Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Mozi cikkek
Népszerűsége hamarosan felülmúlta Miki egerét is, ami azzal magyarázható, hogy az egér az amerikai nőszervezetek nyomására bátor személyiséggé lépett elő, míg Donald megmaradhatott ügyefogyott szerepkörében. A kacsát először Art Babbit, Disney egyik rajzolója vetette papírra, s már akkor matrózsapkát- és ruhát viselt, de hosszú, lapos csőre volt. (Az viszont csak legenda, hogy Finnországban betiltották volna a nadrág hiánya miatt.)
Szerelem első látásra
A rajongók azonban jobban szeretik azt a Donaldot, akit egy másik rajzoló, Carl Barks teremtett meg az 1940-es években. Ő adta Donaldnak a jellegzetes fiatalos, naiv arcot és benépesítette környezetét más figurákkal, egyebek között Dagobert bácsival. Barks 99 éves korában, 2000-ben halt meg.
Disney-t Donald kalandjaiért kilencszer jelölték Oscar-díjra, de csak a viszonylag ismeretlen, a második világháború idején készült A Führer arca című opusz győzött a versengésben.
Neve Olaszországban Paperino, Németországban eleinte Schnatterich volt, de ma már ott is Donad Duck, Finnországban Aku Ankka, Dél-Amerikában Pato Donald, Szaúd-Arábiában Batut, Indonéziában Donald Bekek, kínaiul Tang Lao Ya, latinul pedig Donaldus Anas.
Donald fénykorát a XX. század közepén élte: 1941 és 1965 között több mint száz filmben tűnt fel jellegzetes alakja. Kalandjairól képregények is készültek-készülnek, amelyek különösen Amerikában és Európában népszerűek, az öreg kontinens számos országában hetente és havonta jelennek meg Donald-újságok. A statisztikák szerint valahol a világon, a több száz nyelv egyikén valaki most is olvas egy Donald kacsa képregényt vagy néz egy Donald kacsa rajzfilmet.