Olimpia, vagy amit akartok

Ez a történet nem Illyriában játszódik, hanem Kubában, a főhősét, a Herceget nem Orsinónak hívják, hanem Teófilo Stevensonnak, a lányt nem Oliviának, hanem Gabrielának, de egyelőre többet nem árulok el a sztoriból. Van annyira érdekes, mint Shakespeare vígjátéka.

Eljutni egy (pláne több…) olimpiára egy sportújságíró álmainak netovábbja. Nekem huszonnyolc évesen sikerült először, méghozzá 1984 nyarán, Havannába.

Micsoda? Hogy Havannában még sohasem rendeztek olimpiát?

Ezt csak úgy hiszik a tudatlanok. Ugyanis megannyi tanúm van rá, hogy negyven évvel ezelőtt a kubai fővárosban is rendeztek olimpiát. Igaz, hogy csak három sportágban, ökölvívásban, vízilabdában és férfi röplabdában, továbbá Juegos de Amistad, vagyis Barátság Verseny volt a hivatalos neve, de ez a bohózat valójában a szocialista országok olimpiája volt, Kína, Románia és Jugoszlávia kivételével, mert ezeknek az országoknak a vezetői vettek egy nagy levegőt, és inkább elküldték a sportolóikat Los Angelesbe, az igazi olimpiára.

Utólag bevallom, szégyellem magam, de jól éreztem magam két héten át a Hotel Deauville-ben, a már akkor is ütött-kopott, még az amerikaiak által épített szállodában a Malecónon, a havannai tengerparti sétányon.

Mai fejjel visszatekintve azon kellett volna rágódnom, hogy micsoda galádság volt a Magyar Olimpiai Bizottság részéről megszavazni a Los Angeles-i olimpia bojkottját. Tényleg az volt, egyetlen ellenszavazatra futotta a nagyérdemű grémium tagságától, bizonyos dr. Jacsó István, a kézilabda-szövetség delegáltja vette a bátorságot, hogy szembemenjen a párthatározattal. (Egy évvel később meg is halt, de nem ezért…)

Szóval 1984. augusztus 16-án elindultunk a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtérről Havanna felé, az Iberia járatával, jómagam a Magyar Távirati Iroda képviseletében. Madridban átszálltunk, rettenetesen hosszú volt az út az Atlanti-óceán felett, de legalább tartalmas beszélgetéseket folytathattam Farkas Jóskával, minden sportfotósok egyik legjobbikával, a magyar férfi röplabda-válogatott valamikori kiválóságával. „Cimbinek” – mert Jóska mindenkit így szólított – kimeríthetetlen volt a sztorigyűjteménye, észre sem vettük, hogy közben leszállt a gépünk a José Martí Nemzetközi Repülőtéren.

A Hotel Deauville-ben szállásoltak el bennünket, magyar újságírókat. Engem a Magyar Hírlap rovatvezetőjével – egykori ÁVH-s őrnaggyal – helyeztek el egy szobában, akkor még nem tudtam a nálam jóval idősebb férfi undorító előéletéről. A pasas már régen meghalt, a velem nagyjából egyidősek tudják, kiről beszélek. (Ezek a sötét titkok úgyis csak a rendszerváltozás után derültek ki Kiszely Gábor leleplező könyvéből, az ÁVH – Egy terrorszervezet története című munkából.)

Szóval beköltöztünk a Deauville-be, ahol a viharvert hotel hatodik emeleti tetőteraszán kellemes kis úszómedence volt. Alighogy lecuccoltam a szobánkban, fürdőgatyára vetkőztem, és kiültem a medence partjára, miközben a lábamat belelógattam a kellemesen langyos vízbe. Eltöprengtem Enrique Ojeda barátom, a madridi As című sportújság szakírója bon mot-ján, aki egy évvel korábban, a budapesti torna-világbajnokság idején visszatérő rendszerességgel emlegette két korsó sör között:

„Qué dura la vida del enviado especial!”

„Milyen gyötrelmes a kiküldött tudósító élete!”

Önfeledt merengésemből egy váratlan esemény riasztott fel. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki odakönyököl a két térdemre. Mármint a medence vizében.

Lepillantottam, és úgy jártam, mint Sir Oliver Yolland, Denham örökös ura a Láthatatlan légióban.

Aki a térdemen könyökölt, a világ legszebb nője volt.

„Qué tal?” – érdeklődött a ragyogó macskaszemekkel megáldott, éjfekete hajú hölgy, aki önfeledt merengésemet kihasználva odatempózott a térdemhez a medencében.

„Bien…”, brekegtem, mert bár úgy emlékeztem, hogy tudok spanyolul, ennél több egyelőre nem jött ki a torkomon.

Aztán persze fokozatosan magamra találtam, szép lassan beindult, majd felpörgött az ismerkedő beszélgetés. A 24 éves lányt Gabriela de Leónnak hívták, a mexikóvárosi Nemzeti Balett szólótáncosnője volt, kiderült, hogy a társulat éppen Havannában vendégszerepel, és a sors kifürkészhetetlen akaratából ők is a Deauville-ben szálltak meg.

Gabriela egy jómódú, a konkvisztádorok, Hernán Cortéz idejéig visszanyúló pedigrével rendelkező kreol család sarja volt, szűkszavúsággal nem lehetett vádolni (be nem állt a szája), de engem cseppet sem zavart, tágra nyílt szemmel és füllel ittam a szavait. És közben tanultam a mexikói spanyol dialektus fordulatait. Megtudtam többek között, hogy náluk a beszélgetni nem „conversar”, hanem „platicar”.

Így hát „platicartunk” késő délutánig, nem is vettük észre az idő múlását a tetőteraszon, azonos hullámhosszon jártak a gondolataink, hosszú percekre egymásba fonódott a tekintetünk, így hát hat óra tájban úgy sétáltunk el a szobámhoz, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne röpke kétórás ismeretséggel a hátunk mögött.

A meghitt légyottot dörömbölés szakította félbe. Az ex-ÁVH-s próbált meg bejönni a közös szobánkba, én azonban természetesen kulcsra zártam az ajtót, és csak annyit ordítottam ki a folyosóra, hogy ne zavarjon, menjen le vacsorázni az étterembe.

Nem szaporítom fölöslegesen a szót, a Havannában töltött két hét addigi életem legszebb két hete volt. Közben ugyan zajlott egy Barátság Verseny, a szocialista országok olimpiája, amikor is olyan zseniális sportemberekkel laktunk egy hotelben, mint Csapó Gábor, Gerendás György, Horkai György, Papp László, Csötönyi Sándor, de az az igazság, hogy vajmi kevésre emlékszem a sporteseményekből.

Pedig volt egy olyan bokszmeccs, amihez foghatót nagyon keveset láttam. Teófilo Stevenson vívta a szovjet (azaz grúz, akkor még nem ismertük ezt a szót, hogy georgiai) Valerij Abadzsannal, ezzel a medveszerű nehézsúlyúval. Abadzsan nekiment a colos kubainak, beszorította a sarokba, az meg állta a rohamokat, majd a második menet vége felé egy olyat bemosott a grúznak, hogy az csak lógni tudott a kötélen, mintha az ruhaszárító lett volna.

De én fütyültem Stevensonra, nagyjából az egész Barátság Versenyre, szűkszavú tudósításokat küldtem haza telexen, kockáztatva azt is, hogy kirúgnak, engem csak Gabriela érdekelt. Megismerkedtem a mexikói felső tízezer életével, a mexikóvárosi balett munkájával, történeteket hallottam Alicia Alonsóról, az akkor már 64 éves világhírű kubai balerináról, akivel Gabriela együtt gyakorolt Havannában.

Petrovics Laci, az MTI aranykezű fotóriportere nem tudta megállni, és készített rólunk egy sorozatot, ott, a medence partján…

Úgy elröppent a két hét, hogy észre sem vettem. De egyszer minden jónak vége szakad, augusztus 27-én kivittek minket a José Martíra, felszálltunk az Iberia madridi járatára, és búcsút intettünk Kubának.

Én meg Gabrielának.

Azt nem mondom, hogy elfelejtettem, arról szó sem lehetett, de akkor még nem volt internet, a Facebookot csak jó húsz évvel később találta fel egy harvardi diák, így aztán semmi hírt nem kaptam a macskaszemű balerináról.

Egészen 1986 nyaráig.

Akkor rendezték Mexikóban a labdarúgó-világbajnokságot, és Vándor Kálmán barátom – aki 1984 augusztusában Havannából is tudósított – behízelgő hangján elénekelte nekünk Domenico Modugno világslágerét, a Távollétet (Viharként tombol már a messzi távol…), amelynek ő fordította magyarra a szövegét, miután visszatértek Irapuatóból, felhívott telefonon.

„Te, ide figyelj, találkoztam Mexikóvárosban a barátnőddel!”

Először azt hittem, Kálmán meghibbant, milyen barátnőm van nekem Mexikóvárosban?

„Tudod, Gabrielával, akivel tavalyelőtt összejöttél Havannában!”

Most már leesett a tantusz. Hát persze, Gabriela!

„És mi van vele?” – érdeklődtem.

„Képzeld, hozzáment feleségül Bora Milutinovicshoz, a mexikói válogatott jugoszláv szövetségi kapitányához!”

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy csodálkoztam. Bora, a nagy világvándor sármos pasas volt, biztosan összeismerkedett egy fogadáson az elbűvölő Gabrielával, és házasság lett a vége.

Afelől semmi kétségem, hogy Milutinovics jobb parti volt a csóró budafoki firkásznál.

Epilógus: Amikor hazaértem Havannából, az íróasztalomon az MTI-ben egy levél fogadott. Az ÁVH-s „kolléga” feljelentett a Tájékoztatási Hivatalnál (akkor még volt ilyen, az felügyelte az MSZMP részéről a sajtót. Mielőtt bárki is rosszra gondolna, sohasem voltam párttag), amiért kizártam a közös szobánkból.

Hiába, a régi reflexek…

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Kultúr
A teljes összeomlás vagy a békés kiegyezés vár a színházi életre?

A teljes összeomlás vagy a békés kiegyezés vár a színházi életre?

Pénzek, igazgatók, szerződések kereszttüzében nehéz biztos választ adni.

február 11., 18:01

  • Kultúr
Hallgatói forradalom a MOME-n, távozik az egyetem rektora

Hallgatói forradalom a MOME-n, távozik az egyetem rektora

Elbukta a bizalmatlansági szavazást.

február 11., 15:35

  • Kultúr
Világsztárok érkeznek hazánkba, oda, ahol senki sem számít rájuk

Világsztárok érkeznek hazánkba, oda, ahol senki sem számít rájuk

Hat év után tört meg a jég Kapolcs kedvenc fesztiválján.

február 11., 13:08

  • Kultúr
Közel került a halálhoz, azóta minden nap szent

Közel került a halálhoz, azóta minden nap szent

Lövétei Lázár László költő szerzői estjén jártunk.

február 11., 13:47

  • Kultúr
Vakmerő húzásra vállalkozott Eperjes Károly, és bejött neki

Vakmerő húzásra vállalkozott Eperjes Károly, és bejött neki

Magyar előadásban látható az Oppenheimerben játszó színész.

február 11., 06:02

  • Kultúr
Meghalt Peter Navy Tuiasosopo, a Street Fighter és a Halálos iramban színésze

Meghalt Peter Navy Tuiasosopo, a Street Fighter és a Halálos iramban színésze

Az egykori sportoló 61 éves volt.

február 11., 15:03

  • Kultúr
Ártatlannak vallotta magát a férfi, aki késsel támadt az ismert íróra egy irodalmi fesztiválon

Ártatlannak vallotta magát a férfi, aki késsel támadt az ismert íróra egy irodalmi fesztiválon

Folytatódik a Salman Rushdie elleni merénylet pere.

február 11., 10:44

  • Címlapon
Washington kihagyná Európát az ukrajnai megoldásból, Emmanuel Macron riadót fújt

Washington kihagyná Európát az ukrajnai megoldásból, Emmanuel Macron riadót fújt

A francia elnök hét európai vezetőt hívott hétfőre Párizsba.

51 perce

  • Címlapon
Jön az AfD: Elon Musk hátszelet adott, Orbán Viktor ajtót nyitott, J. D. Vance tabut döntött

Jön az AfD: Elon Musk hátszelet adott, Orbán Viktor ajtót nyitott, J. D. Vance tabut döntött

Miközben Angela Merkel politikai öröksége egyre csak rozsdásodik.

46 perce

  • Kultúr
A Magyarázat mindenre nyerte a legjobb filmnek járó díjat

A Magyarázat mindenre nyerte a legjobb filmnek járó díjat

Átadták a 44. Magyar Filmszemle elismeréseit.

február 10., 07:09

  • Kultúr
Armie Hammer elárulta, tényleg fogyasztott-e emberhúst

Armie Hammer elárulta, tényleg fogyasztott-e emberhúst

Az amerikai színészt nemi erőszakkal és kannibalizmussal is megvádolták.

február 12., 10:42

  • Kultúr
Annyira sikeres, hogy onnan nincs feljebb, ezért végez magával

Annyira sikeres, hogy onnan nincs feljebb, ezért végez magával

The Weeknd új fejezetet nyit.

február 11., 05:53

  • Kultúr
Vannak, akik elektromos árammal fiatalítják magukat

Vannak, akik elektromos árammal fiatalítják magukat

Egy pedál, ami örökre összeköt a hetvenes évekkel.

február 12., 06:08

  • Kultúr
Hiába nő a koncertek száma, a csőd szélén a hazai zenészek

Hiába nő a koncertek száma, a csőd szélén a hazai zenészek

A zenei élet lejtőre került, és nem tudni, mi lesz a jövőben.

február 10., 09:56

  • Kultúr
A négyéves az már jó, ők jobban bírják – a Little Miss Hungary döntőjén jártunk

A négyéves az már jó, ők jobban bírják – a Little Miss Hungary döntőjén jártunk

A kamaszok azért visszafogottabbak.

február 12., 08:00

  • Címlapon
Magyar Péter bement az ATV-be és elmondta, mivel kéne foglalkoznia a magyar sajtónak

Magyar Péter bement az ATV-be és elmondta, mivel kéne foglalkoznia a magyar sajtónak

A Tisza elnöke szerint Hadházy Ákos alantas.

1 órája

  • Kultúr
Vidnyánszky Attila új szövetséget alapítana az idei MITEM-en

Vidnyánszky Attila új szövetséget alapítana az idei MITEM-en

A Nemzeti Színház vezérigazgatója azt mondta, barátokat keresnek és találnak.

február 10., 18:29

  • Kultúr
Az Egyesült Államok már fegyvert ragadott, felkészül Magyarország

Az Egyesült Államok már fegyvert ragadott, felkészül Magyarország

Harc a mesterséges intelligencia ellen.

február 10., 17:41

  • Címlapon
A vajdasági gyilkos, akitől rettegnek a spanyol börtönőrök

A vajdasági gyilkos, akitől rettegnek a spanyol börtönőrök

Olyan különleges módon bánnak vele, mint senki mással az országban.

4 órája

  • Címlapon
Megvennék az Intel chipgyártását

Megvennék az Intel chipgyártását

A szebb időket látott vállalat a hatvanas évek végén kezdte a félvezetőgyártást.

14 perce

  • Kultúr
A Super Bowlra készült reklám rátolta a nyugdíjasokat a Z generációra

A Super Bowlra készült reklám rátolta a nyugdíjasokat a Z generációra

A cél mi más lenne: a fogyasztás.

február 10., 13:58

  • Kultúr
Az Egyesült Államokból tért haza egy Kohán-festmény Gyulára

Az Egyesült Államokból tért haza egy Kohán-festmény Gyulára

Ilyen nagy értékű és jelentőségű felajánlás még nem érkezett a Kohán Képtárba.

február 10., 17:22

  • Címlapon
A stressz vezethet az Alzheimer-kórhoz?

A stressz vezethet az Alzheimer-kórhoz?

Egy új elmélet egyesíti, amit eddig a betegségről tudunk.

16 perce

  • Kultúr
Könyvmustra Nemes Annával: Az Aurora Borealis titkai

Könyvmustra Nemes Annával: Az Aurora Borealis titkai

A Könyvmustra legújabb részében a sarki fényről és Tóth Júlia Éva írónő könyvének kulisszatitkairól lesz szó.

február 10., 18:06

  • Kultúr
Ókovács Szilveszter szerint nem kéne pályázatot kiírni az intézmények felsővezetői pozícióira

Ókovács Szilveszter szerint nem kéne pályázatot kiírni az intézmények felsővezetői pozícióira

Az operaház főigazgatója szerint a bíró a miniszter, a bizottság tagjai pedig csupán labdaszedők.

február 10., 11:44

  • Címlapon
Megnevezte Ronaldo a legrosszabb játékost, akivel valaha játszott pályafutása alatt

Megnevezte Ronaldo a legrosszabb játékost, akivel valaha játszott pályafutása alatt

Volt a Real Madridnál egy játékos, aki egy vicc volt.

4 órája

Neked ajánlott