Polanski, a robot síkra száll a cenzúráért

Hagyjuk későbbre az Oscar-díjakat, a "mélyen emberi" filmet és a holokausztot. Ezek a témák úgyis háttérbe szorultak már Polanski érkezése előtt, nagyjából akkor, amikor meghívtak a rendező sajtótájékoztatójára. Vannak ugyanis bizonyos formaságok, amiket be kell tartani az interjú alatt, tudtam meg a telefonban.

A formaságok közé tartozott, hogy a prágai eset megelőzése végett, amikor is a Mester egy nem megfelelő kérdést követően kirohant a teremből, kerülni kell bizonyos témaköröket. Úgymint: magánélet (mivel feleségét a Manson család megölte, ő maga pedig később "megrontott" egy 13 éves lányt), Amerika (ahol az utóbbi miatt körözik), Oscar-díj (amelynek gálájára az említett ügy miatt nem mehet el).

Zsúr

Tekintse meg galériánkat

A kérés érthető, hiszen miért akarnánk elrontani egy ilyen ritka találkozó hangulatát? Ami elmúlt elmúlt, emberek vagyunk, és még az is hibázik, aki nem kokainozik, hát még aki Jack Nicholsonnal teszi, ne játszuk már meg magunkat.

Mennyivel szebb lenne a világ, ha a furkálódás helyett segíteni próbálnánk egymásnak, hogy bolygónk olyan lehessen, mint egy nagy zsúr, ahol a kakaóból mindenki egyformán vehet.

Polanski következetes, a helyszín valóban olyan, mint egy nagy zsúr, van kávé, tea, szendvics, citromszeletek hercig tüll zacskókba csomagolva. Már csak az ünnepelt hiányzik, akinek távollétében egy kedves, neccharisnyás osztálybizalmi tartja izgalomban az újságírókat. Begyűjti a kérdéseket, amiket aztán majd fel lehet tenni.

Vizsga

Az Index tudósítójának kérdései részben sajnos nem feleltek meg a kritériumoknak, részben pedig más kollégák stoppolták le azokat. Mivel azzal a szívélyesen felajánlott lehetőséggel sem éltünk, hogy a neccharisnyás osztálybizalmi segítségével fogalmazzunk meg egy "normális" kérdést, lapunk csupán megfigyelőként vett részt a jövő zsurnalizmusának irányát kijelölő rendezvényen.

Klikkeljen a képre!

Fél órás várakozás után például megállapítottuk, hogy a jövő zsurnalizmusát a vizsgáztató szobája előtt várakozó elsőéves egyetemisták hangulata fogja meghatározni. Az újságírók egy része a sarokban mormolta a kérdéseit, egy fotós a 13 éves lányokról sütött el viccet, a haverok röhögtek, valaki pisszegett, míg be nem nyitott a terembe a neccharisnyás osztálybizalmi, hogy: jön, jön, de aztán nem ő jött, hanem egy tanársegéd.

A tanársegéd megsúgott egy s mást a köré sereglőknek, úgymint, Polanski tegnap nagyon jól érezte magát a Mátyás pincében (Lakatos Sanyi húzta), meglátogatta tovább a Dohány utcai zsinagógát, a Zsidó Múzeumot és a Rudas fürdőt is.

Később mindannyiunkat kiküldtek a teremből, valószínűleg ellenőrizték, hogy senki nem csempészett-e be puskát, majd egyenként foglalhattuk el helyeinket. Valaki kilesett az ajtón, majd idegesen a helyére rohant, miközben a mellkasa elé emelt kézzel azt suttogta: ekkora, ekkora.

Nexus 2.0

Roman Polanski valóban akkora volt, bár az nem derült ki, hogy élethű másolatról volt-e szó, vagy a könnyebb szállíthatóság végett gyártották le 150 centisre. Az android merev léptekkel az asztalhoz sietett, az újságírók sorban feltették kérdéseiket, amelyekre a replikáns a Nexus 2.0-ás széria tulajdonságainak megfelelően maga elé fókuszálva, mimika nélkül válaszolt, 6 percenként pedig tett egy mozdulatot a kezével.

Polanski replikáns a következőkről beszélt:

Tekintse meg galériánkat

1. "A zongorista" a rendező saját élményein alapul, de mégsem az emlékeit filmesítette meg. Az élet ugyanis nem feltétlenül ad drámai formát, a valós történeteknek nincs kezdetük és lezárásuk. Ha a valóságot akarta volna feldolgozni, szükségképpen hazudnia kellett volna, dramaturgiai fordulatok köré építve a tényeket. Ezt azonban saját emlékezete miatt nem akarta megtenni.

2. Hasonló okokból utasította vissza a felkérést a Schindler listájának rendezésére is. A történet ugyanis személyes élményei színhelyén, a krakkói gettóban játszódik. Sokakat ma is ismer a szereplők közül. A fiú, aki egy latrinába bújva vészelte át a begyűjtést, ma neves fotós New Yorkban.

3. A film alapjául szolgáló regényben a szerző objektivitása ragadta meg a figyelmét. Szpilman közvetlenül a háború után vetette papírra a művet. Így születhetett egyedülállóan részlet gazdag és hiteles regény, amelyben sztereotípiáktól mentesen "jó és rossz zsidók, jó és rossz németek, jó és rossz lengyelek" is szerepelnek.

A regény fogadtatása egyébként kedvezőtlen volt. Kiadása után feledésbe is merült, olyannyira, hogy még a jogtulajdonos, a szerző fia sem tudott a műről, míg a filmesek meg nem keresték őt.

4. Nem olvasta a Sorstalanságot, de tudja, hogy egy 14 éves fiú koncentrációs tábori tapasztalatairól szól. Találkozott viszont a műből filmet forgató Koltai Lajossal, akit már régebbről ismert.

5. A magyar filmeknek, a többi kelet-európai munkához hasonlóan - nyelvi és anyagi okokból kifolyólag - nem sok esélye van a nemzetközi piacon. Ezért ő maga is angol nyelven forgatott.

Klikkeljen a képre!

6. Zsidó identitása nincsen, mint ahogy a gettóba zárt emberek többségének sem volt. A krakkói gettóban nem tapasztalta azt a zsidó folklórt, amit ma az emberek a témához társítanak. Amúgy a koncentrációs táborból hazatérő apjával sosem beszéltek borzalmas emlékeikről.

7. "A zongorista" vegyes fogadtatásban részesült Lengyelországban és Franciaországban is. Az emberek véleménye a Cannes-i díj után enyhült, de az újságírók még ma is túl akadémikusnak tartják munkáját. Pedig ő éppen filmje egyszerűségére nagyon büszke.

A sajtótájékoztatót követően a tanársegéd elfordította a Polanski hátába rejtett kapcsolót, majd a neccharisnyás nő segítségével újabb helyszínre szállították a neves rendezőt.