kisebbségi tulajdona volt (mellette a Töröcskei István ügyvezetése alatt működő Pro Aurum Zrt. volt a másik tulajdonos, ami a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban is érdekelt volt egészen 2011-ig) egészen az emlékezetes G-napig (2015). 

2004-ben a Hír Televízió Rt. igazgatóságának elnöke lett. A Nemzet Lap- és Könyvkiadón, a Hír TV-n és a később megalapított B-Reklám nevű cégén keresztül Simicska Lajos, a 2006-ban megvásárolt Lánchíd Rádión keresztül pedig Simicska másik jelentős üzlettársa/strómanja, Nyerges Zsolt kapcsolati körébe került, a mai napig a jobboldali véleményformálás egyik meghatározó alakja. 2015 februárjában állt fel a Magyar Nemzet éléről és mondott le a Hír TV-ben betöltött tisztségéről is.

Emlékezetes ügyei között szerepel az a 2000. július 6-i cikk, amiben az ő főszerkesztősége alatt jelentettek meg valótlan állításokat Pető Iván SZDSZ-es politikusról. Pető perelt és nyert, a bíróság 500 000 forintos kártérítést ítélet meg neki.

Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt személyiségi jogainak megsértése miatt indított pert a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet ellen 2001-ben, mert névtelen forrásokra hivatkozva azt írták, hogy százezer dollárért kellett meggyőznie a belvárosi szocialistákat a Gresham-palota eladásáról. Erre válaszul Liszkay azt mondta: ahhoz, hogy jó hírnév védelmében megalapozottan pert indítson ellenük Medgyessy, az is szükségeltetik, hogy megsértsék a szocialista miniszterelnök-jelölt vagy cége jó hírnevét.

A tények és a történtek tükrében hol van nekik jó hírnevük?

2004-ben lőfegyverrel való visszaélés bűntette miatt egy év, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Liszkay elfelejtette meghosszabbítani önvédelmi fegyvere 2001-ben lejárt engedélyét, a felszólításokat pedig nem vette át. Reakciójában a Magyar Nemzetet támadó hatalomról beszélt:

Az ítélet olyan súlyú, mintha Uzi és Kalasnyikov géppisztolyokat vettem volna a kínai piacon, következésképpen azt kell mondanom, hogy ami a bíróságon történt, az a hatalom egy újabb durva támadása a Magyar Nemzet és az ellenzéki hangok ellen.

A valóban elég túlzónak tűnő ítéletet 2005-ben a bíróság megrovásra változtatta. 

2006-ban újabb bírósági ügy jött: elrendelték Liszkay Gábornak, a Magyar Nemzet című lap főszerkesztőjének országos rendőrségi körözését, miután nem jelent meg annak a rágalmazási pernek a szerdai tárgyalásán, amit Demszky Gábor budapesti főpolgármester indított a főszerkesztő és két munkatársa ellen. Liszkay nevetségesnek nevezte az ügyet, és azzal védekezett, hogy az idézéseket azért nem kapta kézhez, mert a lakcíme más mint a bejelentett címe, így a postás „nem kereste” címmel küldte vissza azt a feladónak.

A 2012-es év nagyszerűen sikerült a Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Fonyó Károly és Liszkay Gábor médiaportfóliójának: egyetlen veszteséges vállalatuk sem volt. A Hír TV, a Class FM, a Lánchíd Rádió, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz, a Metropol és hat közterületi cég (Publimont, Euro Publicity, Euro-AWK, Mahir Cityposter, A Plakát és Neonlight) közös bevétele 27,6 milliárd forint volt, éves nyereségük pedig 4,8 milliárd forintra rúgott. Egy évvel később az összesített árbevétel már 40 milliárd 467 millió forint volt, nyereségük pedig 8 milliárd 192 millió forint.

Ebből a jól fizető üzletből szállt ki Liszkay 2015. február 6-án, amikor a Lánchíd Rádió és a Hír TV vezetőivel együtt lelkiismereti okokra hivatkozva benyújtotta a felmondását. Ezzel kezdődött el az a médiaháború, aminek során Simicska Lajos gecinek nevezte a miniszterelnököt, majd az év végére szinte teljesen visszaszorult a köztéri hirdetési piacon. Liszkay üzletrészeit Simicska kivásárolta a közös cégekből. 

Két hónappal később, 2015 áprilisában megvásárolta a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-től a Napi Gazdaság napilapot kiadó kft. százszázalékos üzletrészét, és Csermely Pétert, a Magyar Nemzet volt főszerkesztő-helyettesét nevezte ki főszerkesztőnek. A lapot szeptemberben Magyar Időkre keresztelték, azóta ezen a néven jelenik meg. A lap példányszámáról semmit sem lehet tudni, mert a kiadó nem auditáltatja. Ez érdekes kérdéseket vet fel az állami hirdetések befogadásával kapcsolatban, hiszen a kiadónak a reklámokért cserébe kifizetett közpénz így ellenőrizetlen, bemondásra születő adatokra kerül kifizetésre. 

Amikor először merült fel, hogy közvetve Mészáros Lőrinc lesz a Mediaworks tulajdonosa, az első név, aki a váltással kapcsolatban felmerült, Liszkay Gáboré volt. Október 10-én meg is kérdeztük tőle emailben, hogy:

• Igaz-e, hogy önt nevezték ki a Mediaworks vezérigazgatói posztjára? Amennyiben igen, mióta folynak tárgyalások a cégvezetéssel?
• Ön tudott arról, hogy mit tervez az új tulaj a Népszabadsággal? Egyetértett vele?
• Amennyiben megáll az a megállapítás, hogy gazdasági alapon nem volt rentábilis a Népszabadság fenntartása, miért az a Magyar Időké?
• Milyen változásokat terveznek a lapcsaládnál?
• Mi lesz a sorsa a Népszabadság archívumának?
• Mi lesz a sorsuk a lap alkalmazottainak?
• Miért kellett felfüggeszteni a hozzáférésüket a céges levelezéshez?  

Liszkay Gábor válasza rövid és velős volt:

Nem vagyok a Mediaworks vezérigazgatója, így a rájuk vonatkozó kérdéseivel szíveskedjék hozzájuk fordulni.

Október 19-én, tehát két nappal azután, hogy az Opimus vételi ajánlatot tett a Mediaworksre, ismét kérdeztünk tőle egyet:

• A Népszava mai számában az szerepel, hogy ön és Mészáros Lőrinc, illetve és/vagy cégeik  közösen vásárolják meg a Mediaworks portfólióját, valamit az is, hogy a Népszabadságot jobboldali lapként kívánják tovább működtetni. Mennyi a hír valóságtartalma? 

Erre sem kaptunk túl bő lére eresztett választ:

Az Ön által idézett hírek valóságtartalma nulla.

Azért most mégiscsak futunk még egy kört, hátha. 

(Borítókép: A Népszabadság napilap nyomatát ellenőrzi egy nyomdász a Ringier nagytétényi nyomdájában 2012. október 4-én. Fotó: Kovács Tamás/MTI)