A robotbábszínház konkrét befejezés felé halad

A sorozatról néha az az érzésem, hogy mintha direkt szórakoznátok a nézővel, és azzal ahogy a valóságot érzékeli. Igaz ez?

Jonathan: Abszolút. Egy olyan korban élünk, amiben megvan a képességünk különböző valóságok megteremtésére, virtuális világokat fedezhetünk fel, mesterséges intelligenciákat alkotunk. Nagyon közel járunk ahhoz a ponthoz, ahol már a valóságot és mesterséges valóságot nehéz megkülönböztetni egymástól. És ezzel foglalkozni a sorozat keretein belül kifejezetten szórakoztató.

Lisa: Ha megnézzük, mi történik a médiában, a fake news-zal, azzal ahogy a közösségi média sorsdöntően befolyásolja a politikát, az a minimum, hogy megkérdőjelezzük azt a valóságot, amit éppen megélünk. Néha meg kell győződnöm arról, hogy amit látok és megélek, az nem egy nekem írt narratíva, hanem tényleg a valóság. Ha egy hír nagyon gyanúsan pont azt mondja nekem, amit hallani akarok, akkor mélyebbre ások, és leellenőrzöm egy megbízható hírforrásnál. 

A második évadban a szabad akarat kérdését boncolgatjátok, szerintetek beszélhetünk szabad akaratról?

J: Amikor elkezdtük írni az évadot, rengeteget olvastunk utána a témának, és ennek alapján úgy tűnik, szabad akarat nincs. Amit annak vélünk, az tudatalatti döntések sorozata, a tudatunk pedig csak megfigyeli ezeket

L: Ez nem azt jelenti, hogy az életutunknak nincsenek leágazásai, csupán azt, hogy tetteink kvázi függetlenek a külső hatásoktól, és belénk van kódolva, hogy cselekszünk egy adott szituációban. Ez egyszerre rém érdekes és borzasztó gondolat. Az is érdekes, hogy amint valaki rádöbben, hogy oké, nincs szabad akarat, csak a belénk kódolt mintákat hajtjuk végre, akkor elkezd rosszalkodni. Az ember nem reagál túl pozitívan az ilyen hírekre. 

J: Ilyen az ember természet, mondhatnánk, de ez magában is egy paradoxon.

L: Szerintem arról van szó, hogy ez is belénk van kódolva, azaz ha egyszer majd megtudjuk, hogy nincs szabad akarat, akkor legbelül aktivizálódik egy kód, és irány a sötét oldal.

A Westworld egyszerre szól a mesterséges intelligencia lehetőségeiről és arról, milyen rémesen viselkednek az emberek. Mennyire csalódtatok az emberiségben?

L: Az emberi természet rémesen sötét és ijesztő tud lenni. Elég megnézni a jelen eseményeit, de ha jobban belegondolunk, ami most történik, bizonyos formában már megtörtént korábban is. Mintha egy helyben járnánk, és ugyanazt az előre megírt forgatókönyvet játszanánk el. Az erőszakot még nem sikerült kigyomlálni az emberből, pedig nemes lények vagyunk. Engem a második évadban nemcsak az erőszakról szóló történetszálak, hanem a szeretetet bemutatók is érdekeltek, azok, amikből kiderült, meddig hajlandó valaki elmenni a szeretteiért. Maeve a lányáért feláldozza önmagát, Dolores mindent megtesz Teddy megmentéséért, és nem biztos, hogy a legjobban jár el, de a szándékai tiszták. Mindez megvan az emberekben is, még Lee, a nárcisztikus seggfej is feloldozást lel a szeretetben.

A sorozatban biblia motívumok és több mitológia elemei is megtalálhatók. Példabeszédnek, intő példáknak szántátok ezeket?

J: Nagyon is, bár azt nem tudom, kinek szólnak az intelmek inkább, az androidoknak vagy az embereknek. Azért azt nem mondhatod, hogy nincs a sorozatban optimista hang, nem sok ugyan, de valamennyi azért akad. A történet az emberi történelem metaforája, az uralkodó réteg ellen fellépő elnyomottak meséje, ahogy az az idők hajnala óta velünk van, és megtalálható minden civilizációban.

Egyszerűen belénk van kódolva, hogy leigázzunk másokat és uralkodjunk felettük - ha ebben kételkednél, nézd meg egy tetszőleges újság címlapját.

Elképesztő dolgokra vagyunk képesek gyönyörű városok építésétől az űrutazásig, de a legbelső kódunkat, az alapvető önzést nem tudjuk felülírni. A sorozat arról is szól, hogyan próbáljuk mindezt mesterséges formába tölteni, abban reménykedve, hogy így tovább léphetünk egy következő szintre.

L: A sorozat valahol a totaliárius elvek, a diktatúra és annak módszerei ellen is felszólal - Dolores az első évad végén fellázad, fellázítja az androidokat, és ugyan a céljai tiszták, de a módszerei nem. Az, ahogy elveszi az androidok választáshoz való jogát, és tulajdonképpen az emberek rabigájából a sajátjába tereli őket, megijeszti, de, velünk ellentétben, a második évad végére belátja, hogy tévedett, és tiszteletben tartja népe jogát a választáshoz, segít nekik elérni a következő szintet, a Völgyet.

Amikor visszahozza Bernardot, pontosan tudja, hogy egy ellenfelet alkot, aki az övével ellentétes értékeket képvisel, de túl tud lépni önös érdekein, és tisztában van azzal, hogy az ellenzék elengedhetetlen a haladáshoz.

Elon Musk többször kijelentette, hogy szerinte az A.I. okozza majd az emberiség vesztét. Jonathan, te az előző sorozatodban, a Célszemélyben már felvázoltad annak lehetőségét, mi lenne, ha egy A.I. öntudatra ébredne, és valahol ezt a kérdést fejtegetitek a Westworldben is. Nem az emberektől kellene jobban félni?

J: Ó, dehogynem. Sőt, attól az embertől aki A.I.-t teremt. Maga a tény, hogy A.I.-t fejlesztünk az nagyon érdekel, sőt, mivel a robotok, hogy leegyszerűsítsem a dolgot, a filmekben általában gonosz, gyilkos gépek, én a Célszemélyben és a Westworldben is azt a kérdést teszem fel, hogy mi van, ha nem azok? A Westworld hősei az andoroidok, a Célszemélyben a központi karakter a Gép, és mindketten a reményt képviselik, legalábbis az én értelmezésemben.  

J: A pilot óta képben volt bizonyos formában, és nagyon sokat beszélgettünk róla. Aztán összevágtuk az évadzárót, és láttuk, hogy jó hosszú lett, ami persze nem baj, ez az egyik a sok pozitívum közül, amit az HBO-nak való meló jelent, azaz nincsenek reklámszünetek, nem köt a kereskedelmi egy óra, nem kell ragaszkodni ahhoz a merev struktúrához, mint a hagyományos tévében. És fogtuk a tulajdonképpeni egyetlen dolgot, ami a klasszikus rendszerben is megélne, a főcím-stáblista keretet, és azon tekertünk egyet. Az évad szerkezete flashbackekre és flashforwadokra épült, klasszikus noir elemekre, elkövettek egy bűntettet, és ennek körülményeit és megoldását rakjuk össze darabkákból. Nem túl bonyolult, bár a különböző idősíkok megzavarhatják az embert. Úgy véltük, illik az évadhoz egy ilyen jelenet. A stáblista után általában vicces képsorokat szoktak tenni, mi úgy voltunk vele, hogy egy lényeges infót rejtünk el oda, megdolgoztatjuk a nézőt egy kicsit.

Jó, de ha valaki nem elég alapos, akkor teljesen másképpen értelmez bizonyos dolgokat. Ez nem riasztja el a nézőket?

L: Nem tudom, szerintem a nézők már megszokták, hogy a Westworldben mindenre oda kell figyelni. Mondjuk, pont tegnap, Londonban derült ki egy interjú közben, hogy az újságíró nem látta végig az epizódot, mondtuk is neki, hogy majd nézze meg az utolsó két percet is. Azért is így csináltuk egyébként, mert a főcím előtt az évad idősíkjaiban látott eseményeket elvittük a konklúzióig, és ehhez a Fekete ruhás ember jelenete sehogy nem passzolt, hiszen látjuk, hogy ott fekszik a sátorban, vérző kézzel, és a mentőrepülőt várja. Azaz a fő idősíkban látottak valóban megtörténtek, lelőtte a lányát, lejutott a partra, várja, hogy kimentsék. De ezt csak akkor értjük meg, ha megnézzük a stáblista utáni jelenetet, ami a távoli jövőben játszódik, és amiben azt éli újra és újra, amit mi eddig láttunk. És mindezt azért, mert a múltban kitalált egy módszert, amivel az emberek személyiségével lehet kísérletezni. Remélhetőleg a következő években betömködhetjük majd az évad vége és a stáblista utáni jelent közötti lyukakat.

Mennyivel vagytok előrébb fejben? Azt tudjátok, hogy ér véget?

L: Amikor az HBO-nak pitcheltünk, azaz elmeséltük, miről szól a sorozat, és hogy akarjuk megcsinálni, az volt a kérésük, hogy mondjuk el nekik a végét is, hogy láthassák, hová tartunk. És elmeséltem nekik az utolsó jelenetet, ami számomra nagyon kedves, mert szívbemarkoló és felemelő is egyben. 

J: És ide tartunk, az kétségtelen, de semmi nincs kőbe vésve, különösen a tévében. Az a szép ebben a melóban, hogy kiosztod a szerepeket, látod a kémiát az egyes szereplők között, és ha jobban működik, mint remélted, akkor erre reagálhatsz, és felülírhatod az eredeti elképzeléseidet, organikusan változtathatod a cselekmény irányát, a dialógust. Ahhoz viszont mindketten ragaszkodtunk, hogy legyen meg a sorozat váza, amire felhúzzuk az évadokat.

Gondolom, sokan nyavalyogtak már, hogy miért kell ennyit várni az újabb évadokra, én is beállok a sorba. Mi tart ennyi ideig?

J: Az első kihívás az, hogy a sorozat Michael Crichton 92 perces filmjén alapul, amiben rengeteg ötlet van, de egy olyan karakter sem, ami nálunk látható. Visszatérő vicc az írószobában, hogy olyan regények alapján írjuk a sorozatot, amiket még senki nem írt meg. Szóval az írás hosszabb folyamat, mint egy másik sorozat esetén, ráadásul Lisával együtt mindketten írjuk és rendezzük is az epizódokat, mellette producerek és showrunnerek is vagyunk. Ezek egyenként is teljes embert kívánó munkák, nemhogy így halomban. Egyszerűen nincs idő arra, hogy egy év alatt mindennel végezzünk.

L: Ami a praktikus okokat illeti, minden díszlet épített, minden jelmez varrott, minden kellék kézzel készített, amit a tévében lát a néző, azt mind meg kellett csinálni, fel kellett építeni. Rengeteg külső helyszínen forgatunk, természetes fényben, ami megint csak korlátok közé kényszeríti a produkciót.

A Westworld úgy készül, mint egy film, azaz másfél év alatt leteszünk az asztalra 450 percnyi, négy filmnyi kész anyagot - ha így nézzük, eszement tempóban forgatunk.

Mennyire volt idegesítő, hogy az első évad csavarját idő előtt lelőtték a Redditen?

J: Egyáltalán nem, sőt. Egy jó csavarhoz az kell, hogy az odáig vezető úton információmorzsákat hintsünk el. Ha ez nincs meg, ha a néző nem látja jönni a csavart és az a semmiből bumm, egyszer csak ott van, azt elutasítja, és ideges lesz tőle, mert hülyének nézik. Azt, hogy Ed (Harris) és Jimmi (Simpson) karaktere egy és ugyanaz, csak másik idősíkban, már a második epizódban felvezettünk bizonyos szinten, akkor amikor Logan (Ben Barnes) odaszól Williamnak, hogy "alig várom, hogy találkozzak végre azzal a fickóval" és a következő snittben a Fekete ruhás férfit látjuk. Ebből volt még pár bőven, szóval ha valaki odafigyelt, összerakhatta magában.

L: Ráadásul nem is csavar ez, legalábbis én nem tekintem annak, hiszen az egész évad erre épült, szóval nem rejtegettük, csak nem úgy meséltük el, ahogy azt a nézők megszokhatták más sorozatokban. Azért a Redditre figyelt fel mindenki, mert, és ez rém ironikus az egészben, azzal hogy a posztokat értékelik, és felszavazzák, ahogy a kommentekben együtt haladnak egyre előrébb, és hol az egyik, hol a másik júzer tesz hozzá valamit,

a közösség kvázi A.I.-ként viselkedik, egy kollektív tudatként. 

J: A Reddit ilyen, ezzel semmi baj nincs, én is imádom, és régóta felhasználó vagyok, a baj csak az, amikor a mainstream média kapja fel egy közösség más elvek mentén működő együttgondolkodós játékát, és kreál belőle szalagcímeket - hiszen ez a típusú média teljesen más elvek mentén létezik és dolgozik. És hirtelen ez a játék, illetve annak eredménye megjelent a mainstream médiában is, elspoilerezve a történetet azoknak, akik nem így nézték a sorozatot, és nem játszottak velünk együtt. Erről senki nem tehet, ez van.

Mi volt a legjobb teória amit a Redditen olvastatok?

J: Az első évadban a legjobbak azok voltak, amik igaznak bizonyultak. Jó volt olvasni, ahogy valaki a fején talált egy szöget, és a kommentekben vita alakult ki arról ami 100 százalékosan helyes volt.

Lisának nagyon bejött az, amiben azt fejtegették, hogy ez az egész csak egy makett, egy nagy terepasztal, amit kívülről figyelnek mások.

L: Ja, az remek volt, de nagyon nem jött be. 

J: Valamelyik nap olvastam egy neurobiológus bejegyzését, és rengeteg érdekes dolog volt benne, de ezeket gyorsan ki kell vernek a fejemből, mert akaratlanul is befolyásolhatnak írás közben, azt pedig nem akarom. 

Hogyan készül egy forgatókönyv? Hogy lehet ennyi idősíkot követni?

J: Remek írószobánk van, fantasztikus írókkal, de a második évadra a meló fokozottan nehéz lett. Az írószoba minden fala tele van az egyes idősíkokkal és karakterekkel kapcsolatos jegyzetekkel, de egy ponton elfogyott a falfelület és beteltek az ablakok is, így az ajtó jött, és imádkoztunk, hogy ne nyisson be senki. Az epizódok vázát közösen rakjuk össze, aztán az író hazamegy és dolgozik rajta, majd összeülünk, és megnézzük karakterekre majd szálakra lebontva, és jönnek az átírások.

Dolgoztok már a harmadik évadon?

J: Már beszélgetünk róla, és megvannak azok a sarokpontok, amiket követnünk kell, hogy az eredeti tervet tarthassuk.

L: Mi ilyenekről beszélgetünk az ágyban is. Tök intenzív. Ja, és felvesszük az összes ilyen beszélgetést, nehogy egy jó ötlet elsikkadjon reggelre.

Borítókép: HBO Westworld Artwork.

A sorozat első két évadát megtekinthetik az HBO GO-n.