Sír a vászon

2000.06.01. 18:17
Az elkövetkezőkben céltudatos, és könyörtelen leszek, mint a hentesbárd, de valószínűleg még így is túl rózsás képet fogok festeni a Pitch Black - 22 évente sötétség című darabról. A film adekvát minősítéséhez kénytelen vagyok a kevéssé költői ,,igénytelen szar" kifejezést alkalmazni. A rendezőre, a színészekre, továbbá mindenkire, aki a kezében tarthatta a kópiát és mégsem égette el, az utolsó tehetségtelen haszonleső gazember megállapítás a helyénvaló (amely szabadon kiegészíthető, a mocskos, az aljas és a cinikus szavakkal is).
A gnóm anyagyilkos testépítő
Könnyen kikövetkeztethetően, a film úgy született, hogy a rendező rátette a kezét a Csillagok háborújának egyik elsőkörben leselejtezett űrhajójára, továbbá valamilyen úton-módon hozzájutott az Alien sorozat szörnyének egyik kezdetleges vázlatához, innen már adta magát dolog. A történettel nem bajlódtak sokat: űrhajótörés a kietlen bolygón, ahol a rémek embert esznek a sötétben, nagyszerű. A színészgárdát már pillanatok alatt összeválogatták, úgy is mint: egy majdnem szép szőke, egy pár férfi, nő és gyerek, akiket úgyis hamar felzabálnak, na és a gnóm anyagyilkos testépítő, az árnyalt jellem, akinek rideg külseje meleg szívet takar.

A film cselekménye az első perctől az utolsóig abban merül ki, hogy a szereplők futva menekülnek a szörnyek elől, közben egyikük-másikuk néha hasraesik, ilyenkor a gnóm ráüvölt a fekvőre, hogy keljél föl, fussál tovább! A rendező egyetlen eredeti megoldása az, hogy már a film első húsz percében felzabáltatja a gyerekszereplők kétharmadát az alien utánzatokkal. Ám ez a szokatlan eljárás valószínűleg csak annak köszönhető, hogy a tisztelt anyuka egyszer betévedt a forgatásra, és úgy megdöbbentette, amit látott, hogy azt mondta, ilyen produkcióban az ő gyermeke egy percig sem tovább, és igaza volt.

Kedvesem egyszerűen elaludt
Az operatőr tartja a színvonalat, a képek nagyrésze egyszerre életlen és remegős, amely erős csökkentlátást (a felső sor sem lenne meg az SZTK-ban) és jól fejlett Parkinson kórt sejtet, úgyhogy a továbbiakban nem is bántom szegényt, spongyát rá. Persze meglehet, hogy nem ez volt a sajátos fényképezés oka, hanem az, hogy a rendező úgy vélte, ezzel a módszerrel változatos hatások váltahatóak ki a nézőkből, és tényleg, én például mérhetetlenül ideges lettem, a kedvesem pedig egyszerűen elaludt, ami márcsak azért is figyelemreméltó eredmény, mert őt egy fülesbagoly igazolványképével is tartós álmatlanságba lehet kergetni.

Mit ragozzam tovább, a film úgy, ahogy van szemét, ha van esetleg olyan akinek tetszik, az emailben tudassa velem, és én ígérem, ha lesz a darabnak második része, büntetésből befizetem rá.

Színes feliratos amerikai sci-fi
107 perc, 2000
Rendezte: David N. Twohy
Szereplő(k):
Claudia Black (Shazza)
Radha Mitchell (Caroline Fry)
Vin Diesel (Richard Riddick)
Cole Hauser (William Johns)
Keith David (Imam)
Lewis Fitz-Gerald (Paris P. Ogilville)
Rhiana Griffith (Jack)