Fényes nappal, lesötétített szobákban tartották az összejöveteleket

A fiatalabb generációhoz tartozó Weil Andrást kamaszként a Solqlap Budapest formáció, illetve az eklektikus zene és az underground világa szippantotta be. Egyik kedvenc zenei eseménye mindeközben a Mosoni-Duna holtágai között megrendezett, csak csónakkal megközelíthető Taka Tuka Fesztivál.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De vajon így van ez a zenével is? Vajon a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezen a héten Weil András zenész, producer, az Ethnofil/Odd ID és a Qualitons billentyűse válaszol a kérdéseinkre.

Weil András kedvence együttese már gyerekkora óta a Kaláka, és ők jelentették a legnagyobb inspirációt is számára. Úgy érzi, Gryllus Vilmosék a kezdetektől nagyon erős zenei értékek mentén haladnak és alkotnak, ami a hangzásukon és az attitűdjükön is érezhető. Ugyanolyan jó hallgatni őket most, mint 20-30 évvel ezelőtt. A Solqlap Budapest formációval jóval később találkozott, akkor, amikor 20 éves kora körül felköltözött Budapestre, és teljesem magával ragadta az underground, ezen belül is főként a neosuol- és a hiphophullám. A Solqlap ennek része volt, ráadásul a barátai is zenéltek benne.

Ugyanekkor ismerkedett meg az eklektikus zenei világú, de annál élvezetesebb koncerteket adó Amoeba együttessel is, fellépéseik meghatározó élmények voltak számára, szerzeményeik pedig formálták a zenei ízlését. Velük a mai napig jóban van, és közös zenei projektjeik is vannak.

Nincs karácsony Kaláka nélkül

Legkedvesebb albumai sorát szintén a Kalákával kezdi, mert a formáció Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című karácsonyi albuma messze a legtöbbet hallgatott lemez az életében. „Nélküle nem telhetett el advent és szenteste az elmúlt 30 évben, sem otthon a szülői házban, sem azóta, hogy én lettem a családfő” – eleveníti fel emlékeit a zenész.

A Qualitons Panoramic Tymes című korongja a fővárosba költözése után került a kedvencek közé. Meglepődött, hogy Budapesten is vannak olyan jó zenekarok, mint azok a nemzetközi csapatok, amelyeket korábban hallgatott, és a Qualitons volt az egyik ezek közül. Emellett a Kistehén zenekar Elviszlek magammal című lemezét is nagyon szereti.

Egyébként véletlen, szerencsés egybeesés, hogy később a Qualitonsban és a Kistehénben is játszottam, pedig egyikbe sem én jelentkeztem. A Kistehénhez Bognár Szabolcs barátom ajánlott be, amikor a csapat új billentyűst keresett, a Qualitons esetében pedig G. Szabó Hunor hívott fel, hogy be tudnék-e ugrani másfél évre a billentyűsük, Menyhei Ádám helyére.

A meditatív folyamatzenétől az afrobeatig

Ahogyan a zenekarok és az albumok, úgy a dalok esetében is kevesek által ismert, különleges produkciók Weil András kedvencei. Ilyen például az Új Bála nevű kísérleti elektronikai projekt Alimentation Générale című dala.

Ez egy transz jellegű, meditatív elektronikus folyamatzene, amitől az ember pillanatok alatt ki tud szakadni a mindennapi problémái közül. Többször voltam az Új Bála szobakoncertjein is, amelyeket fényes nappal, lesötétített szobákban tartottak. Mindannyiszor, amikor csak meghallom ezt a számot, azt a hangulatot juttatja az eszembe.

Kevéssé közismert a Mabon Dawud Republic nevű afrobeat formáció Ay Ay Ay című szerzeménye is, ami egy hétinches vinyllemezen jött ki, Weil András pedig a Gólyában, a lemezbemutató után vette meg az együttestől. Szereti ezt a zenét, jól lehet rá táncolni, bár manapság sajnos kevesebbet koncerteznek, mert a csapat egy része külföldre költözött. Szintén kedveli a Stays Like This című szerzeményt az OIEE produkciótól, azaz Kocsis Bence szólóprojektjétől, amely az elmúlt években egy rakás jól hallgatható, fülbemászó, könnyed zenét produkált.

Taka Tuka, Hip To The Game, Fishing On Orfű

A kedvenc zenei események listáját Weil Andrásnál a Taka Tuka Fesztivál vezeti, amelynek egy sziget adott otthont Kimle község közelében, a Mosoni-Duna holtágai között, így csak csónakkal lehetett megközelíteni.

Gyönyörű volt a környezet a helyi uszadékfákból épített installációkkal, és maga a rendezvény is csendesebb, nyugodtabb volt, mint a legtöbb hasonló hazai fesztivál. Emlékszem, ha bármelyik együttesemmel felléptünk, mindig maradtunk még néhány napot, annyira megragadott minket a hely atmoszférája

– idézi fel az emlékeit, amelyek sorában a Hip To The Game is előkelő helyen áll.

„Ez egy hiphop jam sorozat volt, ha jól emlékszem, 2013 és 2017 között, szerda esténként a Nagymező utcai régi Instant romkocsmában, majd a mostani Instant–Fogas Komplexumban. Minden alkalommal egy alapzenakar élő koncertjével kezdődött a program, majd nyitottá vált a jam, be lehetett állni rappelni, slammelni vagy zenélni. Magam is gyakran billentyűztem ott meghívottként vagy csak a közös zene öröméért” – foglalja össze Weil András, aki szerint mindazok, akik ma a hazai hiphopszcéna gerincét alkotják, legalább egyszer megfordultak ezen a rendezvényen.

Zenészként a Kistehén együttes utolsó nagyszínpados koncertje a legkedvesebb a számára, a 2021-es Fishing On Orfű fesztiválon. „Itt már teljesen könnyeden, felszabadultan játszott a zenekar, talán azért, mert már tudtuk, hogy ez a búcsúturné. Mindenki a legjobb formáját hozta, és a közönség is hálás volt mindezért” – zárja szavait a billentyűs.