Külföldről várják a felszabadítókat

Alternatív pályázati felhívást juttattak el a szerkesztőségünkbe alig néhány nappal azután, hogy a kulturális minisztérium rászánta magát arra, hogy igazgatót keressen az egyik legjelentősebb kortárs művészeti múzeum, a Ludwig élére. A szöveg csak azért lepett meg minket, mert angolul íródott, és külföldi szakembereket buzdított arra, hogy törjenek be a belterjes magyar múzeumi életbe.

A Ludwig Múzeum (LUMÚ) körül régóta forr a levegő. Bár a pályázatot az igazgatónő, az intézményt 1993 óta vezető Néray Katalin váratlan halála miatt írták ki, a pozíciót valójában már egy éve figyelte a lehetőségekben nem dúskáló hazai múzeumi világ. Néray megbízatása ugyanis 2006 végén lejárt, és csak azért maradhatott a LUMÚ élén, mert a minisztérium zavaros indokokkal, feltehetően háttéralkuknak engedve bizonytalan időre meghosszabbította a szerződését.

Gerillák

A hazai múzeumi viszonyok közt kiemelkedőnek számító költségvetéssel, évi 480 millió forintból gazdálkodó Ludwig igazgatói pályázatát különösebb bejelentés nélkül, közvetlen az ünnepek előtt, december 20-án írta ki a minisztérium, ám postafiókunkba már néhány nappal később landolt a gerillakiírás.

Ebben a múzeum és a vezetői feladatok angol nyelvű ismertetése után arra kérik az érdeklődő szakembereket, hogy küldjék el pályázatukat, amit az oldal készítői majd a nyilvános vita megindítása végett közzétesznek.

Mi is elküldtünk egy levelet a megadott címre, de nem a kortárs képzőművészet és a delfinárium ötvözésének forradalmi ötletével álltunk elő, hanem a kezdeményezés apropóját firtattuk.

A gerillák magyar nyelven írt válasza szerint a hazai képzőművészet belterjes viszonyai miatt indították el az oldalt. Bár ismernek néhány alkalmas magyar művészettörténészt is, de a lehetőségeket állításuk szerint szűkíti, hogy csak ebből a szűk körből lehet választani. "Erősíteni kell a versenyhelyzetet, mert a belterjes dolgok hamar unalmassá válnak" - írják.

Bár a felhívást és a levelet is névtelenül írták, a gerillák jól értesültségük alapján vélhetően a képzőművészeti-múzeumi szakma tagjai, akik a belterjes viszonyok miatt nem akartak konfliktust. Kezdeményezésük vezérelve szerint a kortárs magyar képzőművészetet marginális helyzetéből a nemzetközi képzőművészeti életbe való integrálással lehetne kimozdítani. "Egy nemzetközileg is elismert igazgató segíthetne Magyarországra irányítani a figyelmet. Mert amúgy senki sem figyel ránk" - fogalmaztak gerillás nyíltsággal.

A levél szerzői egyébként nemzetközi szakmai kapcsolataikon keresztül a Ludwighoz hasonló intézményekbe, és "a nemzetközi képzőművészeti szcéna meghatározó alakjaihoz" juttatták el a felhívást, és elmondásuk szerint már kaptak érdeklődő leveleket, telefonokat.

A külföldi sokat kér

De vajon miért nem írtak ki nemzetközi pályázatot a posztra, tettük fel a kérdést némi virtuális kilincselés után a minisztérium illetékesének. A közgyűjteményi főosztály vezetője, Vígh Annamária meglepetésünkre ismerte a gerillák pályázati oldalát. A kezdeményezést azonban elhamarkodottnak tartotta, mert szerinte elég jók a magyar szakemberek is, így egyelőre nem gondolnak arra, hogy nemzetközi pályázatot írjanak ki. Az elismert külföldi szakemberek meghívását nehezíti, hogy a közalkalmazotti törvény előírásai miatt nem tudnának a nemzetközi szintű fizetést kínálni.

A minisztérium abban az esetben nyitna, ha a pályázat sikertelenül zárul.

A pályázók közül egyébként egy, a kulturális miniszter által felállított bíráló bizottság választja majd ki a jelöltet. Hiller Istvánnak azonban nem kötelező elfogadnia a szakmai testület javaslatát.

Nyitás külföldre

A minisztérium hűvös világát magunk mögött hagyva elmerültünk a kortárs képzőművészeti szcéna bársonnyal bélelt budoárjaiban, hogy kiderítsük, kik és milyen tervekkel akarják megkaparintani a jó nevű múzeum igazgatói posztját.

Végezetül, ópiumpipánkat az intarziás asztalkánkra helyezve négy nevet számoltunk össze Moleskin-noteszünkben. A szakmában Fitz Péter, Bencsik Barnabás, Sturcz János és Tímár Katalin terveiről hallottak. Mind a négyüknek volt köze a magyar képzőművészet nemzetközi megjelenésében fontos velencei biennáléhoz.

A nemzetközi kortárs képzőművészet gyűjtésében látja a Ludwig feladatát Fitz Péter. A jelenleg a Kiscelli Múzeumot vezető, 58 éves művészettörténész szerint a Ludwig másfél évtizedes működése egy múzeum életében rövid idő, így még nem alakulhatott ki jelentős gyűjteménye.

Fitz szerint a LUMÚ adottságai segítik az általa kitűzött cél megvalósítását, mert jóval nagyobb költségből gazdálkodhat, mint a jelenleg általa vezetett képtár. "A Kiscelli évi ötmillió forintot fordíthat műtárgyvásárlásra. Ennek a többszörösével rendelkezhet a Ludwig Múzeum" - mondta a művészettörténész, aki 2005-ben a velencei biennále kurátoraként rendezett sikeres kiállítást.

Fitz Péter főleg befutás előtt álló, sikergyanús képzőművészektől vásárolna munkákat, mivel ezekhez olcsóbban juthatnak hozzá. A vásárlások a külföldi munkákra fókuszálnának, a magyar művészeket nemzetközi csereprogramok beindításával segítenék.

A kiállítások rendezésénél az egyik fő szempontja a közönség becsábítása lenne.

Fogy az idő

Szintén a gyűjteményépítést látja a LUMÚ fő feladatának Bencsik Barnabás, és közép-kelet-európai, regionális jelentőségű gyűjteménnyé tenné a múzeumot. A 44 éves művészettörténész úgy véli, a múzeum számára ez az utolsó pillanat ahhoz, hogy felzárkózzon a nemzetközileg is elismert intézmények sorába. "A cél az, hogy bekapcsolódjunk abba a nemzetközi szakmai munkába, amelynek során újraírják a háború utáni Európa művészetének történetét. Ha nem akarjuk, hogy ebből kimaradjanak a magyar alkotók életművei, akkor a LUMÚ-nak céltudatosabb gyűjteményezési és aktívabb kutatói munkát kell végeznie."

A régió kortárs képzőművészetét reprezentáló gyűjtemény felépítése Bencsik szerint azért is időszerű, mert Magyarországon egyre fokozódik a magángyűjtemény-alapítási láz. Ezek a kollekciók azonban jellemzően szakmai kontroll nélkül, egyenetlen színvonalon gyarapodnak, miközben mégis jelentős hatást gyakorolnak a lokális művészeti kánonra. "Az állam egyre kevésbé képes ebben a helyzetben a kulturális identitást meghatározó erőként működni. Ha nem jelenik meg egy határozott arculatú és megfelelő financiális hátterű intézmény, akkor végképp elveszíti a lehetőséget arra, hogy a kortárs kultúra alkotásait a nemzeti kulturális identitás részévé tegye."

A jelenleg egy állami forrásokból működő, kortárs képzőművészeti irodát vezető Bencsik a közönség felé nyitást látja a Ludwig másik fontos feladatának, amihez a jelenleg is alkalmazott múzeumpedagógiai módszerek továbbfejlesztését és bővítését tervezi.

Tovább fogy az idő

Sturcz János, az 1999-es velencei biennále nemzeti biztosa hezitált, hogy pályázzon-e. A jelenleg a képzőművészeti egyetemen oktató művészettörténész a többi pályázóhoz hasonlóan a Ludwig saját karakterének kialakításában látja a fő feladatát. "Fel kell építeni a múzeumot. A Ludwignak jelenleg nincsen semmilyen súlya. Még annyi híre sincs, mint a zágrábi vagy pozsonyi kortárs múzeumoknak" - festett borús képet a múzeum közelmúltjáról.

Sturcz a közép-kelet-európai szál továbbvitelében látja a megoldást. Ugyanakkor ő is azon a véleményen van, hogy a sikerhez egyre kevesebb az idő.

Az ötvenéves művészettörténész a vásárlások mellett a magyar és külföldi művészek cseréjével pezsdítené fel a Ludwig körüli állóvizet. Ezzel az intézmény nemcsak új művekkel gazdagodna, de integrálódna is a nemzetközi folyamatokba. Sturcz fontosnak tartaná még a kortárs művészekkel foglalkozó állami intézmények, a Nemzeti Galéria, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok működésének összehangolását.

Megerősítette a pályázásáról keringő híreket a jelenleg is a Ludwigban dolgozó Tímár Katalin. A legutóbbi velencei biennálén fődíjjal elismert kiállítás kurátora ugyanakkor még címszavakat sem akart felvillantani pályázatából, mert tartott attól, hogy egyesek ellopnák az ötleteit.

Az ötletlopásra egyébként még egy hét van, a leadási határidő január 20. A minisztérium egy hónapra rá hirdet győztest.