'Szerintem nem kapom meg az Oscart'

- A magyar közönség az utóbbi években három filmből, a Napfény ízéből, a Világjáró zongorista legendájából és a Malenából ismerhette meg az Ön látásmódját, operatőri stílusát. Mindhárom alkotás a XX. század fontos eseményeit dolgozza fel egy-egy emberi történet segítségével. Milyen kihívásokat, különleges feladatokat állít ön elé egy ilyen történelmi tabló megfestése?

,,Kamerámat az emberszeretet vezeti" Fotó: Molnár Dániel / Magyar Narancs

- A történelmi filmek forgatásakor sokkal nehezebb megfelelni a nézők elvárásainak, mivel nem csak a történetet kell elmesélnünk képekben, de egy időszak hangulatát, is át kell adnunk. Ezért nagyon kell figyelnünk a korhűségre, ráadásul nagy az alkotók felelősség is, mivel nagyon sok embernek csak a mozi és a televízió ad ismereteket az adott korról. De lényegében az operatőri munka alapjai mindig ugyanazok. Az én kamerámat ennél a három filmnél is a meleg emberszemlélet vezette, megpróbáltam a szépséget meglátni az eseményekben, a szereplőkben és az őket körülvevő világban.

- A Malena esetében mi volt a koncepciója, és miben tért el ez a rendező elképzeléseitől?

- A rendezővel, Giuseppe Tornatoréval már együtt dolgoztam az Óceánjáró zongorista legendája című filmben is, ezért most is jól megértettük egymást. Tornatore legalább annyira szereti a délolasz tájakat, mint Szabó István Budapestet, így a Malenában a Napfény ízéhez hasonlóan nagy szerepe van a természetnek és az épített környezetnek. Ebben a filmben minden kép be van keretezve, nincsenek esetleges felvételek, minden beállítás a rendezővel folytatott hosszas vita után alakult ki. Az volt a célom, hogy a képek olyan erősek és szuggesztívek legyenek, hogy szöveg és zene nélkül is megállják a helyüket. A filmet a pasztellsárga jellemzi, ez ugyanis a szicíliai házak építőanyagául szolgáló kő színe. Örülök, hogy sikerült megtalálnom ezt a tónust, mert az eddigi mániámhoz, az aranybarnához képest új, ráadásul a filmet igazi emlékké, megsárgult fotóvá varázsolja.

- Milyen nézőpontból látjuk az eseményeket?

- A moziban ülve a rendező elképzelései szerint, a gyerek szemén keresztül látjuk a világot, de ez a nézőpont a kezdeti direkt beállítások után elhalványul, szinte magától érthetővé válik.

- A filmben a hosszú, nagy ívű kameramozgásokat gyakran törik meg vágások. Mi volt az alkotók célja ezzel a szokatlan módszerrel?

- A Tornatorét mindig azzal vádolták, hogy filmjei túlságosan lassúak, és a költészet mellett nem figyel a film ritmusára. Szerintem is maradtak unalmas jelenetek az alkotásaiban, ezért a Malenát szándékosan gyorsabbra, pergőbbre készítettük. A vágás mellett sok jelenet is a mozgékonyságot fejezi ki, ezért például az eredeti elképzelések helyett nem gyalog, hanem biciklivel követi Renato, a kisfiú Malenát.

- Mivel indokolja az Óceánjáró zongorista legendája című film egyértelmű kudarcát?

- A forgalmazó cég negyvenöt percet kivágott az elkészült filmből, és ezzel nem csak megcsonkították az alkotást, de össze is vesztek a rendezővel. Ilyen körülmények között az igazi visszhang elmaradása törvényszerű volt. Ráadásul a magyar forgalmazást nehezítette, hogy a megvásárolt két kópiából egyet már a repülőtéren elloptak. Egyébként ez egy sikeres film lehetne, hiszen mindenkit magával ragadott, akinek csak mutattam!

- Ön szerint miért kerülte el a siker a Napfény ízét a Golden Globe díjkiosztón?

- Én sem értem, hiszen eddig akárhány mértékadó kritikus listáját olvastam, az év tíz legjobb filmje között szerepelt. Valakinek sajnos mindig vesztenie kell, és most a Napfény íze volt az.

- Önt a Malenáért Oscar-díjra jelölték. Véleménye szerint ez a munkája érdemli meg leginkább ezt a rangos kitüntetést?

- Először is szerintem nem fogom megkapni a díjat, de ha mégis, akkor nem csak ezt a filmet, hanem az utóbbi három munkámat jutalmazzák majd. Akik rám szavaznak, azok ugyanis a másik két alkotást is látták, és a döntésüket ennek fényében hozzák majd meg. Egyébként én az Óceánjáró zongoristára... vagyok a legbüszkébb, mivel ebben sikerült a legtöbbet valóra váltanom az elképzeléseimből.