Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKemény világ jutott nekik, híresnek kellett lenniük ahhoz, hogy érvényesülhessenek
A londoni Victoria and Albert Museum nagyszabású kiállítása Magyarországra érkezett. A Dívák & Ikonok néven futó utazókiállítás a Magyar Zene Házában látható, a tárlatot Batta András igazgató mutatja be videóriportunkban.
A díva kifejezést Théophile Gautier francia költő használta először, ő még kizárólag a táncos-énekes művésznőkre gondolt. A kiállítási tárgyakkal – elsősorban ikonikus fellépőruhákkal és kiegészítőkkel – együtt közölt mini életrajzokból viszont épp az derül ki, hogy az emelkedő státusznak kifejezetten gyakorlati, mondhatni prózai hozadéka volt: az operaénekesek és színésznők társadalmi és anyagi függetlenségük kivívására használták fel a széles körű ismertséget. A nők közül csak a dívákat vették annyira komolyan a férfiak által uralt világban, hogy hagyták őket a maguk ügyében tárgyalni.
Extravagáns, visszafogott, szende, érzéki
A tárlat a meghatározó dívák történetébe ad betekintést az operavilág nagyjaitól és némafilmsztároktól kezdve a mozivászon hírességein át napjaink világsztárjaiig. Méghozzá nem tankönyvi stílusban, papírízű kronológiával mutatják be a dívákat és a dívastátusz magasságait, hanem szórakoztatóan befogadható módon.
A magyar dívák sem hiányozhatnak: Jászai Mari, Fedák Sári, Koncz Zsuzsa, Rúzsa Magdi, Lakatos Mónika, Bangó Margit és Sena Dagadu mind hozzájárul ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen sokféle lehet egy díva. Extravagáns, visszafogott, szende, érzéki, vagy – mint az utolsó kiállítóterek egyikében kiderül – akár még férfi is.
A kiállítás 2024. szeptember 15-ig látogatható.
Rovataink a Facebookon