Éjsötét folyó

2002.07.24. 14:33
A magyar sci-fi és fantasy könyvpiacon már régen jelent meg igazán izgalmas újdonság. Bejáratott nevek, bejáratott sorozatok futottak, nagyjából semmi érdekes nem történt. Nemrég azonban megjelent egy könyv, amely igazi csemege lehet a műfaj kedvelőinek. George R. R. Martin könyve, a Lázálom olyan regény, amely alaposan rászolgált külföldön aratott sikerére.
Aki esetleg visszariad a címtől - és a kritikán aluli borítótól - az megnyugodhat. Ez a könyv nem filléres, ponyva horrorregény, amelyben az író feszültségteremtő eszköztára kimerül abban, hogy annyi belet passzíroz bele a regényébe, amennyit csak tud. A Lázálom vérbeli klasszikus rémregény, annak minden sötét romantikájával és mélyen rejtőző fenyegetésével. Egy vámpírsztori, amely aprólékos ecsetvonásokkal, hitelesen megfestett háttér előtt pereg: a polgárháború előtti amerikai Dél ellentmondásokkal teli korszakában.

A regény sokkal jobban kidolgozott, mint azt egy horror-regénytől megszokhattuk. Már a vámpír-téma is más, mint eddig. Martin vámpírjai nem mesebeli teremtmények, akik koporsóban alszanak és nem látszanak a tükörben. Igazi hús-vér figurák, akiken időről időre eluralkodik a vörös szomj, amit csak vérrel tudnak csillapítani. De a vadállati ösztönök mellett emberi oldaluk is van; esendőek és erősek, romlottak és tiszta lelkűek, gonoszok és jó szándékúak. Az író pedig épp erre az emberi tényezőre koncentrál: hogyan élik meg a létük minden pillanatát meghatározó vörös szomjat, úrrá tudnak vagy akarnak-e lenni a bennük lakozó szörnyetegen.

A történelmi háttér is kulcsfontosságú a regényben. A rabszolgatartó Dél alkonyatba forduló, hamis dicsősége seregnyi párhuzammal szolgál a vámpír-világ ábrázolásához. Az emberi fajon uralkodni akaró vámpírok és a feketéket kiszipolyozó rabszolgatartók között nyilvánvaló az összecsengés. A folyó menti nagyváros, New Orleans felülről cifra és nagyvilági, alul viszont bűnös, bűzös és szennyezett, ahogy a vámpírok lényében is ott rejtőzik a tetszetős külső alatt a romlottság. A gőzhajók romantikus képe pedig remekül illik a vámpírok bársonyba bújtatott, sötét eleganciájához.

Martin biztos kézzel szövi a regény szálait, mesterien tartja fönn a feszültséget, a mű egyszerre kidolgozott és lendületes. Nem csak - sőt: nem főleg - a horror kedvelői fogják szeretni, hanem a sci-fi és fantasy rajongók is, és még azok is nyugodtan nekirugaszkodhatnak, akik egyébként idegenkednek a témától.

Hidy Mátyás

A Lázálom kiadása rémálom
Az egyébként remek regény hazai kiadása annyira rosszul sikerült, hogy muszáj szót ejteni róla, hogy ilyen fiaskó lehetőleg minél ritkábban ismétlődhessen meg a jövőben, vagy legalább ne maradjon válasz nélkül.

Kezdjük a borítóval. A könyv címe kimondottan szörnyű betűtípussal van szedve, látszik, hogy vérbeli kezdő találta odabiggyeszteni. Ez a betűtípus a 90-es évek elején volt divatban, amikor az első szövegszerkesztő programok Magyarországra érkeztek, és boldog-boldogtalan elkezdhetett játszani a betűkkel, persze úgy, hogy vajmi keveset konyított a tipográfiához, ha egyáltalán tudta, mit jelent a szó.

A cím azonban csak a kezdet. Vele együtt összesen négy betűtípus szerepel a borítón, amely gyomorforgató káoszt teremt a címlapon. A címlapfestmény szintén elég szörnyű, és nem csak témáját, hanem megvalósítását tekintve is: a fák egyszerűen rosszul vannak körbevágva, a hold pedig egy 70*70-es felbontású számítógépes kép. (Annyira látszanak a képpontok, hogy megszámoltam őket - nem vicc!) Ha a kiadónak az volt a célja, hogy senki ne vegye meg a könyvet, ennél jobb borítót nem is készíthettek volna.

Ha azonban az erős idegzetű olvasó mégis meg találná venni a regényt, a korrektor lép akcióba. A 282. oldalig még nem sűrűn borzolja a kedélyeket, megelégszik egy-két elgépeléssel, néhol ráhagyja az elválasztást tehetséges segítőjére, a Word helyesírás-ellenőrzőre, de ezt már megszokhattuk (sajnos). Azonban az említett oldal olyan szörnyű, hogy az olvasónak vigyáznia kell, hogy a haja a feje tetején maradjon és ne hajítsa ki a könyvet az ablakon át a harmadik szomszéd nappalijába. Minden további magyarázkodás helyett álljon itt egy hosszabb idézet erről az oldalról, zárójelben a hibák számával és típusával:

Amúgy is igen ritkán voltak, akik hajlandők (1) voltak rajta utazni. Egyetlen magasnyomású kazán ahjtotta (2) farkerekét, és kinézetre is olyan közömbös volt, hogy senki sem tudta volna megkülönböztetni vagy száz másik hasonlótól a folyón. Majdnem teljesen üres volt a hajó, igy (3) a túlságosan előre helyezett kazánház a kelleténél mélyebbre meritette (4) az orrát. Hosszú sor napfehéritette (5) (6-vessző) riketty stlits oszlop tartotta a főfedélzetet. A sétálófedélzet tartóoszlopai pedig egy sor szögletes diszitás (7-8-9, egy szóban három hiba) nélküli pilléren pihent (10: értelmetlen mondat). A farban elhelyezkedő raktár nem volt több egy nagy kocka alakú faláda volt (11: értelmetlen mondat No. 2), melyet, mint egy szomorú uszály, a kopott lapátkerék követett.

A statisztika lenyűgöző: 93 szó, 11 hiba, 3 hiba egy szóban, két értelmetlen mondat egymás után, és mindez egy összefüggő szövegben. Szép.

És ez még mindig nem minden. A 282. oldal után beindul a nagyüzem. A szedő hatvan oldalon keresztül nem találja a hosszú í betűt a billentyűzeten, a faszék szót sikerül a lehető legjobb helyen elválasztania (ugye értjük_), sőt, még a volt szóról is elhiteti az olvasókkal, hogy az bizony két szótagból áll, és a t betű a magyar nyelv szabályai szerint külön szótagot is alkothat. Még nem láttam, hogy bármiféle helyesírás-ellenőrző az utolsó betűnél választott volna el egy szót, tehát ezt a hibát igazán nem tudom mire vélni. A többi hibáról már nem is beszélek, mert ahogy bármely más könyvben a hibalista élére kerülnének, úgy itt már csak gyenge másodhegedűs szerephez jutnak.

Hidy M.