Az EU meggyilkolná a YouTube-ot

A Viviane Reding, az Európai Bizottság információs társadalom és médiaügyi biztosa által jegyzett törvényjavaslat a televíziós hirdetési szabályok egységesítése, a kiskorúak védelme és a rasszista gyűlöletkeltés megakadályozása céljából a televíziózásra jelenleg is érvényben lévő, a nyomtatott sajtóra és az internetre viszont egyelőre nem vonatkozó szigorúbb médiaszabályozást kiterjesztené minden olyan digitális platformra és szolgáltatásra is, amely audiovizuális tartalmakat kínál. Ilyen például az IPTV, a videoletöltés, a streaming videó és a podcast, sőt az online számítógépjátékok és a mobiltelefonra szánt mozgóképes tartalom is.

Bár Reading szerint az előírások csak a kifejezetten audiovizuális tartalmak előállítására és terjesztésére specializálódott, profitorientált tartalomszolgáltatókat érintik, a tervezetet jelen formájában ellenző brit médiaszabályozó hatóság, az Ofcom szerint definíciós problémák miatt a felhasználók által generált tartalmak, például a videoblog vagy a social network oldalak is beleeshetnek majd a szórásba. Az AVMS előkészítése olyan előrehaladott fázisban van, hogy többek között már a Yahoo és a Google is tiltakozott ellene, és tárgyalásokba kezdtek az európai törvényhozókkal.

Az új irányelv a Reding szerint elavult, csak a televíziós műsorszórásra vonatkozó szabályokat tartalmazó 1989-es Television Without Frontiers (Televíziózás határok nélkül, TVWF) direktíva helyébe lép, ha az Európai Parlament megszavazza a jövő év elején. A TVWF direktíva megalkotásának elsődleges célja a tévéműsorok szabad áramlásának biztosítása volt a közös európai piacon, és csak másodsorban tartalmazott a műsortartalomra vonatkozó megkötéseket. Az AVMS a televíziózásra vonatkozó szabályokat némileg leegyszerűsíti majd, ugyanakkor ezeknek a szabályoknak a túlnyomó részét minden már létező, és még kifejlesztés alatt álló digitális csatornára kiterjesztené.

Nem-lineáris audiovizualitás

Magali Lenoel, az Európai Bizottság Információs Társadalom Igazgatóságának az új irányelv előkészítésén dolgozó munkatársa egy budapesti konferencián az európai médiapiac változásaival, a technológiai konvergenciával és a digitális műsorterjesztő platformok térnyerésével indokolta a szabályozás kiterjesztésének szükségességét. Az audiovizuális médiaszolgáltatások hagyományos formáját lineáris, míg az on-demand formákat nem-lineáris szolgáltatásként definiálja a törvénytervezet: Lenhoel érvelése szerint a médiafogyasztó szempontjából mindegy hogy milyen csatornán jut el hozzá a tartalom, minden audiovizuális médiaszolgáltatásra azonos, platformfüggetlen, közös európai tartalomszabályozásnak kell vonatkoznia.

Lenoel szerint "jövőbiztos" direktíva születik, amely nem avul el ha új, ma még nem ismert platformok jelennek meg az európai audiovizuális médiaszolgáltatásban. A tartalomszabályozási elvek betartatását koreguláció formájában valósítanák meg: ez azt jelenti, hogy a nemzeti kormányok, miután médiatörvényüket harmonizálták az ide vonatkozó új direktívával, az iparág önszabályozó testületeinek közreműködésével érvényesítik a benne foglalt alapelveket. A kormányoknak csak akkor kell közbelépniük, ha az önszabályozás nem működik elég hatékonyan.

A médiabiztosság elképzelése szerint az egységes európai médiaszabályozás lehetővé fogja tenni, hogy az európai tartalomszolgáltatók az egész kontinensen terjeszkedjenek. Érvelésük szerint ha huszonötféle, egymással ellentmondó médiatörvény van érvényben a huszonöt országban, soha nem jön létre az egységes belső médiapiac. Amikor az új, egységes szabályok érvénybe lépnek, az audiovizuális tartalomszolgáltatók az összes EU-országban azonos esélyekkel léphetnek piacra, nagyobb közönséghez juthatnak el, a fogyasztók pedig több csatorna közül választhatnak majd.

A törvénytervezet kidolgozói szerint az új szabályok csak a "tömegmédium-jellegű" nem-lineáris szolgáltatókra vonatkoznak majd, ezért nem sérülhet például a participatív média, a bloggerek szólásszabadsága sem. Ugyanakkor a nem-lineáris szolgáltatókra is vonatkozik majd az azonosíthatóság követelménye - ez elvben kizárja az anonim audiovizuális tartalomszolgáltatást, márpedig a videoblog például ilyen.

Passzív és aktív médiafogyasztás

Egészen máshogy látja a kérdést Christian Möller, aki a szólásszabadsággal kapcsolatos normák betartásán őrködik az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél. Möller szerint a televíziós műsorszórás szigorúbb állami szabályozását csak a frekvenciaszűkösség, és a médium "push" jellege indokolja, mert ezek a tényezők limitálják a passzív médiafogyasztók választási szabadságát. A nem-lineáris audiovizuális médiaszolgáltatások, mint az internet vagy az on-demand televíziózás azonban "pull" típusúak, vagyis a fogyasztók valóban eldönthetik hogy mit szeretnének megnézni és mit nem. Ezért az utóbbiaknál az állami beavatkozás semmilyen formája nem indokolt.

Az AVMS tervezete ugyanakkor olyan, eddig csak a televíziózásra vonatkozó szabályokat kényszerítene a nem-lineáris szolgáltatókra, mint a sértő tartalom és a gyűlöletbeszéd tiltása, a bújtatott reklámra vonatkozó korlátozások, az európai gyártású tartalmak népszerűsítésének kötelezettsége, sőt a válaszadás joga, ha valaki személyesen megtámadtatva érzi magát egy műsorban. Möller szerint ezeket a kérdéseket részben már rendezte az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról és az elektronikus kereskedelemről szóló 2000-es EU-irányelv (EKI), amely szintén különbséget tesz a televíziós és rádiós műsorszórás (amelyek az EKI szerint nem az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások), és a digitális, on-demand médiaszolgáltatások között (amik viszont azok).

Sérülhet a szólásszabadság

Molnár Péter médiajogász, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Média és Kommunikációs Kutatóközpontjának kutatója szerint az irányelv tervezete jelenlegi formájában teljesen elfogadhatatlan: "Miközben ma már a televíziózás is egyre sokcsatornásabbá válik, az AVMS irányelv tervezete ahelyett, hogy nem csak a reklámszabályokat, hanem a kommunikáció tartalmára vonatkozó valamennyi szabályt illetően csökkentené a szabályozást, a televíziózásra vonatkozó tartalmi szabályokat változatlanul, illetve helyenként kibővítve fenntartja. Sőt kiterjesztené az internet jelentős, a szólásszabadság korlátozása esetén pontosan nem körülhatárolható részére is."

Molnár szerint a televíziózás önmagában is egyre megkérdőjelezhetőbb szabályozásának kiterjesztése az internetre még a direktíva-tervezet szerinti lineáris szolgáltatások esetén is legalábbis vitatható, "hiszen a mozgó képeket is sokkal egyénibben használjuk internetezőként, mint televíziónézőként". A direktíva-tervezet szerinti nem-lineáris szolgáltatások esetén pedig teljesen indokolatlan az ilyen szolgáltatások enyhébb szabályozása helyett több területen valójában a lineáris szolgáltatásokra vonatkozóakkal azonos szabályokat alkalmazni.

A tervezet továbbá nem húz a szólásszabadság korlátozása esetén szükséges pontossággal határvonalat a lináris, a nem lineáris, valamint a direktíva hatálya alá nem tartozó internetes szolgáltatások között, ezért alkalmazása csorbíthatja a szólásszabadságot és hátráltatná az európai internetgazdaság fejlődését, amely éppen a relatív szabályozatlanság miatt ennyire dinamikus.

Futottak még

Magyarországon először Körmendy-Ékes Judit, akkori ORTT-elnök javasolta az internetes tartalom szabályozását még 2000-ben, erre válaszul jött létre iparági önszabályozó testületként a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete. A platformfüggetlen, tehát az internetre is vonatkozó médiaszabályozás elképzelése az ORTT megrendelésére 2005-ben kidolgozott új médiatörvény-tervezetben is felbukkant.