Albert, Lipót
2 °C
12 °C

Közszolgálat, közszégyen

2002.04.19. 11:56

Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.
(Weöres Sándor)

Akármilyen kormány lesz a következő, a Magyar Televízióval kénytelen lesz kezdeni valamit. Törvényesen természetesen - vagy legalább remélhetően - nem lesz módja közvetlen személyi döntéseket hozni, ám a végrehajtó hatalom legfőbb testületeként ellenőriznie kell, hogy a közpénzből eltartott, közszolgálatra kötelezett intézmény hogyan működik. A jelenlegi kórkép szerint a gazdaszervezet kómában van, viszont igen virgonc paraziták gyülekeznek a gyomrában, most épp nemzeti lobogó alatt.

megcsodálhattuk, milyen nagy még a kisebbik tömeg is, ha összeszalad
A scifi-líra eszközeit félretéve, egyszerűen és magyarán ez annyit tesz, hogy az állami televízióban tolerált, sőt vélhetően bátorított műsortípus az, amely nyíltan, pofátlanul és egyoldalúan pártpropagandát folytat - mondjuk kulturális ajánló örvén. S itt nyomban szögezzük le: jelen írás egyáltalán nem kíván pártokról, gázáremelésről és torgyándúlásról szólni. Kizárólag arról, szükség lesz-e egy alapos fertőtlenítésre a tévében, melynek masszív veszteségeit nem egy párt, hanem az összes pártot, sőt a Pöttyös óvoda hallgatóit is képviselő magyar állam finanszírozza.

Most konkrétan az Éjjeli menedék című dologról van szó, az m1-en, 24 órával a kampánycsend előtt. Főszerkesztő és frontasszony Siklósi Beatrix, aki már A Hét mikrofonjánál bizonyította: közpénzből, köztévében is szemrebbenés nélkül szolgálja a Pártot, akár istenítélettel fenyegetve az osztályidegeneket. Műsorvezető az ugyanott jeleskedő Matúz Gábor - összeszopott élcsapat. Mindezek azonban még feledhetőek lehetnének, ha ez a két ember képes lenne összehozni egy kulturális műsort anélkül, hogy abban nyíltan reklámozzák bármely politikai pártot.

Lehet, csak az a baj, hogy meg sem próbálják. Hiszen az Éjjeli menedék tematikus gerincének eleve a múlt szombati tumultust választották, ahol - kissé bizarr gesztus - megcsodálhattuk, milyen nagy még a kisebbik tömeg is, ha összeszalad. És nem csak említésszerűen válik központi elemmé, mintegy érintőleg, hanem úgy, mintha a miniszterelnök azért hívta volna oda a híveit, hogy felolvashassa nekik szerelmes verseit, majd elénekelje a d-moll toccata jódli-átiratát. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról: zenészek hatódnak bele a kamerába, hogy nekik milyen felemelő itt pártoskodni, sportolók kaffantják mikrofonba, mennyire jól érezték magukat amatőr politikusként - ó, az a férfias, karakán sportmorgás! Beatrix asszony pártsemlegesen kommentál: a liberális sajtó már őket sem átallotta kikezdeni, amiért el mertek menni.

a vitrinben felizzik a kései Antall-korszakból való miskakancsó
Persze kötődünk a kultúrához, amennyire ily körülményekbe gubancolódva lehet: politikus-interjú nincs a műsorban. Nem is szükséges: a kormányváltástól szűkölő művészek elmondják, Pataki Attila pedig - átugorva a Dáridóból egy kampánydal erejéig - elmutogatja, mi a lényeg. Ez a kampányrock különben is döbbenetes fogás egy kultúrműsorban: Pataki mellett Vikidál, Szikora és Balázs Péter is egy fura mondókát énekel, amely úgy kezdődik, hogy három és: "kitörő örömre lelj végre Magyarország!" - mindez We are the Worms-stílben előadva, hátul füst, középen statiszták, az első sorban pedig a vastagon dekorált rokkerek. Talán csak Fásy Ádám mulatójához fogható.

Megszólalnak még "a polgársággal szimpatizáló nemesek" (sic!), "amíg megszólalhatnak" - huhú, arisztokraták, LSD-flashback: a múmia visszatér, a vitrinben sejtelmesen felizzik a frissen leporolt, a kései Antall-korszakból való miskakancsó. Csurka László elmond egy bankellenes verset, dönget a Honfoglalás filmzenéje ezerrel, s mindenkit szeretettel meghívnak a holnapi kormánykampánykoncertre. A műsorvezető pedig azzal búcsúzik: az urnáknál nemcsak sokan leszünk, de elegen. Így néz ki egy kulturális háttérműsor ma, a közszolgálati Magyar Televízióban. A kihalt utcákon üres zacsekgyulákat zörget a szél.

nemcsak láthatóvá válik a hatalmi seggben tocsogó nyelv, de ki is öltik büszkén
Most pedig akkor térjünk a teendőkre. Először ejtsünk szót arról az elterjedt vélekedésről, hogy az MTV állásfoglalását a két nagy kereskedelmi tévé "liberális" irányultsága indokolja, így képez az állam ellensúlyt, kiegyensúlyozva a rettenetes médiaviszonyokat. (Amelyek bizonyos értelemben persze tényleg rettenetesek.) Hát, kedves nézők, tisztelt hölgyeim és uraim, ez piszkosul nem így van ám. A közmédiumnak - teljesen függetlenül a "viszonyoktól" - azon kell lennie, hogy megmutassa, milyen a pártatlan, elfogulatlan tájékoztatás. Közkeletű képpel: nem ám a döglött birka lenni a gémeskút túlnansó végin, hanem bizony az árboc, avagy vellásfa, améken az egész szerkezet nyugszik.

Ennek rém egyszerű az oka: míg a kereskedelmi tévé célközönségét a profit - közvetlenül pedig a tulajdonos határozza meg, a köztévé tulajdonosai mi mindannyian vagyunk: nem történhet meg, hogy mindenki pénzéből egyoldalú pártnyalogatást fizessünk. Ebből következően természetesen de facto sikkasztást követ el az a politikai szervezet, amely közpénzből népszerűsítteti önmagát. Eddig ugyebár banalitás.

A másik, ha már: ezek a szerencsétlen senkik még ahhoz is bénák, ahhoz is tehetségtelenek, hogy eredményesen manipuláljanak. Az első szótól az utolsóig süt a műsorból, mennyire szeretnék megmondani, hova is szavazzon a kultúrára kíváncsi néző: nemcsak láthatóvá válik a hatalmi seggben tocsogó nyelv, hanem ki is öltik ránk büszkén, valami istenverte küldetéssel: ugye milyen jól áll ez a mélybarna?

a nyilvános kokároláson kívül semmit sem nyújtanak
Jól áll, Beatrix, és neked, Gábor, még jobban. Egy bibi van csak vele: a nevemben is nyalsz. A világon semmi bajom nem lesz azzal, ha ez a két polgár a választások után kap egy műsort az ATV-n, amelynek az elején elmondják: ez itt a Kokárda Show, a jobboldali propaganda szórakoztató revüje. Az sem fog zavarni, ha e műsornak átütő sikere lesz, milliárdokat kaszál a reklámbevételeiből, s a chipsekből kicsiny, de hitelesen olajos fényű műanyag matúzok potyognak: gyűjtsd össze mind! Félreértés ne essék: nem azért kell távozniuk, mert kokárdások, hanem mert a nyilvános kokároláson (valami ilyesmi lehet az igei forma) kívül semmit sem nyújtanak. Ennek a pozíciónak kell megszűnnie a tévében: a hivatásos agitátorénak.

A legfontosabb, hogy ennek akkor is be kell következnie, ha nem lesz kormányváltás. Csak így kezdhető meg a nemes küzdelem, amelyben az állami televízió visszaszerzi hitelét, s nem azzal kapcsolnak majd oda a nézői, hogy "lássuk, mit hazudtok". Addig viszont fölösleges az effajta kísérlet; csak arra jó, hogy égesse magát a megrendelő. A fröccsöntött szobabicikliket árusító teleshopokon kívül nincs olyan valamirevaló vállalat, amely ilyen nyomorúságos, szájbarágós és gejl reklámért hajlandó lenne fizetni. Elég nyomasztó lenne, ha a pártjaink megelégednének vele.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?