Ufók vagy angyalok

Erich von Däniken. Akármit is gondol az ember róla, el kell ismerni, hogy ez az ember már nem élt hiába. Sokat tett azért, hogy a világ tudomást szerezzen az ä betűről. Ez még nem értékítélet, mert a farkincás s betűt meg Ceauşescu népszerűsítette. De ha már erre jár, odamegy az ember megnézni Danikent, már csak azért is, mert az ember tizenkét-tizennégy éves korában - Nemere Titkok könyve című paranormális pamfletje mellett - Däniken munkái ígérték a nyugatról beszivárgó nagy, világnézeti revelációt. Hogy nemcsak a kommunizmus hülyeség, de minden másképp van, mint addig tudtuk. Például vannak ufók.

De nem mindenkinek volt vele ifjúkori kalandja, úgyhogy íme a dänikenizmus dióhéjban. A gyakran kutatóként, netán tudósként bemutatott svájci úrnak negyven éve - börtönbüntetése alatt, mint más nagy újítóknak is - szöget ütött a fejébe egy gondolat, amelyet később ősűrhajós-elméletnek neveztek el. Eszerint az ember egy hülye majom, aki magától nem építhetett fel olyasmiket, mint a piramisok és hasonló csodák, hanem akkoriban itt sürögtek-forogtak az ufonauták, és ők szervezték meg a civilizációt. Az idegenek látogatásának másik bizonyítéka pedig az, hogy a különféle szent szövegek egyes részei értelmezhetők idegen járművek leírásaként is. Sőt, csakis úgy.

A könyveihez képest Daniken budapesti előadása visszafogott, már-már defenzív volt: gondosan kerülte, hogy állításon kapják. "Én csak kérdéseket teszek fel", mondta többször, nem állítja ő, hogy így volt, ő csak megmutatja ezt a számítógépes animációt Ezékiel látomásáról. A videón Ezékiel bárgyú, majomszerű, lompos zsidóember, akit meglátogat egy helikopterbe ojtott bevásárlókocsi, négy propellerrel és négy gumikerékkel, és egy űrállomásra szállítja. Ugyanezt levezeti a maja kőtáblákról meg az indiai szent szövegekből is, merthogy a vallási dokumentumok már csak olyanok, hogy előfordulnak bennük égi látogatások.

Az előadó egyébként németül magyaráz a Kongresszusi Központban, egy-másfélezer embernek körülbelül, egy jókora kivetítő és egy tolmács segítségével. A tolmács igen flottul fordít, sőt elég pontosan is, csak nem nagyon jegyzetelte ki magának a témát: Ezékielt következetesen Ezékiásnak fordítja; biztos rémlik neki Jeremiás meg a többi hülye nevű ószövetségi szakállas.

Erich von Däniken hetvenegy éves, de jó karban van: állva magyaráz két órát. "Igen, én egy fantaszta vagyok", mondja lelkesen, "és a fantázia tartja izgalomban a világot, nem azok, akik borsót számolnak!" És igaza van, tényleg, kellenek az ilyen élénk fantáziájú emberek, csak hát nem az izgalom a tudomány alapja, hanem a borsószámolás. Az izgalommal tessék átfáradni a szórakoztatásba, és nem igényelni tudományos elismerést a zsák pénzen túl.

Furcsa, dekadens elmélet a Dänikené. A vallási hiedelmekben szerepet játszik a fantázia is, de mindig van valami természeti, valós alapja, jelenti ki, és amikor egy több ezer éves szöveg járműveket vagy fegyverrendszereket ír le, akkor nyilván tényleg láttak valamit. Däniken nem feltételezi az ókori emberről se azt, hogy képes lehetett felépíteni egy piramist, se azt, hogy ki tudott találni olyan dolgokat, amilyet soha az életben nem látott. Hisz az ősufókban, tehát egy bazi nagy kalapács van a kezében, és mindent szögnek néz. Megvetése persze csak az ókori emberre vonatkozik, Vernére és Tolkien varázslataira már nem gyanakszik, az lehet tiszta fantázia.

Pedig gondolkodhatnánk ennyi erővel épp azon is, mit összehallucinálhatott egy ilyen egyiptomi vagy inka pap.

De művészi értéke, az van a Däniken agymenésének. Nem tudomány, hanem spekulatív fikció, de annak elmegy. Nem a világból kell kiszorítani, csak hát beszopni se kell. Ki lehet röhögni Dänikent. Viszont. Ugyanezekről az eseményekről egészen komolyan vett embercsoportok azt állítják, hogy úgynevezett angyalok látogatását örökítik meg, akik aztán itt eljártak az úristen nevében. Jött a körzeti angyal, szolgálatba helyezte magát, és eljárást eszközölt, csapkodta a tenyerét a lángpallossal, hogy hová-hová, Lót elvtárs? na táguljanak innen, nincs itt semmi látnivaló!

Meg hogy ami Däniken szerint négypropelleres helyiérdekű ufó, az szó szerint Isten tüzes szekere. Mert Istennek ez a heppje, van neki egy nagy tüzesszekér-terepasztala, és azzal játszik.

Szóval ezek a régi szövegek tele vannak egy sor hallucinogén trippel - ki gombát, ki kendert, ki meg kaktuszt használt hozzá -, amiről azt állítják, hogy bizony úgy volt. Däniken meg abból él, hogy a gólyaszárnyú angyalt kevesebben hajlandók elhinni, mint a földönkívülit, és ha már azt játsszuk, hogy ez frankó, akkor legyen inkább íti, mint az albínó batman. Nincs énnekem ezzel különösebb bajom. Nem árt Däniken senkinek, legalábbis nem többet, mint más elméletek, amelyeket történelmiként ismer a jog.

Köszönöm, hogy rám áldozták egy estéjüket, aki többre kíváncsi, az kattintson a weboldalamra, és rendelje meg a DVD-t angol vagy német nyelven, és ha Svájcban járnak, látogassák meg élményparkomat. Így búcsúzik az öntudatlan, spontán sci-fi nagy öregje, egy pirospozsgás, agg teológus. L. Ron Hubbardnál és Gyurcsok Józsefnél mindenesetre szimpatikusabb határsértés volt. Nem halt bele senki.