Novák Péter forradalmi jelképnek tartotta ezt a lemezt, a borítóját kiszögezte a falra

Novák Péter népzenei és néptáncos múlttal érkezett a rockzenébe, kedvencei között van a Vízöntő együttes, és az Illés népzenei ihletésű dalait is kedveli. Mindezek mellet az LGT, a KFT és a budapesti underground zenekarok munkássága is nagy hatással volt a Kimnowak egykori frontemberének pályájára.

A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez vajon a zenével is? A kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet sorozatunkból, amelyben a hazai popkultúra legfontosabb, legismertebb szereplőit kérdezzük az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról.

Ezen a héten Novák Péter dalszerző, színész, rendező, énekes, a Kimnowak együttes egykori frontembere válaszol kérdéseinkre.

Társadalmi célú üzenetek

„Az útkeresésem időszakában három teljesen eltérő műfajú zenekar volt rám meghatározó hatással. Az első a világzene kitalálójának is tekinthető Vízöntő, mégpedig azért, mert köztudottan a népzene és a néptánc irányából jövök, ők pedig a népzene és könnyűzene közötti átmenet közvetítői voltak számomra. Úgy is mondhatnám, hogy hidat jelentettek a velem született népzenei gyökerek és az imádott rock and roll között” – fogalmaz Novák Péter, aki az LGT-t is nagyra becsüli.

A mai napig rajongója vagyok minden korszakuknak, nagy megtiszteltetés volt, hogy az utolsó két koncertnek afféle rendezője lehettem… Hogy négy teljesen eltérő talentum ennyire ütőképes egységet hozzon létre, nem ritka a zenetörténetben, de hogy a kémia, a kohézió a tagcseréket követően is megmarad, fejlődik, azért az ritka áldásos helyzet. Minden lemezük telitalálat, úgy tudtak pontos képet adni a hetvenes és nyolcvanas évek Magyarországáról, hogy közben globálisan is tökéletesen értelmezhető volt munkásságuk, nem véletlen, hogy a világsiker kapujában is többször álltak már.

„Mivel a fiatalságom a pezsgő nyolcvanas évekre, a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakra, az egyetemi klubok virágzásának és a budapesti underground fénykorának idejére esett, az Európa Kiadót sem hagyhatom ki a zenei pályámat meghatározó együttesek sorából – folytatja Novák Péter. – Amikor először lementem Menyhárt Jenőék koncertjére, az a reveláció erejével hatott rám, mert megvalósították mindazt, amit a new artról, new wave-ről, a punkról és a társadalmi célú üzenetek dalokban való megfogalmazásáról gondoltam.

Ez így utólag jól hangzik, de valami engem és mindenki mást is felforgató érzést biztosan azonosítottam – már akkor. Hozzá kell tenni, hogy ebben a káprázatos korszakban számos olyan, mára kultikussá vált formáció is zenélt – például az URH, a Kontroll Csoport vagy a Balaton –, amelyeket szintén nagyon szerettem, és ennek az underground miliőnek az energiáiból rengeteg jutott nekünk is.”

Kedvencek a kedvencektől

Novák Péter a legkedvesebb lemezeit is a kedvenc zenekaraitól választotta. A Vízöntőtől a Gitania Expresst favorizálja, amely a magyarországi és a Kárpát-medencei cigányság zenei gyökereiből táplálkozik, és gyönyörű feldolgozások sokaságát vonultatja fel. Megmutatja, hogy a hazánkban élő legnagyobb kisebbségnek milyen megkerülhetetlen lenyomata van a Kárpát-medence népzenei hagyományaiban. Az LGT-nél a Loksi lett a befutó.

Éppen tízéves voltam, amikor megjelent, és szó szerint leesett az állam, amikor először meghallottam. Nemcsak a dalok nyűgöztek le, hanem az is, amilyen arányérzékkel volt a lemez megszerkesztve. Világossá vált, hogy a könnyűzenében is megvan a lehetőség egy nagyobb, összefüggő történet elmesélésére úgy, hogy eközben minden dal önállóan is megállja a helyét. Mindegyiknek van keze, lába, feje – ahogy Pici bácsi mondaná

– indokolta a döntését a rendezőként is ismert zenész, aki régóta szeretné valamilyen formában színpadra állítani Presserék remekét.

„Az Európa Kiadótól a Popzene, mert óriási áttörésnek tekinthető 1987-es megjelenése. A sok borzasztó minőségű, másolt koncertfelvétel után ez volt az első hivatalosan kiadott underground lemez, ráadásul kompromisszumok és megalkuvás nélkül. Számomra kicsit olyan is volt, mint egy forradalmi jelkép,

A számokon hallani, hogy egy rendkívül kreatív alkotói műhely többéves munkájából születtek, a nyitódalnak, a Popzenének pedig első hallásra megjegyeztem a szövegét, bár nem rövid és nem is egyszerű” – foglalja össze az énekes.

A KFT és a Cég

Bár a magyar nyelvű könnyűzenét „feltaláló” Illés zenekar elsősorban a szülei generációjának a kedvence volt, Novák Péter számára is sokat jelentettek a Szörényi–Bródy szerzőpáros dalai. Amikor meghallotta az Amikor én még kissrác voltam mandolinos bevezetőjét, a zsigereiben érezte, hogy ezt a zenét már ismeri népzenei-néptáncos múltjából. Az ősi balkáni dallamot modern környezetbe helyezve megérezte, megértette, hogyan rétegződnek egymásra az idők folyamán, akár több száz éves távlatokban is a különböző generációk és stílusok.

Másfajta felismerést hozott a KFT Bábu vagy című dala, amikor az 1981-es Tánc- és Popdalfesztiválon meglátta a kifestett arcú, pantomimes mozgású zenészek előadásában.

A KFT ezzel a dallal megmutatta, hogy a színházi formanyelv a zenei színpadon is meg tud jelenni. Diákkori zenekarom, a Cég együttes tagjaival együtt azonnal KFT-rajongók lettünk, és gyakran lejártunk a Lágymányosi Közösségi Házban működő KFT Klubba, ahol avantgárd, pop-art hangulatú, dramatikus koncerteket rendeztek. Mivel tetszett nekik, hogy már ennyire fiatalon zenélünk, megengedték, hogy játsszunk a próbatermükben, kölcsönadták a hangszereiket, sőt egyszer még az előzenekaruk is lehettünk

– tudtuk meg Novák Pétertől.

„Az URH Szabadíts meg a gonosztól! című dala a szintén a magyar underground fénykorához kötődik, de még inkább Müller Péter Sziámi személyéhez, akinek dalszövegírói munkássága ugyanúgy meghatározó volt akkor, ahogyan a mai napig is az – folytatta a zenész. – Ebben a dalban egyszerre van benne a nihil és a rombolás, a feltámadás és az újragondolás, az egész hullámzó lelkiállapot, amelyben a nyolcvanas évek lebegett… Ezt a rendszerváltozást megelőző korszak közérzetét is jól kifejező, de valójában a lét és nemlét időtlen kérdését boncolgató, megrázó, balladisztikus dalt telitalálatnak érzem, hisz mindenki megtalálhatja benne a saját drámáját is. Mi más dolga lenne a daloknak?”

Egy sziget lehetősége

Novák Péter első koncertélménye az LGT 1978-as tabáni koncertje volt nyolcévesen, a nővére és annak barátai társaságában. Sosem felejti el, milyen elementáris hatással volt rá a zene, a tömeg és az időközben eleredő eső, amitől pillanatok alatt bőrig ázott mindenki. Ráadásul a rajongása jeléül magával vitt, LGT feliratú lepedődarabból is kioldotta a temperát a csapadék, 

Szintén kissrác volt még, amikor édesapja révén 1981-ben eljuthatott az Illés Nemzeti Sportcsarnokban rendezett koncertjére. Annak dacára, hogy előtte egyáltalán nem ismerte a zenekart, eszméletlenül nagyot tombolt a bulin. Koltay Gábor koncertfilmjének egyik snittjében látható is valakinek a nyakában őrjöngve, egyben bemutatva, mekkora hatása lehet ennek a zenének olyasvalaki esetében is, aki először hallja a dalokat. „Nemrég ismét megnéztem a filmet, és még most is érezhető, hogy Leventéék valóban olyan elképesztő erővel tolták, mintha csak a Rolling Stones játszott volna” – teszi hozzá.

A harmadik koncert a Kimnowak fellépése volt 1994-ben, az akkoriban még Diákszigetnek nevezett második Sziget Fesztiválon.

„Ez azért különleges élmény számomra, mert a Sziget mindig egyfajta lenyomata volt a külvilágnak, így abban az időben annak az időszaknak a hangulatát tükrözte, amikor még elhittük, hogy a szabadság jelenthet számunkra valamit. Ott, az én szintemen úgy jött le mindez, hogy semmilyen határ nem volt az előadó és a közönsége között, vagyis felmentünk a színpadra, eljátszottuk a nótáinkat, aztán visszamentünk a srácok közé, és együtt indultunk tovább egy másik zenekar koncertjére. Egy nyelvet beszéltünk, a hely valahogy közös nevezőre hozott bennünket. Sajnos mára a fesztivál egy open air pláza lett, de ez nem a szervezők hibája, hanem a fogyasztói társadalomhoz való viszonyulásunk és igényeink szomorú tükörképe” – zárja szavait a zenész.