Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Natalia Oreiro |
A félórás adás szerkezetét nyilván megfontolt szakértők állították össze: az eredeti sorozatból szemezgető bejátszások bemutatják, milyen is a televíziózás poklának egyik legmélyebb bugyra. Ebből bárki beláthatja, hogy a Barátok közt - amelyet a szerző emiatt nem láthatott - ehhez képest az angyalok kara. Túljátszott, bábjátékhoz is silány karakterek erőltetetten egzotikus közegben: ennyi. A dél-amerikai szappanopera műfajának díszpéldánya lehet ugyan, de a trágyadombon sem osztanak Legszebb Ürülék-díjat - csak itt. "A Vad Angyal azért sem mindennapi, mert a főcíme elég szexi lett" - mondja Natalia. Elgondolkodtató értékítélet.
A műsor legjellegzetesebb, szocio-lesifotónak is beillő blokkja a következő: a Vad Angyal- és Ivo-klónok különféle kérdésekre felelnek, beleértve az életfilozófiájukat érintőeket. Ezután az eredeti szereplő megmondja a frankót. Csakugyan bölcsességnek hat, hiszen a magyar hasonmásoktól olyasmiket hallhat a kínjában hétrét görbedő fül, hogy "az életem a vasút", vagy "optimista vagyok és a világbéke mindenképpen: ez az életfilozófiám". Azok a jelentkezők, akik szorgalmasan utánanéztek, mit gondol Oreiro vagy a másik példány, nem mulasztják el hozzátenni: "ebben hasonlítok Rá". Erre tényleg jótékony gyógyír az argentin színészke nukleáris léptékű igazsága, miszerint "az élet minden". (De legalábbis nem a vasút.)
Talán itt ér véget a vélemény szabadsága, de nem lehet nem megemlíteni azt sem, hogy az öt férfiú között, akik a toluolfüggő külsejű Iwót próbálták utánozni, nem volt kettő olyan, akik legalább egymásra hasonlítanának, nemhogy példaképükre. A lányok többé-kevésbé igen, hiszen a Vad Angyal ezerarcú teremtés: még az Addams Familyből kilépett hungarodémon is elkaphatott valamit belőle, például amikor úgy nyilatkozott: "szeretek élni és tudok is". Nyilván nem mindenkinek adatik olyan éleslátás, hogy az élete érvényes részének tartson egy argentinszappan-klónversenyt, de azért meglehetősen elkeserítő, hogy ezek az emberek igazából úgy érzik, megnyergelték a média hintalovát. Kitörési lehetőségnek vélik, hogy hasonlíthatnak: ezt a pszichológiai veszélyt rejti magában a vetélkedő. Van, aki szereti az életében a paradoxont, de még többen vannak, akik nem tudnak vele megbirkózni - s akkor kész a baj. Márpedig az ide jelentkezőket aligha kellene ilyesmivel terhelni.
A nagy regatta nem ért még véget, hiszen a közönségszavazatok összesítése hátra van. Ez csak technikai kérdés, de ennél sokkal nagyobb kihívást kell a tv2-nek megválaszolnia: mi legyen a győztessel? Mire lehet használni két embert, akiknek egyetlen attribútumuk, hogy a jelentkezettek eleve lebutított csoportjából ők hasonlítanak legjobban a sorozatbeli párra? A közízlés Cousteau-inak, az emberi lélek ősállatait jól ismerő kutatóknak természetesen nem esik nehezükre tovább fújni a békát. Nem feledhetik viszont, hogy amint a Jimmy-biznisz is rövid konjunktúrát ért meg csupán, ez a béka is kipukkadhat, mielőtt kifejlett ökörré érne. Végig lehet kergetni a boldog nyerteseket az országon, lehet velük Vad Angyal-jeleneteket játszatni szekéren, de a talmiságot, a bóvliszagot nem vetkezhetik le soha. És a tv2-nek mostanában megártana egy újabb látványos bukás. - Ne feledjék, a Vad Angyal köztünk jár! - ijesztgeti a narrátor a műsort végigélvezőket. Pedig jó lenne elfelejteni néha, hogy a vele megelégedők, az utánzástól megváltást várók valóban köztünk járnak.