Kapcsoltam: villanyoltás

Vitray eddigi életútját fölösleges itt bemutatni. Aki ismeri, annak mindegy, aki esetleg kevésbé, annak is - a jelenlegi Kapcsoltam megtekintésekor nem menthetjük a produkciót azzal, amit Vitray a riporterszakmáért, a vetélkedőért, meg úgy egyáltalán tett. Koncentráljunk a Kapcsoltamra, a játékra, amelynek felbukkanása némileg más jellegű, mint az újonnan kifundált vagy licenc alapján gyártott műsorok.

Rózsa

A Kapcsoltam oldtimer műsor. Húszéves motor új karosszériával: a Füles-betűrejtvények tévés vetülete, egy lassabb, logikaszeretőbb kor játékszere. Talán ezért bukott meg pillanatok alatt: a bonyolultabb rejtvényekre ráun a közönség, ha esélye sincs a megfejtésre. Márpedig a nép buta, és hozzászokott az igen/nem kérdések egyszerű befogadhatóságához. Nép alatt itt a minél szélesebb tömegeket értjük, akik este 6 órakor a tévé előtt ülnek, és szeretnék asszonynak kikiabálni a megoldást. Ehelyett ülnek megkukulva, amitől máris unják magukat; és ráadásul itt még meg sem alázzák a versenyzőket, hogy legalább azon lehessen szórakozni. A Kapcsoltam a mai viszonyok közt unalmas műsor. Nemcsak oldtimer, de - illetve épp ezért - elavult is.

Ha a Kapcsoltamról van szó, megkerülhetetlen annak az embernek az említése, aki olyan mozdíthatatlan része volt a legutóbbi időkig a magyar televíziózásnak, mint valami több kilométeres bombakráter, amely ugyan katasztrófa eredménye, de senkinek sincs kedve eltüntetni. Rózsa György. Rózsa György. Rózsa György.

Embert próbáló túra lenne az ő munkásságába fúródni, de az tagadhatatlan, hogy a vetélkedőműfajban és a showbiznisz tesco-gazdaságos szegmensében kitörölhetetlen nyomot hagyott. A Zsákbamacska, ahol egyszerűen mondani kellett egy számot egytől háromig, nem bírt volna el más műsorvezetőt, legfeljebb talán Dévényi Tibort. Rózsa jelenléte annak idején tompította a Kapcsoltam intellektuális jellegét, és legalábbis összetéveszthetetlenné tette a műsort. Személyisége ragacsosan tapad a Kapcsoltamhoz; ő jelenti a legendát, ami a játékkal együtt bugyborékol elő a hullámsírból. Ellentmondásos érzés - az új Kapcsoltamból hiányzik valami nagyon rossz, hiányzik a velejét adó ripacskodás.

Ahogy a rémuralom után bárkit pajzsra emel a fellélegző nemzet, a Kapcsoltam műsorvezetői szerepében is szívesen látunk bárki mást. Vitray ráadásul azon nagyon kevesek egyike, akik alkalmasak egy intelligenciatesztnek nevezett kérdezősködés levezetésére. Ehhez ugyanis hordozni kell az értelem jeleit, és - Vágó Istvánon kívül - alig van olyan médiaszereplő, aki hitelesen jelenítené meg. Vitray nem játssza túl a szerepét, nem siratja meg a vesztest és nem reped fülig a szája, ha valaki tudja a megoldást. Feltűnő azonban, hogy - némileg a kereskedelmi rádiók szponzorcikkek terítésére szakosodott betelefonozásaihoz hasonlóan - inkább a játékos győzelmében érdekelt: elfogadja a pontatlan választ, önkényesen segít és nem bánja, hogy így csorbul a verseny. Csak játszunk.

Vitray

A Kapcsoltam azonban betegen éledt újjá a tv2-n: Vitray tiszteletdíja alighanem a legnagyobb tétel a költségvetésben. A kérdéseket előkészítő és a műsorba szerkesztő stáb vagy a Vad Angyalról álmodozik munka helyett, vagy nem alkalmas a feladatára. Nincs kínosabb baki, mint amikor egy ilyen műsorban jól láthatóan hibásak a kérdések, s a műsorvezető menet közben, szóban kényszerül kijavítani őket. Az pedig, hogy ugyanazon feladvány kétszer kerül adásba néhány percen belül, fehér zászlóként mesél a szerkesztők tehetetlenségéről. Az ilyen hibák már akkor sem voltak megbocsáthatók, amikor még kézzel írták a feladatokat, nem exceltáblába.

Vitray tanácsadóként működik tovább, a Kapcsoltamot pedig letudják reggel, Csisztuval a telefon vastagabb végén. Elképzelhető, hogy a "próbáljuk meg nővel" módszer még a felszínen tartja a műsort egy darabig, de nem húzódhat sokáig az agónia. A tv2 újabb műsora pusztul el még óvodáskorában, s a számos tetem közül csak az emeli ki, hogy másodszor hal meg.