A kultúrát hozó áram

Aki még emlékszik A kommunizmus annyi mint szovjethatalom plusz villamosítás jelszóra, azt talán meglepi, hogy a magyarországi villamosítás 1884-ben Temesváron kezdődött, 1888-ban Mátészalkával folytatódott és 1963-ban, augusztus 20-án Aporligeten fejeződött be. Aztán az utolsó harmadát a folyamatnak már valóban a nagy GOELRO program (Goszudarsztvennaja komisszija po elektrifikacii Rosszii) alapján szervezték meg.

Az aporligeti jeles esemény alkalmából a Népszabadság több írást is közölt, az egyikben, augusztus 18-án például Szenes Sándor arról ír, hogy „egyszerű lámpaernyő nem is kell, csak bura meg csillár. Nyírbátorból hozzák, ölben babusgatják az autóbuszon, hogy el ne törjön.”

Ispán Ágota Lídia Faluvillamosítás Magyarországon 1945 után című tanulmánya szerint a csekély vásárlóerő és az állandó készlethiány miatt a falusi lakosság zömének a hatvanas évekig nem voltak háztartási gépei; ezek pótlására állították fel a kölcsönzőszolgálatot, a Belkereskedelmi Kölcsönző boltjait, ahol a háziasszonyok, a dolgozó nők munkájának megkönnyítésére háztartási gépeket – mosógépet, porszívót, padlókefélőt, varrógépet, gyermekkocsit, szemfelszedőgépet – lehetett bérbe venni. A kisiparosok közül elsőként az asztalos-, bognár- és kerékgyártó műhelyekben alkalmaztak elektromos meghajtást szalagkörfűrészek, deszkametszők, fúró- és gyalugépek üzemeltetésénél. A Néprajzi Lexikon úgy fogalmaz: a villanyvilágításnak korszakalkotó, jelentős szerepe van a parasztság kulturális felemelkedésében.