Röfi kalandja a szendvicsben

Rózsaszín állatiasság

Már az ínyencek is remegő kézzel, izzadó halántékkal, életük felett számot vetve böknek rá az étlapon a szarvasgombamártással tálalt, félig átsütött bélszínre, ezért nem csoda, hogy a gyorséttermek tömegfogyasztóit is hatalmába kerítette a kergemarhakór nyomában járó pánikhangulat. A nagy hamburgerelosztó hálózatok sorban állnak elő alternatív szendvicsekkel, amelyek a lángon sütött, lávakövön izzított, esetleg mikróban melegített marhahúspogácsáktól rettegő, az agyhártyagyulladás gondolatától is görcsökben rángatózó vendégeket próbálják meg visszacsalogatni az amerikai gasztronómia szentélyeibe.

A legtöbb gyorsétterem-lánc eddig mellőzött csirkés szendvicsére próbálja meg felhívni a vásárlók figyelmet, csak a műanyagélelmiszer-gyártás nagy öregje, a McDonald's vezette be a magyar piacra sertéshúsos hamburgerét, ami eddig leginkább a marha elfogyasztásától vallási okokból ódzkodó indiaiak közt volt népszerű. Minden utcasarkot beborító reklámkampány buzdítja az új zsemle-disznóhús-zöldség kompozíció tesztelésére a budapestieket, de az ízléstelen, unalmas, és ronda plakátok nem meghozzák, hanem inkább elveszik a világban gyanútlanul sétáló, a vizuális környezetszennyezés romboló hatását eddig alábecsülő emberek étvágyát.

Valószínűleg a sokadik ötletbörzeként funkcionáló maratoni értekezlet tizenkettedik órájában rukkolt elő egy ambiciózus, de végtelenül egyszerű píárszakember a kampány együgyű jelmondatával, mely a Szezám utca dalainak naivitását vegyíti egy böfögés rövidségével. A szemünkön keresztül az agyunkba hatoló döbbenetet csak fokozza a Barbie-klán színeiben tündöklő háttér, és a mindenki számára nyilvánvalóan csak illusztrációnak szolgáló méretes hamburger.

A szlogen, ami egyes szakavatott hentesek szerint a zsemle közé szorult, majonézzel meglocsolt malac utolsó szavait tartalmazza, ráadásul gyomorsav működési zavart, súlyosabb esetben hányingert okozhat a természettől elszakadt városi embereknél. Az óriásplakátok ugyanis a "Röf" és "Ui" hangutánzó szavakat úgymond a hamburger szájába adják, ezzel életet lehelve abba, amit a legkevésbé szeretnénk beszélni, vagy mozogni látni. A modern fogyasztó ugyanis annyira elszakadt az állatokat puszta kézzel becserkésző és feltrancsírozó őseitől, hogy legszívesebben még a vágóhidak létezését is tagadná. Ráadásul az alkotók a rajzfilmekből ismert kunkori farkincát és a porhanyós húspogácsákat is egy reklámba zsúfolták, ami legfeljebb annyira lehet vonzó a fiatalkorú populáció számára, mint a függvénytáblát tartalmazó Happy Meal menü.

A McFarm szendvics kampányának kiagyalói olyan mélységekbe süllyedtek, ahol eddig csak a dalolva forró grillsütőbe ugró virsliket és mustárt követelő hamburgereket kiizzadó posztsztahanovista reklámszakemberek jártak. A plakát pedig ugyan nem alkalmas az ízlelőbimbók érdeklődésének felkeltésére, de biztos szerez pár hívet a vegetarianizmusnak.