További Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek - Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A változatosság gyönyörködtet, így a fesztivál második két napján a Lloyd mozi két termét, és a filmeket részesítettük előnyben az előző napokhoz képest, amikor a többi program biztos látogatóinak számítottunk. 
|
| "egy kissrác lufija fellázad ..." |
A termekből a vetítések alatt pillanatok alatt elfogy a levegő (annak ellenére, hogy a szervezők lelkiismeretesen próbálnak a filmblokkok között szellőztetni) és a fülledt meleg hatására a közönség nagy részének ruháján jelennek meg a méretes "brúszviliszes" izzadtságfoltok.
Ezt az apró kényelmetlenséget azonban jócskán ellensúlyozza a filmek színvonala, az animációs filmeket (a legnépszerűbbek a fesztiválon) a közönség például hangos tapsviharral jutalmazza, ezek közül is a legnagyobbal a Billy lufija címűt, ami az én személyes ranglistámon az első filmkocka után elvitte az animációs kategória fődíját: a nagyon egyszerűen megrajzolt történetben egy kissrác lufija fellázad és össze vissza veri fiatal gazdáját, sőt még ennél nagyobb gonoszságokra is vetemedik.
Ebben a kategóriában döbbenetes volt még az Un Juste című francia film hihetetlenül magas szintű technikai és művészi kivitelezése, mely jobb vizuális effektusokat tartalmazott, mint a legtöbb nagy költségvetésű Hollywood-i film, és szürrealitásban illetve nyomasztásban még a méltán hírhedt David Lynch filmet, a Dűnét (amire a film képi világa engem erősen emlékeztetett) is felülmúlja.
Egy-egy ilyen film után az embernek a szíve csak azért fáj, mert ezek a remekművek valószínűleg soha nem fognak eljutni a nagyközönséghez, hiszen csak a hasonló fesztiválokon lelhetők fel. Ennek kapcsán egyébként hosszas beszélgetésbe kezdtem Bede-Fazekas Zsolttal (a Mediawave amerikai képviselőjével) arról, hogy vajon a magyar televíziók miért nem vetik rá magukat ezekre a filmekre, amiket pedig valószínűleg ingyen (vagy röhejesen minimális összegekért) be tudnának szerezni, és legalább a monoszkópnál vagy a "hangyák háborújánál" biztosan érdekfeszítőbb műsorok összeállítására lennének alkalmasak.
Az általunk látott dokumentumfilmek közül feltétlenül említést érdemel a litván Buti (Lenni) című film, amely egy kórház újjáélesztési szobájában tanulmányozza az ember útját az életből a halálba, és amely tartalmaz egy döbbenetes felvételt egy haldokló nőről, aki halálos ágyán - iszonyatos fájdalmak között - az elhaló nyöszörgésből alig kivehető szavakkal búcsúzik lányától.
|
| Jancsó Miklós - "heves vakuvillogás kíséretében" |
A filmek után már-már egyértelmű végcélunk volt a zsinagóga, ahol az ember ( ha már annyira fáradt, hogy úgy érzi, nem képes befogadni az egyébként jobbnál jobb koncerteken hallható zenéket, és az épület előtti parkban kialakult evős-ivós, beszélgetős nyüzsgést választja inkább) egész érdekes információkhoz juthat. Például, hogy a vasárnap tartandó győri Kusturica koncerttel párhuzamosan Budapestre is meghirdették ugyanezt a programot, de a fővárosi koncertet a rendező és együttese már lemondta, így akit érdekel a dolog, az kénytelen lesz ellátogatni ide.
(kösz Csongor!)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
