Karácsony, kislány, kutya, miegymás

Jim Carrey ripacs, mint mindig

Elegendő gyerekfilm láttán axiómává válik, hogy az a mesefilm jó, amely az ivarérett példányok tíz láb mélyre elásott gyermeki lelkét is képes napvilágra emelni. Amit az egész család nyálcsurgatva, önfeledt orrpiszkálásba merülve bámul végig. Erre pedig manapság nagyon kevés produkció képes, sőt a Disney-stúdió tákolmányai már meg sem próbálkoznak ilyen magasröptű igények kielégítésével.

A Grincs című film egy számkivetett rusnya manó és egy, a karácsonyi vásárlás orgiájában elhanyagolt kislány különös kalandjairól szól. A film cselekménye egy ördögien zseniális terv, egy pokoli bosszú, a karácsony elrablása körül bonyolódik. Feltűnik még a színen egy kutya, pár tucat Kinek nevezett teljesen ember formájú manóféle, szó esik mókamajszter-választásról, és persze az ünnep kapcsán futólag a szeretet témakörét is érintik.

A filmben nem is a történet a fontos, inkább az a világ, amit az alkotók - a nagysikerű könyv írójának instrukciói alapján - a cselekmény köré építettek. Az ötvenes évek hangulatát sugárzó Kifalva díszletei, az álomszerű, már-már pszichedelikus képi világ az, ami az élemedettebbeket is szájtátásra kényszerítheti. Bár sok a határeset, a giccses jelenetek szinte teljesen elkerülik a filmet, - a kevésbé cinikusak még így is közel 120 percig élvezhetik a mesét.

Persze Jim Carrey ripacs, mint mindig, a kislány és kutya duett is rossz emlékeket idéz fel, de az ilyesmin némi jó szándék és infantilizmus segítségével könnyen túl lehet jutni. Ez a film kellemes lazítás lehet az év végi shopping-maraton pihenőiben, de ha nem vigyázunk, akár még jól is szórakozhatunk rajta.