A sztárok kedvence most tényleg berágott

A csütörtöktől látható Mellékhatások most már tényleg Steven Soderbergh utolsó filmje. Vagyis az utolsó előtti, mert utána még forgatott egy HBO-filmet, a Behind the Candelabra címűt Matt Damonnal és Michael Douglas-szel. Ez a film benne van a 66. cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában is, de utána már tényleg vége.

Legalábbis most ezt mondja az ötvenéves rendező. Rejtély, hogy miért, de Soderbergh évek óta lebegteti a visszavonulását, hogy aztán újra és újra kiderüljön, mégis csinál egy utolsó, de most már tényleg a legutolsó filmet.

Két éve, amikor már nem először terjedt el a visszavonulás híre, Soderbergh Matt Damont vádolta pletykaterjesztéssel, szerinte a színész túl komolyan vette, amiről italozás közben filozofált vele. Most viszont ő mondja újra, hogy a festészetnek, a színháznak és az írásnak akar élni. Hogy utóbbi hogy menne neki, azt bárki követheti a Twitteren, Soderbergh ugyanis ott írja mindig csak egy mondatot közölve Glue című novelláját.

Ha valamiért visszavonul, az biztos nem a sikertelenség lesz. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy amihez csak hozzáér, az biztos bukás és sosem tudja megismételni első nagyjátékfilmje, az 1989-es Szex, hazugság, videó sikerét. Ez a film rögtön elhozta az Arany Pálmát és a legjobb férfi színész díját Cannes-ból, és begyűjtött egy Oscar-jelölést is.

Mai szemmel már kevésbé érthető, hogy miért volt olyan forradalmi, tabudöntögető, megrázó sokak számára. De hogy jó film, az most is egyértelmű. Adott négy főhős (James Spader, Andie MacDowell, Peter Gallagher, Laura San Giacomo), mindannyian valamilyen lelki-szexuális gonddal, bár ez csak egyikükről ordít.

A Szex, hazugság, videó után jött Soderbergh kudarcszériája, bukás bukás után majdnem tíz éven át. Pedig nem csinált rossz filmeket ekkoriban sem, csak valahogy furák voltak, sem az európai művészfilmes, sem a hollywoodi vonalba nem illetek bele. Ekkor került elé a Mint a kámfor története, amit több rendező visszadobott. Elmore Leonard regénye egy bankrabló és egy rendőrnő sztorija, akik addig kerülgetik egymást, míg szerelmesek nem lesznek. A közönség és a kritika is imádta George Clooney és a popkarrierje előtt álló, a mostaninál lényegesen szimpatikusabb Jennifer Lopez kettősét.

Úgy tűnik, hogy ez volt a pont, amikor Soderbergh megérezte, hogy mi kell a népnek. Következő filmjei, az Amerikai vérbosszú, az Erin Brockovich, zűrös természet, a Traffic és az Ocean's eleven - Tripla vagy semmi mind anyagilag, mind szakmailag sikeresek lettek. Az Erin Brockovich meghozta Julia Roberts első Oscarját, a kábítószerkereskedelemről szóló Trafficért pedig Soderbergh is megkapta a legjobb rendezés díját. Nem is csinált titkot belőle, hogy megtalálta a siker receptjét. Ekkoriban mondta, hogy szerinte senki nem várhatja a nagy stúdióktól, hogy kockázatot vállaljanak progresszív filmek készítésével. A rendezőknek kell olyan filmeket csinálniuk, amiket egyszerre éreznek a sajátjuknak, de jövedelmezőek is.

Ennek némileg ellentmond, hogy ezután felváltva csinált nagy, sztároktól hemzsegő stúdiófilmeket (az Ocean's sorozat folytatásai, Fertőzés, Magic Mike) és kis, kísérlezető darabokat sokszor amatőr szereplőkkel, digitális technikával, kevés kompromisszummal (Szemből telibe, Buborék, a Che-filmek, Barátnő rendelésre). Utóbbit például Sasha Grey pornószínésznővel forgatta, aki egy olyan prostit játszott, aki nem csak szexet, de komplett barátnőélményt nyújt. De forgatott Tarkovszkij remake-et George Clooney-val (Solaris) és tévé sorozatot is (K street). Kísérletező darabjai legtöbbször megbuktak, de ez mit sem számít, amíg a nagy filmek hozták a pénzt és a sztárok imádtak vele forgatni.

Most mégis úgy tűnik, hogy elege lett. Pár nappal ezelőtt a San Franciscó-i filmfesztiválon egyenesen azt mondta, hogy a filmművészetet a stúdiók és a közönség együtt teszik tönkre. „Van még valaki a galaxisban, aki nem tudja, hogy mikor mutatják be a Vasember 3-at? Nincs, ők ennél több pénzt költöttek. Ez egy folytatás, a harmadik rész és biztosra kellett menniük, hogy az emberek megnézik” – mondta. Szerinte a mozi, vagyis amit ő annak tekint, ami inspirálja, a stúdiók ostroma alatt áll a közönség teljes támogatásával. A stúdiók biztosra mennek a nagy, de csekély művészi értéket képviselő blockbusterekkel, a nézők meg közönyösen tudomásul veszik, hogy csak egyféle film kerül a mozikba.

Az sem tetszett neki, ahogy utolsó filmjéhez álltak stúdiók: félve a melegtémától, sorra utasították el a Behind the Candelabrát, így került végül a HBO-hoz. (A film Valentino Liberace zongorista-humorista, tévés showman életéről és jóval fiatalabb férfi szeretőjéről szól.) Soderbergh azt mondta, hogy a Túl a barátságon sikere után nem gondolta volna, hogy még mindig ennyire félnek a merészebb filmektől. Aki sokszor kiállt farkast, annak egy idő után nem hiszünk. Talán Soderbergh esetében is bízhatunk benne, hogy bár elege van, nem unta meg végleg a filmezést.