További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Rög, valóság
A Farm |
A csatorna kreatívjai valószínűleg öltönyös városi életük leggyötrőbb rémálmaiból akartak műsort készíteni, ezért egy isten hátától több napi járóföldre eső erdei tanyára száműzték a tizenkét játékost, hogy ott birkatenyésztéssel és sárdagasztással keressék meg a napi betevőt.
Az érdekes ötlet igényes megvalósításához azonban rengeteg pénzre lett volna szükség, és a Bár című reality show után nem sok maradt az adó malacperselyében, ezért inkább az egyszerűbb csomagolású, olcsóbb diszkontverziónál maradtak, és a hiányosságokat meggyőző píármunkával próbálják elfedni.
Így lett a Farmból a magyar televíziózás forradalma, az emberarcú valóságshow, amely nem erkölcstelen emberkísérlet, hanem izgalmas kaland. A konkurenciát morális sámliról szemlélő kijelentések erejét nagyban csökkenti, hogy éppen a Viasat 3 volt, amely az egész világban nagy botrányokat kavaró műfajt meghonosította Magyarországon, ráadásul igazi televíziós áttörésről sem beszélhetünk, hiszen a Farmhoz hasonló, valóságszegény, konzervatív szappanopera-függők által is fogyasztható reality show lightot már láthattunk a nagy kereskedelmi adókon is, elég ha a slejmzenekar-toborzó Üstökösre, vagy a vidéki kismamamákból öngyilkos merénylőket képző Bázisra gondolunk.
A Farm, ahol élünk
László M. Miksa |
Manipulált cselekményszállal ennek ellenére még nem nagyon találkozhattunk a műsorban, bár a két nap alatt egymásba zuhanó fiatalok esete azért eléggé szaglik, de édeskés, gondosan beállított képeket annál gyakrabban láthattunk. Az adásrendező szemmel láthatóan vonzódik a színes filterrel felvett pasztellszínű képekért, ami még nem is lenne baj, ha nem szeretné annyira Vangelist, az andalító háttérzene pápáját. A Farm hitelességének ugyanis nem tesz jót, sőt az élvezeti értékét is erősen csökkenti, hogy a történet szüneteiben az 1492 című nyálopusz dallamaira méretes káposztától rothadó paradicsomig repülő döglégy lassított felvételű szárnyalásában vagyunk kénytelenek gyönyörködni.
Az idilli képek közé iktatott cselekmény azonban egyelőre ellensúlyozza a műsorkészítők ferde esztétikai hajlamait, ami már csak azért is meglepő, mert a szereplők számbavétele semmi jót sem ígér. Senki sem gondolná ugyanis, hogy érdekes lehet, ha a kerekerdő közepén összezárunk egy negyvenéves háztartásbelit egy húszéves dinnyeáruslánnyal, vagy egy ötvenes napközis tanárt egy magát főfoglalkozású életművésznek képzelő harmincas lúzerrel és egy fogyni vágyó kamionsofőrrel. A Farm első részei ennek ellenére izgalmasabbak voltak a Big Brother erőltetetett, jópofira sminkelt adásainál. A folytatás azonban elég kétes, hiszen ebben a műsortípusban a nézők szavazatai helyett buta sorversenyek ejtenek ki hetente egy-egy versenyzőt, és az előre beígért fűrészelős, tejeskanna-emelgetős számok egy rosszemlékű úttörőtábor rémképét idézik fel.
A Farm tehát nem valóságshow ugyan, de azért hibái ellenére is érdekes próbálkozás. Ebben a műsorban valószínűleg nem sok szó fog esni a szűzhártya feszességéről vagy az orális szex finom fogásairól, de talán láthatunk majd néhány izgalmas élethelyzetet. Ha még hozzátesszük, hogy a műsorvezető László M. Miksa hidrogénezett kecskeszakálla ellenére is emberibb, mint a tenyeres-talpas Claudia vagy a kissé görcsös Tilla Tilla, akkor a Farmot akár ajánlhatjuk minden valóságshow-függőnek. Persze csak a Big Brother szünetében, az Aktív vértől és sztároktól lucskos bulvárhírei helyett.