Életbe vágó papírolló

Ó, nehogy azt higgyük, hogy a fodrászat egyszerű foglalatosság. Mert először is: ehhez a munkához oda kell állni. Jó, vannak pillanatok, amikor a mester gurulós szélen suhan, még az olló is befordul a kezében, úgy gördül fejhez és formához, de alapvetően akkor is igaz az állítás: egy fodrász, mire leteszi a fésűt, szögre akasztja a hajszárítót, pamacsából kimossa az utolsó habfoszlányt is, és végleg egymásra hajtja ollójának szárait, lényegében végigállta az egész életét.

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Magas ember ne menjen fodrásznak, tartja a hiedelem, mert meghajlik a háta, de aki ezt mondta, az nem tudta, hogy a szék magasságán is lehet állítani, így a fejhez könnyen odalepkézi magát tanonc és mester. A jó fodrász a karját úgy tartja, akár egy madár, a hónalját szellőztetve, könyökvéggel szemléli a világot, csattogtat, lehúz, kihajt, tupíroz, fest, kondicionál, megtép, lakkoz, szétválaszt, és még ki tudja, miféle műveleteket végez egy töredezett hajjal, szemöldök alá nőtt frufruval, izmos birkózósra terebélyesedett pajesszal.

Elhihetik, én már csak tudom – gyerekként hajvágó szalonok illatával telítődtek a nyári vakáció napjai, köszönhetően nagyszüleim álló foglalatosságának, amit amúgy messze magas színvonalon műveltek, a szakma mestereiként jegyezték őket. Munkájukat még a kámforos Pitralonok birodalmában kezdték, majd ahogyan illatosodott a keleti blokk, úgy haladtak ők is a korral, és vált a fodrászatuk egyre inkább illatszertárrá.

Jöttek oda urak és melósok, dámák és kokottok, egyszerű polgárok zakóban és a legújabb divatot majmoló ficsúrok. A rádióból folyton zene szólt, ömlöttek a slágerek. Voltak pillanatok, amikor táncolni láttam minden betérőt, máskor meg csapzottan estek be, csak egy kis vágásra, csak két centit legyen szíves, szakikám, ide egy kis dauert, a végét meg cakkosra, és mindig ámultam azon, hogy a nagyszüleim micsoda alázattal és türelemmel alkottak reményt a reménytelenből, formáztak csodát a menthetetlenből.

A fodrászatban boldogtalan ember sosem állt föl a székből, s ha akadt is hümmögő, a tükörben tenyerével fején végigsimító alak, az is azt mondta végül, hogy a mesterek is csak hozott áruból dolgoznak.

Aztán, amikor felnőttem, vagy legalábbis életkor szerint azzá váltam, behívtak katonának. Ezzel még nem is volt akkora gond, ilyen mással is megtörtént akkoriban, békeidőben a szolgálatot ráadásul másféle mértékegységben számolják, mint háborúban, de a frizura már akkor is kardinális kérdésnek számított.

A haj legyen rövid, kurta, mint a miniszoknya, de a legjobb az, ha nincs is szoknya – mondta folyton az őrmester, és miközben a szavakat formálta, a szemére megmagyarázhatatlan fátyolosság ereszkedett. No, ez a csípőben széles, homlokban szűk ember egy napon megállapította, hogy a körletben minden frizura hosszú. Még annak is az, aki amúgy hetente borotvával ment végig a fejbőrén.

Megkérdezte hát, hogy van-e itt olyan legény, aki amúgy fodrász. Senki nem jelentkezett. Jött az újabb kérdés: van-e itt olyan, akiknek a családjában van fodrász. Ma már tudom, hogy hiba volt feltenni a kezem, ám az is igaz, ellenkező esetben ezt a történetet nem tudnám most elmesélni. Szóval így lettem egy kis időre körletborbély, bár hiába magyaráztam, hogy a borbélyság azért némileg tágabb foglalatosságot jelöl, fogat például a világ minden parancsa ellenére sem húznék, de az őrmester a kezembe nyomott egy használt papírvágó ollót, és azt mondta, hogy bizonyára láttam már, hogyan vágnak hajat az őseim.

Látni és csinálni azért más. Ez hamar kiderült, mégis becsülettel nyiszáltam a hajszálakat, majd amikor már szinte elhittem, hogy megy ez nekem, leült a székre elém Laci. Róla annyit kell tudni, hogy borsodi srác, bevonulása előtt holttesteket mosdatott és öltöztetett, igaz, ettől még lehetett volna kedves és mosolygós forma, ám a rá jellemző tömörséggel csak annyit mondott, miután a nyakához illesztettem a törölközőt, hogy ha belém vágsz, meghalsz.

Addig még csak karcolást sem ejtettem senkin, így közlését méltán éreztem méltatlannak, és minden jól is ment, amíg Laci bele nem kezdett egy történetbe. Isten bizony nem emlékszem semmire abból, amit mesélt, annyira életben akartam maradni, de Laci anekdotázás közben ide-oda kapkodta a fejét, és ezt egészen addig folytatta, mígnem a füléből azzal az életlen papírvágóval, amit az őrmester adott, kivágtam egy darabkát. Nem nagyot, de határozott formát.

Megdermedtem. A seb felszínén megjelentek az első, tűszerű vérnyomok. Ezek összeálltak vércseppé. Törölközővel próbáltam felitatni, de akkor örökre megtanultam, hogy a sebzett fül olyan, mint egy csap nélküli vérforrás.

Laci – mondtam halkan. – Levágtam egy darabot a füledből. A srác nem felelt azonnal. Határozottan arra gondoltam, hogy hallás és szövegértés egymással nem feltétlenül egyenesen arányos, de meglepetésemre Laci meglehetősen nyugodtan viselkedett. A füléhez nyúlt, és azt mondta: ugyan, ez semmiség, nem is fáj. Majd folytatta a történetét.

Laci fülére tapasz került, nekem soha többé nem kellett hajat vágnom, majd amikor elmeséltem a nagyapámnak, hogyan is járt az unokája, csak annyit mondott a maga bölcsességével: ezért is hasznos, hogy amikor hajat vágunk vagy borotválunk, mindig legyen nálunk timsó.

Budapest, 1957. február 4. Gyermekek nézik a kirakaton keresztül Ambró István fodrászt, aki egy gyermek haját vágja az Úttörő Áruházban működő gyerekfodrászatban
Budapest, 1957. február 4. Gyermekek nézik a kirakaton keresztül Ambró István fodrászt, aki egy gyermek haját vágja az Úttörő Áruházban működő gyerekfodrászatban (Fotó: Bartal Ferenc)
Budapest, 1963. szeptember 5. Bognár Sándor fodrászmester (b) figyeli, amint kollégája, Tárnoki László fantáziafrizurával készül a Nemzetközi Fodrász Szövetség szervezésében szeptember 14. és 18. között Stuttgartban megrendezésre kerülő V. Fodrász Európa-bajnokságra, melyen első alkalommal vesznek részt magyar versenyzők. Az öt napig tartó rendezvényen az európai országokat több száz fodrász képviseli. Magyarország két résztvevőt nevezett: Tárnoki László és Bognár Sándor mesterfodrászokat.
Budapest, 1963. szeptember 5. Bognár Sándor fodrászmester (b) figyeli, amint kollégája, Tárnoki László fantáziafrizurával készül a Nemzetközi Fodrász Szövetség szervezésében szeptember 14. és 18. között Stuttgartban megrendezésre kerülő V. Fodrász Európa-bajnokságra, melyen első alkalommal vesznek részt magyar versenyzők. Az öt napig tartó rendezvényen az európai országokat több száz fodrász képviseli. Magyarország két résztvevőt nevezett: Tárnoki László és Bognár Sándor mesterfodrászokat. (Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1963. szeptember 29. Egy férfifrizurát szárít be egy mesterfodrász a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében rendezett eseményen, ahol a stuttgarti Európa-bajnokságon és az abbáziai nemzetközi versenyen részt vett magyar fodrászok tartottak bemutatót a szakembereknek és az érdeklődőknek.
Budapest, 1963. szeptember 29. Egy férfifrizurát szárít be egy mesterfodrász a Budapesti Műszaki Egyetem dísztermében rendezett eseményen, ahol a stuttgarti Európa-bajnokságon és az abbáziai nemzetközi versenyen részt vett magyar fodrászok tartottak bemutatót a szakembereknek és az érdeklődőknek. (Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1965. október 25. Szárítóbúrák alatt ülnek a modellek a Budapesti Fodrász Európa-bajnokság második napján a Nemzeti Sportcsarnokban, amikor estélyi hajviselet készítésében versenyeznek a résztvevők. A rendezvényen 20 ország 78 férfifodrásza és 70 modell részvételével Európa 70 legjobb női fodrásza küzd meg az Európa-bajnoki címért.
Budapest, 1965. október 25. Szárítóbúrák alatt ülnek a modellek a Budapesti Fodrász Európa-bajnokság második napján a Nemzeti Sportcsarnokban, amikor estélyi hajviselet készítésében versenyeznek a résztvevők. A rendezvényen 20 ország 78 férfifodrásza és 70 modell részvételével Európa 70 legjobb női fodrásza küzd meg az Európa-bajnoki címért. (Fotó: Pálfai Gábor / MTI Nemzeti Fotótár)
Városföld, 1961. november 17. Józsa Jánosné, a kecskeméti Fodrász Ktsz. fodrásza Koleszár János agronómus feleségének haját mossa, miközben Sajgó Ilona és Nagy Ilonka, a szőlészet dolgozói várakoznak. A Városföldi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága javaslatára fodrászszolgálatot szerveztek a gazdaság központi majorjában. A kecskeméti Fodrász Kisipari Termelőszövetkezet egy férfi- és egy női fodrásza hetenként kétszer tart fodrásznapot az új művelődési otthonban, így a gazdaság dolgozóinak nem kell a 15 km-re lévő városba utazniuk a szolgáltatásért.
Városföld, 1961. november 17. Józsa Jánosné, a kecskeméti Fodrász Ktsz. fodrásza Koleszár János agronómus feleségének haját mossa, miközben Sajgó Ilona és Nagy Ilonka, a szőlészet dolgozói várakoznak. A Városföldi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága javaslatára fodrászszolgálatot szerveztek a gazdaság központi majorjában. A kecskeméti Fodrász Kisipari Termelőszövetkezet egy férfi- és egy női fodrásza hetenként kétszer tart fodrásznapot az új művelődési otthonban, így a gazdaság dolgozóinak nem kell a 15 km-re lévő városba utazniuk a szolgáltatásért. (Fotó: Bereth Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár)
Abádszalók, 1960. augusztus 25. A fodrásznő becsavarja Szabó Jolánnak, az Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagjának a haját szombat délután a fodrászatban. A hajcsavarást Horváth Ilonka fodrásztanuló figyeli. 
Abádszalók, 1960. augusztus 25. A fodrásznő becsavarja Szabó Jolánnak, az Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagjának a haját szombat délután a fodrászatban. A hajcsavarást Horváth Ilonka fodrásztanuló figyeli.  (Fotó: Bajkor József / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1961. február 7. Hajhálót tesz hajszárítás előtt egy kisgyerek fejére a fodrász a Budapesti Állami Fodrászat 1960. október elsején megnyílt gyermekfodrászati üzletében, az Üllői út 78. szám alatt. Az üzletben egyéves kortól 10-14 éves korig fogadja az öt fodrász a gyerekeket.
Budapest, 1961. február 7. Hajhálót tesz hajszárítás előtt egy kisgyerek fejére a fodrász a Budapesti Állami Fodrászat 1960. október elsején megnyílt gyermekfodrászati üzletében, az Üllői út 78. szám alatt. Az üzletben egyéves kortól 10-14 éves korig fogadja az öt fodrász a gyerekeket. (Fotó: Molnár Edit / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1960. január 27. Kovács Zsuzsa tanuló hajat hullámosít (ondolál) a Fodrász Szövetkezet VII. kerületi tanműhelyében. Mellette Őri Béla oktató (j).
Budapest, 1960. január 27. Kovács Zsuzsa tanuló hajat hullámosít (ondolál) a Fodrász Szövetkezet VII. kerületi tanműhelyében. Mellette Őri Béla oktató (j). (Fotó: Bojár Sándor / MTI Nemzeti Fotótár)
Csengersima, 1970. június 11. A borbély egy árvízkárosult haját nyírja a Hajdú-bihari Falu néven született új településen Csengersima határában. Itt élnek sátrakban és faházakban a környékbeli árvíz sújtotta községek (Nagygéc, Komlódtótfalu és Csengersima) lakói. Nappal csak az öregek és a gyerekek vannak otthon, a munkabírók új lakásaikat építik.
Csengersima, 1970. június 11. A borbély egy árvízkárosult haját nyírja a Hajdú-bihari Falu néven született új településen Csengersima határában. Itt élnek sátrakban és faházakban a környékbeli árvíz sújtotta községek (Nagygéc, Komlódtótfalu és Csengersima) lakói. Nappal csak az öregek és a gyerekek vannak otthon, a munkabírók új lakásaikat építik. (Fotó: Balogh László / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1979. április 1. A Kisiparosok Országos Szervezete április 1-jén fodrász- és kozmetikusversenyt rendezett a Ganz-MÁVAG kultúrházában. A képen: készül a sasson frizura.
Budapest, 1979. április 1. A Kisiparosok Országos Szervezete április 1-jén fodrász- és kozmetikusversenyt rendezett a Ganz-MÁVAG kultúrházában. A képen: készül a sasson frizura. (Fotó: Danis Barna / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1985. március 5. Egy férfifodrászat kirakata, mellette reklámok a Tanács körúton (1991 után Károly körút).
Budapest, 1985. március 5. Egy férfifodrászat kirakata, mellette reklámok a Tanács körúton (1991 után Károly körút). (Fotó: Benkő Imre / MTI Nemzeti Fotótár)
Budapest, 1985. október 5. Színpadra lépés előtt a fodrász az utolsó símításokat végzi az egyik versenyző frizuráján a Magyarország szépe-választás díjkiosztó ünnepségén a Budapesti Kongresszusi Központban.
Budapest, 1985. október 5. Színpadra lépés előtt a fodrász az utolsó símításokat végzi az egyik versenyző frizuráján a Magyarország szépe-választás díjkiosztó ünnepségén a Budapesti Kongresszusi Központban. (Fotó: Benkő Imre / MTI Nemzeti Fotótár)