Aliz
6 °C
14 °C

Ölni a Fideszért

2002.02.06. 23:15
Újságíró aligha lehet eléggé hálás annak a felütésnek, hogy az Orbán-monográfiát - miután könyvesboltban nem jutott hozzá - egyenesen a szerzőtől veheti át, mégpedig két testőr jelenlétében, csomagtartóból. Olyasfajta jelenet, amit filmen is fekete-fehérben szoktak forgatni.
Mint minden felütésnél, itt is elfér a pontosítás. 'A Viktor' elsősorban nem Orbán életrajza, még csak nem is hagyományos jellemrajz. Sokkal inkább párttörténet, klántörténet; a jelenkorba tartó közelmúlt tematikus naplója. S ebben egyedülálló, mert a jövő bizony nem mostanában kezdődött el, de a jövő kovácsai ritkán és vonakodva elemzik múltjukat, annak ellenére, hogy mások múltjára élesen és szívesen emlékeznek.

"Orbán Viktor telepes élőlény, s kizárólag Kövér Lászlóval és Simicska Lajossal együtt érthető meg - a hungarodakota folklórban ezt úgy mondják: madarat tolláról."
Kende Péter könyve persze nem véletlenül és főleg nem ok nélkül fest csoportképet. A szerző meggyőződése, hogy Orbán Viktor telepes élőlény, s kizárólag Kövér Lászlóval és Simicska Lajossal együtt érthető meg - a hungarodakota folklórban ezt úgy mondják: madarat tolláról. Át kell tehát tekinteni a miniszterelnök életútját szegélyező tereptárgyakat ahhoz, hogy a jövő felé ágaskodó államférfiú gyökereit feltérképezhessük. A kifejezés különben is releváns: a könyv részletes, bár szükségszerűen hiányos klientúratérképként használható.

Talán ez a legfontosabb funkciója. Mindenki jobban jár, ha nem kíváncsi politikusaink magánéletére, kedvenc ételére és hasonló bulvárattribútumokra, hiszen ezek emberközelbe hozzák őket, holott a mi feladatunk csupán az, hogy szakmailag, közérzetileg és erkölcsileg ítéljük meg őket. Ezért - olvasmányossági szempontokon túl - nem is érdemes foglalkozni Viktor hosszú gyermekkorával, egyetemi mulatságaival és happy enddel végződő ízlésfejlődésével. Csak a lényeggel: a törvényesség meghaladásának folyamatával.

Hírek és emlékek

Kende munkája két pillérre támaszkodik. Az egyik a már nyilvánosságra került információk gondos rendszerezése: Simicska pályafutását, a Fidesz székházügyét és a Kaya Ibrahimnál kikötött cégek történetét javarészt követhettük a sajtóban; akárcsak a párt megalakulását, majd deszantolását a jobbközépre. Mégis érdekesek összegyűjtve és lefűzve, mivel az újságból legfeljebb a tegnapit vesszük már elő: a köztudatban hamar elévülnek a nyilvánvaló törvénysértések is. Ki emlékezne már arra, hogy Simicska Lajos az APEH feje lehetett valaha? Hiszen még az is a balladai homályba süpped lassan, hogy ezek a fiúk megtették, amit Antall nem volt hajlandó: becsókolták a kormányba magát Csipkejózsikát, s amíg csak ők tudták, mi folyik, nem is feszélyezték magukat. Már ezért is szükség van arra, hogy összegyűjtsük ezeket a történeteket, hogy a jövőt álmodó, a jelent erőszakkal magáévá tevő gárdát megajándékozzuk saját múltukkal. Az összesítést különösen érdekfeszítővé teszi, hogy a botrányok időben lineárisan sorjáznak, s a könyv végére már hipp-hopp, meg is érkeztünk a tegnaphoz; a Schlecht-féle autóimporttól az Ezüsthajóhoz, a Bánk bán-film kettős költségvetéséhez. A könyv ebben a szerepében történelmi almanach: kincses kalendárium - legalábbis bőven esik benne szó a kincsekről.

"a fiúk megtették, amit Antall nem volt hajlandó: becsókolták a kormányba magát Csipkejózsikát"
És ez még csak a tényanyag. A másik pillér azokból az interjúkból, beszélgetésekből épül fel, amelyeket Kende a valaha Orbánék közelében ténykedő szereplőkkel folytatott. A szöveg minősége amúgy ezekben a részekben sok kívánnivalót hagy maga után: a dialógusok meglehetősen életszerűtlenek, fölösleges és suta megszólítások terhelik a párbeszédeket. Valószínűtlen azonban, hogy ez sokakat érdekelne - Simicska "kinyírjuk az összes senkiházi mocskot bazdmeg" telefonüzenetét nem lehet elég rosszul szerkeszteni ahhoz, hogy érdektelen legyen.

Szögezzük le: a riportalanyok egyike sem tartozik a kormánypárt elitjéhez, tehát a könyv kényszerűen egyoldalú. Sajnos kényszerűen az: Fodor Gábor elmondta a szerzőnek a saját emlékeit - Orbán Viktor viszont csak annak ad interjút, aki hajlandó aláfestő zenével együtt közölni. Hozzájuk nem lehet bejelentkezni, ugyan meséljék már el, hová lett az a százötvenmillió; maradnak azok, akik megszólaltathatók: Kéri László, az egykori tanár, Ungár Klára, aki a Fidesz fővárosi frakcióját vezette, Juszt László, a volt kollégiumi lakótársak és a többiek, akik nevükkel vállalták, ami történt velük.

"Lőjétek le!"

Kövér László - akit Kende Orbán tudatalattijaként kezel - legalább annyira főszereplő, mint a miniszterelnök. Az itt megismerhető - alaposan körbedokumentált - komplexusokkal terhelt akarnok, aki brutalitással és gátlástalansággal próbál fölébe kerekedni a kultúremberek "cizellált dumájának", az önértékelését mindig más ellenében építő zsarnok valóban az a személyiségtípus, akiben valahogy elvékonyodott az állat fölötti réteg. Aki büszkén jelenti ki: ő akár ölni is hajlandó a Fideszért. Vele kapcsolatban olyan jelenetek kerülnek elő, amelyekről nyilvános szereplései alapján legfeljebb azt gondolhattuk: ezt tenné, ha merné. Ha mindez igaz, akkor tévedtünk: meri.

Sto gyélaty?

És persze ez a legnagyobb kérdőjel. Igaz-e? Igaz-e, hogy Orbán szerint Csurkának igaza van, csak ők nem mondhatják ki ezt az igazságot? Igaz-e, hogy Kövér László még titokminiszterként ordibált a parlamenti folyosón, a szerző lelövetését követelve (képes ölni, ugye)? Igaz-e, hogy gyakorlatilag nincs működő, formális kormány, s hogy hat haver kvaterkázása irányítja az országot, s százmilliókkal veregetik vállon a hűséges szolgákat?

"Igaz-e, hogy gyakorlatilag nincs működő, formális kormány, s hogy hat haver kvaterkázása irányítja az országot?"
Ha nem, a Fidesz kénytelen lesz perelni, mégpedig óvatosan. Nyilvánvaló, hogy az itt leírt esetekhez kapcsolódnak olyan bizonyítékok, amelyek szükség esetén alátámasztják a vádakat; Kende annál dörzsöltebb detektív, hogy ne maradna a mandzsettájában egy-két pakli ász. Mi több: sok-sok mandzsettában ott lapulnak azok a kártyák, hiszen az események jó része többé-kevésbé nyilvánosan zajlott. Mindenesetre az APEH már megindította a nyomozást Kende ellen, ami arra utal: akár igaz, akár nem, a módszerek maradtak a régiben.

S ha igaz? Akkor körülbelül az van, hogy egy agresszív pszichopata szekta kezében van a hatalom, és még akkor is ki kell csavarni a kezükből, ha utána a mérgesgombák veszik át a kormányzást Magyarországon. A stílusra érzékenyek már eddig is felfogták: ezek a fiúk addig bizonygatták, hogy az övék a nagyobb, amíg ők maguk is azzá váltak. Nem egyedülálló kórtünet, és végső soron szomorú személyes tragédiák láncolata. Kende a stílus mögé, annak magyarázatául összegyűjtött egy csokor tényállítást. Cáfolatért vagy beismerésért kiáltanak - a vállvonogatás itt már nem megoldás.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?