'Most már szétüvölthetem a fejem'

Hogy van? Túl van a munka részén?

Lisa Gerrard: Kész a felvétel. Most már azt csinálok, amit akarok, akár elmehetek egy focimeccsre és szétüvölthetem a fejem.

Hogyan vigyáz a hangjára? Van valami technikája?

LG: Nem vigyázok a hangomra. Minél többet vigyázok rá, annál rosszabb lesz. Ez az egész valójában rettenetes kettőséget takar; egyszerre van jelen benne egyfajta pszichés paranoia és a lélek szabadsága, egy mindent elsöprő erő. A hangom a hangszerem, mégsem pakolhatom el egy bársonytokba, amikor véget ér egy hangfelvétel vagy egy koncert. Bármerre megyek, ott van velem. Volt olyan időszak az életemben, amikor dohányoztam, mert elegem lett abból, hogy menekülnöm kellett a cigarettafüsttől és azt gondoltam, inkább én is dohányzom és megtanulok ezzel élni. Aztán felhagytam ezzel is, de nem a hangom miatt, hanem mert egyszerűen nem tett jót a tüdőmnek. Dean Martin, Edith Piaf füstöltek, mint a gyárkémény - a cigaretta nem a hangot kezdi ki, hanem az egészséget.

A nyolcvanas évek végén sokat turnéztam Európában, túlfeszítettem a húrt és egyszer csak elment a hangom. Három hónapig meg se tudtam szólalni, azt hittem, vége, ennyi volt a karrierem. Kétségbe voltam esve és azon gondolkoztam, találnom kell magamnak valami mást. Ekkor keresett meg egy ismerős ismerőse, és felajánlottak egy szerepet Agustín Villaronga filmjében, a Hold gyermekében. Két évig forgattunk Barcelonában. Csodálatos élmény volt, de azt hiszem, soha nem mondtam volna igent a szerepre, ha akkor nem megy el a hangom. Nem vagyok színész, a zene az életem.

Mióta zenél?

LG: Amióta csak az eszemet tudom. Így születtem, ezt szeretem csinálni. Vannak kisfiúk, akik imádják a krikettet és aztán életük végéig kriketteznek, így vagyok én is a zenével. Boldog ember vagyok, fantasztikus életet élek. Csodálatos gyerekeim vannak és csodálatos férjem. Az ausztrál vadonban van az otthonunk, ott, ahol mindig is akartam élni, a házban pedig van egy saját stúdióm. Hogy ne lennék boldog, amikor olyan emberekkel dolgozhatok, mint Morricone? Lenyűgöző ember. Hetvenhat éves és ereje teljében van, a szakma csúcsán. Amikor megtudtam, hogy Morriconéval fogok dolgozni, hihetetlen energiák szabadultak fel bennem.

Tudja, vannak emberek a családomban, akik, hogy is mondjam, csak kallódnak ide-oda, nem igazán tudják, mit kezdjenek magukkal. A család többi tagja meg azon tűnődik, miért nem tudják végre összeszedni magukat. Szerintem azért, mert semmi nem ösztönzi őket, nem történnek velük ilyen dolgok, mint velem ez a Morricone-felvétel. Egy ilyen feladat összerántja az életedet. "Oké, rendben, hogy áll a hangom, tökéletesen kell énekelnem, mert most nem én irányítom a dolgokat, nem én vagyok a zeneszerző, csak annyi időm van, hogy felénekeljem az anyagot, később már nem finomíthatok rajta, koncentrálnom kell." És most itt ülök és gyönyörűen sikerült a felvétel.

A budapesti munka előtt látott részleteket a Sorstalanságból?

LG: Nem, de megkaptam a szinopszist, nagyon világosan és egyszerűen leírta a film történetét. Tegnap a felvétel során láttam egy keveset a filmből is. Tudja, az anyag elemzése igazából Morricone dolga, az ő művét éneklem fel, az ő instrukcióit követem. Amikor én írom a filmzenét, nagyon az elején részt kell vennem a film elkészítésében; már a forgatókönyv megírásánál ott vagyok, ellátogatok a forgatási helyszínekre, hogy elkapjam a film hangulatát. Nagyon más a munkamódszerünk. Morricone például a mai napig papírra írja a műveit. Negyvenhárom éves vagyok és látom, hogy rengeteget változott a világ, a szakma, akár csak az elmúlt tíz évben. A mai világban minden eldobható, minden lecserélhető. És akkor jön valaki, mint Morricone és még néhányan, és rácáfolnak erre. Képesek valami egészen elképesztő minőséget létrehozni, ami kikezdhetetlen. Hosszú évtizedek alatt halmozzák fel a tudást és hatvan év után, a szakma csúcsán, hihetetlen anyagokat írnak. Nem mennek nyugdíjba, hanem alkotnak. Nagyon nehéz ebben a szakmában a felszínen maradni. Brutális világ ez. Tizennyolc éves, harisnyában és melltartóban ugrándozó bakfisnak kell lenned, hogy érvényesülj. Sokan adják fel, még akkor is, ha több évtizedes tapasztalat áll mögöttük. Ismerek olyan zeneszerzőt, aki csinált egyszer Hollywoodban egy filmet és azóta képtelen írni. Borzasztó kemény.

Önnek hogy sikerült a túlélés? Rengeteg hollywoodi filmzenét írt.

LG: Sokat dolgoztam Hollywoodban. Volt néhány elképesztő sikerem és voltak bukásaim is. Előfordult, hogy megírtam a zenét egy filmhez, és végül nem használták fel, mert "más irányba ment el a történet". Három hónapig dolgozol rajta, elmerülsz a sztoriban, azonosulsz a karakterekkel, beleadod a legmélyebb érzéseidet, az életed része lesz, aztán egyszer csak hopp, jön egy telefon, hogy nincs rá szükség. Nagyon fájt. Nem bánom, mert a bukások is kellettek ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok. De ha egymás után túl sok ilyen történik, megtöri az embert. Elvesztheted a önbecsülésedet és úgy nagyon nehéz újra talpraállni, nehéz újjászületni. Ez az egyik oka annak, hogy a Dead Can Dance újra összeáll és csinálunk egy turnét 2005-ben. Vissza a gyökerekhez. Élő koncertek, koncentráció, emberek. Öt-hat éve volt az utolsó Dead Can Dance - turné. Vagy talán nyolc? Nem is tudom. Februárban fogom a kis bőröndömet tele új anyagokkal, és Írországba utazom, hogy Brendannal átnézzük kicsit a dalokat. Márciusban indul a turné és azt tervezem, hogy Magyarországra is eljövünk.

A héten mutatják be a magyar mozik Tony Scott filmjét, a Tűzben edzett férfit Denzel Washingtonnal. Ön is énekel a soundtrack albumon és szerzőként is említik. Hogyan készül fel egy ennyire más típusú filmre, mint a Sorstalanság?

LG: A Tűzben edzett férfi egészen más történet volt. Két héttel a film amerikai bemutatója előtt felhívott Tony Scott, hogy lenne-e kedvem dolgozni a filmzenén. Én persze tudtam, hogy a film zenéjét Harry-Gregson Williams írja, ezért felhívtam inkább őt, és megkérdeztem, miről is van szó egészen pontosan. Azt felelte, "Lisa, szeretném, ha írnál valamit egy rövid jelenethez, mert valami olyasmire van szükségünk, ami megérinti a nézőket." Elmagyarázta, miről szól a jelenet, elküldte a filmrészletet, én pedig megírtam az anyagot és tetszett nekik. A kész filmet még nem láttam. Most a repülőn vetítették egyébként, de nem néztem, mert megőrülök, olyan rossz a hang azzal az állandó zúgással. Kínszenvedés. Különben sem szeretek repülni, lehet, hogy idegesebb is vagyok ilyenkor a kelleténél. Szóval ez a munka nagyon más volt, mint a többi. Mindegyik különböző. A Mission: Impossible 2-nél improvizáltam a vokálokat, végig, az egész film alatt. A Gladiátornál pedig én írtam a zenét, Hans Zimmerrel. Imádtam a Gladiátoron dolgozni.

Golden Globe-bal jutalmazták.

LG: Ó, igen, jólesett nagyon, de persze nem ez a lényeg. A díjak, a ceremóniák mindig a show businessről szólnak.

Hét évig élt Londonban, öt évig Írországban. Miért költözött vissza Ausztráliába?

LG: A férjem hibája. (nevet) Tudja, a férjem lengyel és rengeteg gondunk volt ezzel Angliában. Aztán egy nap azt mondtam, gyerünk, menjünk egy olyan helyre, ahol legalább papírokat kapsz. És visszaköltöztünk. Megoldódtak a problémák, most már legális életet élhet (nevet). Szoftver dizájnnal foglalkozik és ő építette a stúdiómat. Nem tudnám nélküle csinálni ezt munkát. Rengeteget segít a gyerekekkel is; két gyerekünk van és a néhai bátyám, Mark fiát is mi neveljük. Vannak gyerekei? Nincsenek? Mert tudnia kell, hogy a gyerekkel minden megváltozik. Ami fontos volt addig, eltörpül. Az ember megtanulja, hogy nem ő az egyetlen, nem ő a legfontosabb ezen a világon. Minden helyre kerül, megszűnik az önzés. A zenében is. Mindenben.

Morricone Budapesten "Kiváló muzsikusok!" - összegezte Ennio Morricone a Rádiózenekarról és kórusról a Magyar Rádió 22-es stúdiójában végzett munka végefelé, csütörtökön. Az olasz zeneszerő Koltai Lajos rendezővel és egy olasz hangmérnökkel még pénteken is a Sorstalanság "keverését" végzi. Morricone szombaton hazautazik, Koltai pedig a jövő hét elején az Indexbe jön, hogy választ adjon az olvasók kérdéseire. "Precíz ember, nincsenek sztárallűrjei - mondta Gréczy Zsolt, a produkció sajtófőnöke az Indexnek a világhírű olasz zeneszerzőről. - Minden nap ő volt az első, aki a nyolc-kilenc órás munkára a stúdióban a kottaállvány előtt megjelent. Ráadásul tökéletesen kész partitúrákkal érkezett, a kompozíciókat és a hangszerelést is kidolgozva." Gréczy elmondása szerint Morricone a felvételkor vezénylés közben a monitoron követte a filmet, hogy minden másodpercre pontosan illeszkedjen. Hétfőn és kedden a rádió harmincfős zenekarát, illetve az olasz kulcszenészeket (egy pánsípművészt és egy szintetizátorost) dirigálta, szerdán Lisa Gerrard ausztrál énekesnőt és a Rádiókórust vezényelte, csütörtökön, sőt még pénteken is a keverésen dolgoznak. A film költségvetése az eredeti 2,5 milliárd forintnak a száztíz százaléka lett, de Hámori András producer még a keddi sajtótájékoztatón elmondta, hogy az egész összeg befolyt a produkció bankszámlájára. A Sorstalanság hazai forgalmazásának pályázatát az InterCom nyerte meg, Hámori elmondása szerint Andy Vajna cége tette a legjobb ajánlatot.