18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

A muzsikusok is a mennybe mennek

Semmi sem úgy van, mindenki rosszul tudja, még a történészek is, legfőképpen ők nem tudnak semmit. Éppúgy, mint Havas Jon a Trónok harcában, legalábbis Ygritte szavai szerint.

Merthogy történt egyszer, nem is olyan régen, hogy a Glastonbury Fesztivál egyik sörsátrának csapja előtt megállt egy lovag. Finomra csiszolt páncéljáról a napfény lecsúszott, övén hosszú, széles pengéjű kard lógott. Szépen beszélt, választékosan, talán túlságosan is, zavarát pedig azzal próbálta leplezni, hogy minden mondatvég után köhintett. Akkor is, ha a hangsúlyt felvitte, amitől úgy tűnt, mintha énekelne, és akkor is, ha tétován kivárt, keresve a megfelelő szót.

Szomjúhozott. Így mondta, és ezen az állapoton változtatna, ha kapna egy kupával abból a habzó italból, amit a népek a szeme előtt vedeltek. S miközben magyarázott, ujjai közt aranynak tűnő pénzt egyensúlyozott, mire a krézi, a söntésben álló, fullra tetovált, loncsos hajú kölyök, kinek szájából egyszerre két izzó végű trombita lóg, rekedt hangon hadarta, hogy ilyen szépen megmunkált páncélt még nem látott, és ha a vitéz úr itt, helyben kivirítja a melle szőrét, akkor még fizetnie sem kell a sörért, legkevésbé azzal a csillogó zsetonnal, amivel ebben a kultúrkörben, amit úgy hívnak, rablókapitalizmus, úgyse menne semmire. Miközben beszéltfazékhangon röhögött, a trombiták pereme izzott, hamu hullt a mélybe.

A vitéz nem sokat várt, vetkőzni kezdett. Mellvértjét lecsatolta, testén meglazította gyolcsszerű ruháját, majd ha neked ettől delel a jókedved dörmögéssel megvillantotta szívének tájékát. A csapos könnye kicsordult, úgy röhögött. Az egyik trombitát a bambán bámuló lovag szájába tolta, a kezébe meg frissen csapolt, jéghideg söritalt tett, majd arról értekezett, hogy a vetkőztetést tréfának szánta, és szabadkozva magyarázta, hogy kérését a páncéltalanított vendég nehogy a szívére vegye.

Az persze nem vette. A délceg lovag vonásai, amint a sört szusszanásra megitta, a trombitát meg lényegében sóhajtásra csonkra szívta, kisimultak.

Mindezt ráadásul úgy, hogy a mutatvány után a lovag képtelen volt levegőt venni. Se ki, se be. Elvörösödött, olyan ábrázatot öltött, mintha a szemgolyóját valamiféle erő ki akarta volna tolni gödréből, trombitaizmait pedig labdányi méretűre fújta. Amikor meg kiszakadt belőle a sóhaj, besült sárkány módjára kaffogott, orrából dőlt a füst, ujjával azonban újabb sörért esedezett.

Az időt eztán pintekben és trombitákban mérte, a földön ülve is támaszkodott. A krézi olykor leguggolt hozzá, paskolgatta a vitéz arcát, és rendre sodorta a boldogságot.

Idővel készült néhány fotó a páncélban táncoló lovagról, olyan is, amint ismeretlen, hajukba tépett virágszirmot tűző hölgyek gyűrűjében átszellemülve tolja az éjjelt...

Majd a hajnal első sugaraival, ahogyan érkezett, észrevétlenül távozott. Mintha ott sem lett volna.

Másnap Artúr, a britonok királya iszonyatos fejfájással ébredt. Magához szólította Merlint, és kérte, keverjen neki orvosságot, olyat, ami elűzi a démonokat. Az éneklőket, a folyton elméjében zsongó hangokat. „I hear Jerusalem bells a-ringin’ / Roman Cavalry choirs are singin’”, vagy „Gloria, exultate / Gloria, Gloria / Oh Lord, loosen my lips”.

Merlin látta, van itt baj, nem kevés a toronyban, titkos receptből démonűző főzetet készített.

Artúr délben emelt fővel foglalta el helyét a kerekasztal lovagjai között, fejében azonban még így is a hajnali látomás képkockái remegtek, a szíve pedig egy ismeretlen, folyton a fülében visszhangzó dallam ütemére dobbant. Artúr dudolászott, ujjával az asztalon dobolt, majd miután észrevette a lovagok aggódó tekintetét, csendre intette a jelenlévőket, és így szólt: Bizton mondhatom, barátaim, hogy országunk jövője biztosított. Furcsának tűnik, ami ránk vár, a messzeholnap túlságosan színes és lármás, de Avalon dicsősége nem halványul, a muzsikusok pedig, hogy is fűzzem szavaimat, ők aztán tényleg a mennybe mennek.

Ezt mondta, majd felállt, visszavonult magányába, és arra kérte Merlint, hogy a főzetből, amit tegnap este bekészített az ágyához, ma is tegyen oda, mert úgy érzi, fölöttébb hasznos álmatlanság ellen.

(Idézett részletek a Coldplay Viva La Vida és a U2 Gloria című dalából. Mindkét zenei formáció a 2011-es Glastonbury Kortárs Előadó-művészeti Fesztivál sztárfellépője volt Beyoncé mellett.)