Rock, falak, nyulak

1982-t írhattunk. Gimnáziumi rajzóra volt, szokásosan unalmas tespedés, amikor a Gyuri bedobta, hogy van egy új Pink Floyd-lemeze, és óra után hallgassunk bele. Gyuri megbízható zenei delaer volt, nála hallgattunk először Sex Pistolst, Clasht, David Bowie-t, Ramonest, Wire-t, Cheap Tricket, Styxet, Pink Floydot.

A gimnázium legfelső szintjén, a női wc-ben játszotta le egy kazettás magnón az új szerzeményt. Lázadó kamaszként azonnal ütött mindannyiunknak a refrén:

Hey! Teachers! Leave them kids alone!
All in all it's just another brick in the wall
All in all you're just another brick in the wall

­*
A 80-as évek elején az NDK-ban nyaralni reálisabb volt, mint Ibizán. A berlini szállásunktól 3 percre állt az Antifaschistischer Schutzwall. Az egyik családi séta arra vezetett, tinédzserként walkmannel a fejemen nem igazán érintett meg a látvány, de a miértek ott dübörögtek a vakáció hátralévő napjain. Mivel egy vizsga miatt nem tudtam a családdal hazatérni, a berlini reptéren adtak le szüleim. Talán ha előre tudják, hogy kamasz gyereküket a német határőrök a nemi szervek kézzel történő markáns, de állítólag szabályszerű vizsgálatának teszik ki, inkább gyalog indítanak útnak hazafelé.

­*

A 80-as évek végén sokáig a tárcámban hordtam egy verset. Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves című költeményéről nemcsak az ELTE-n, de szakadt borozók félhomályában is órákon, heteken, hónapokon át tartott az elemző beszelgetés.

egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI

Nagy Imre kivégzett miniszterelnök monogramjának ez a nyomatékos kiemelése egyetemistáknak, fiatal értelmiségieknek egyszerre volt „égbe tiport metafora” és mítoszteremtésre alkalmas fejbekólintás. Körbeölelte a kádári hatalom három T-vel bezárt falai közt a beavatottak körét, emléket állított a legendás hősnek.

­*
A falat, amely bennünket, magyarokat elválasztott a szabad világtól, vasfüggönynek hívták. A történelemkönyvek szerint 1989. május 2-án kezdődött a lebontása az osztrák–magyar határon, és ugyanezen év júniusában fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágták az egyik utolsó szakaszt. Ennek hatására széles körben terjedtek olyan információk, amelyek szerint Ausztria és a szabad világ könnyen elérhető a menekülők számára. A magyar határőrség azonban továbbra is feltartóztatta a határsértőket, sőt bevezették a „mélységi” ellenőrzést, amellyel a lehetséges menekülőket fordítottak vissza a tágabb határtérségből is. Közben a határtól nem messze, különböző magyarországi táborokban nagy létszámban gyűltek össze olyan keletnémet állampolgárok, akik „szabad levegőre vágytak”, vagy legalább a 40 éve nem látott rokon megölelésére megfelelőnek ítélték a pillanatot. Aztán amikor háromórányi időtartamra szimbolikusan megnyílt Szentmargitbánya és Sopronkőhida között a határ, a keletnémet családegyesítési vágy erősebb lett minden politikai elképzelésnél, pláne hogy a határőrök inkább hátat fordítottak az eseménynek. A magyar kormány végül szeptember 9-én döntött úgy, hogy ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar–NDK megállapodás határátlépésre vonatkozó pontjait. Ezzel elhárult a jogi akadály, így az NDK polgárait minden olyan államba kiengedték Magyarországról, amelyek engedélyezték be- vagy átutazásukat. Pár évvel később, az esemény egyik évfordulóján a magyar külügyminisztérium a szögesdrót egy darabkájával ajándékozott meg.

*
Az Antifaschistischer Schutzwall, amely a világtörténelem egyik legszigorúbban ellenőrzött határa volt, politikai értelemben 1989. november 9-én, este omlott össze, amikor a Bornholmer strassei átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyíltak a sorompók, és átengedték a tömeget a város nyugati felébe. Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésővel, csákánnyal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához. A fal maradványaival azóta sok helyütt találkoztam, mégis az egyetlen igazi mosolyt az a lengyel dokumentumfilm okozta, amely azokról a nyulakról szólt, akiknek a berlini fal halálzónájának megszűnése után új életet kellett kezdeniük. Meg kellett tanuljanak élni egy kényelmes, bekerített világ után egy szabadabb, ingerdúsabb környezetben. Ahogy nekünk is az Európai Unióban.