Weiler Péter képzőművész munkássága és portfóliója mesterséges intelligenciával fűszerezve.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek - Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A Mediawave ünnepélyes díjkiosztója (akárcsak a vetítések) fülledt melegben zajlott a gyõri Lloyd mozi nagytermében. A díjak nem okoztak túl nagy meglepetést, (egy kivételével, ugyanis az általunk roppant unalmasnak ítél A halász és a felesége címû film díjat nyert) még a néhány nappal ezelõtti tippem is bejött, a Billy lufija ugyanis közönségdíjas lett.
| Boban Markovics - a közönség abszolút Kusturica-lázban ég |
|
Aztán színpadra lép az együttes, melynek a legnagyobb erénye az, hogy fel tudja pörgetni a közönséget, de nagyon. Engem leginkább egy cirkuszi együttesre emlékeztet az egész, a hegedûs a lehetõ legváltozatosabb testtartásokban játszik (a legegyszerûbb volt ezek közül az, hogy a hangszer a tarkóján volt, a többit verziót hely szûke miatt itt most nem részletezném), és tényleg minden zenész kitett magáért, egyedül mintha a piros mackófelsõben színpadra lépõ Kusturica nem tudott volna igazán gitározni, de õt valószínûleg nem is ezért tartják. Az sem volt igazán színpatikus, hogy a Gyõrbe könyörgött (szó szerint) együttes énekese - valami neki nem tetszõ dolog miatt - idegességében a földhöz vágta a mikrofonját, bár tény hogy voltak apróbb technikai malõrök. A közönség persze ettõl függetlenül tombol, az emberekrõl csepeg a víz, a Pit bull-ra pedig rengetegen utánozzák (ez mondjuk várható is volt) a Macska-jajból jól ismert kézmozdulatokat.
Koncert után hanyatt-homlok rohanunk haza, hogy reggel képesek legyünk felkelni, és hogy részt tudjunk venni a korán kezdõdõ programokon is, melyek két környékbeli faluban kerülnek megrendezésre.
|
Tüzek gyúlnak, Sas Tamás (Presszó, Rosszfiúk) fát aprít, Szõke András pedig a fûben elterülve masszírozza valakinek a lábát, miközben rázendít a Dresch Quintett is. Az ebédet jobb híján papírpoharakból fogyasztjuk el, életemben elõször koccintok vadpörkölttel. Nem merünk sokat enni, estére hedonista lakoma van meghirdetve a szomszédos faluba, (egy teljesen korrekt falusi ál-lagzi keretein belül) és nem szeretnénk ha esetleg ott nem tudnánk teljesíteni.
Délután aztán egyszer csak megindul a násznép (a Mediawave közönsége) a szomszéd faluba, ahol az egyik háznál ki is kérik a menyasszonyt. Ezután végre eljutunk oda, ahova már egész nap vágytunk: a lagzi helyszínére. Innentõl nem untatom a részletekkel a kedves olvasót, de tény: ennél szebb befejezése nem is lehetett volna ennek a fesztiválnak, a mellettünk ülõ kanadaiak nem is igen tudtak betelni azzal az élménnyel, amit egy falusi lakodalom nyújt. Nem tudom mi lehetne az, ami eltántoríthatna a következõ Mediawave-en való részvételtõl. Valószínûleg nincs ilyen.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
