Robbanásszerűen terjedt a mozgalom, amely örökre megváltoztatta az üveg használatát

Az üveg közel tízezer éve az emberi kultúra egyik legfontosabb, legsokoldalúbb, folyton fejlődő, innovatív alapanyaga. Tavaly az ENSZ által meghirdetett, hetven országban megrendezett üveg nemzetközi éve pont erre hívta fel a figyelmet, kiegészítve azzal, hogy immár a művészet területén is jelentős szereppel bír. Így például az sem véletlen, hogy a nagyvilágban rendkívül színvonalas üveggyűjtemények léteznek már, és ugyan kicsit megkésve, de végre Magyarországon is berobbant a köztudatba az üvegművészet.

Örömhír tehát, hogy itthon a galériás- és gyűjtőréteg egyre inkább becsüli a kortárs üvegszobrászatot és -festészetet, még a magas árak ellenére is. A tavalyi rendezvényeken bámulatba ejtette a látogatókat az üveg ezer arca, színe, stílusa és változatos technológiája. 

Sikert sikerre halmozva

A nemzetközi stúdióüveg-mozgalom Amerikából indult a hatvanas évek közepén, amikor képző- és iparművészek bonyolult gyári körülmények közül kiszervezett kisebb műtermekben üveggel kezdtek kísérletezni.

Ahhoz viszont, hogy a megszállott és kíváncsi művészek a sokszor veszélyes rogyasztó és olvasztó kemencéket, csiszoló felszereléseket, gépeket és szerszámokat az egyedi alkotás szolgálatába állítsák, hatalmas szakmai bátorság és tudás kellett.

A szocialista Magyarországon 1965-ben indult be az üvegszak az Iparművészeti Főiskolán, ami nagy előrelépést jelentett a kortárs magyar üvegművészetben, majd a 70-es, 80-as években itthon is megerősödött a stúdióüveg-mozgalom. Bohus Zoltán és Lugossy Mária voltak az első olyan kiváló üvegművészek, akik megjelentek a nemzetközi körforgásban, sikert sikerre halmozva. Egyben nagyvonalú mentorként magukkal húzták az ifjabb, tehetséges magyar üvegművész-generációt.

Itthoni üveggyűjtői piac híján az elmúlt harminc évben azonban néhány magyar alkotóművész – mint Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Buczkó György, Botos Péter, Gonzales Gábor, Sigmond Géza, M. Tóth Margit, Borkovics Péter, Gáspár György és Kórodi Zsuzsanna – többnyire csak külföldön szerepelt. A magyar művészek sikere pont abból fakadhatott, hogy műveik sokkal több befektetést, munkát, kísérletezést, szakmai titkot vagy belső ideológiai üzenetet tartalmaztak, mint a gazdagabb, szabadabb országok szerencsésebb művészeinek alkotásai. Munkájukhoz rendkívüli szorgalom, szakmai bátorság és főleg önerő kellett, ugyanis a szocializmus alatt nem léteztek még pályázati és szponzorálási lehetőségek, de még a művészetkritikusok sem értették vagy támogatták ezt a missziót.

Az összetartó magyar művészcsalád

Jelenleg Lukácsi László Ferenczy- és Fujita-díjas üvegszobrász a rangidős, legtöbb nemzetközi elismeréssel rendelkező magyar művész, aki úgynevezett hideg technológiával dolgozik.

Díjait 1985-től kezdődően rangos eseményeken nyerte el Európában, Japánban vagy éppen az Egyesült Államokban. Természet ihlette üveglegyezői, üvegszirmai, kavicsai, üvegcseppjei számos privát és múzeumi gyűjteményben megtalálhatók a londoni Victoria and Albert Museumtól a floridai Imagine Museumig. Tanítani is többször hívták Európa üvegszívébe, a bajor Frauenau Summer Academyre.

Lukácsi László története, az üveg iránti szerelme gyermekkori titkos gyári kalandjai által indult, édesapja ugyanis egy tüköripari üzemben dolgozott. Felesége, a szintén Ferenczy-díjas Borbás Dorka pedig szobrász-festő családból származik – ő inkább dizájnernek vallja magát, szeptember végén avatják a kilencedik nagy méretű köztéri üveginstallációját.

Nem véletlen tehát, hogy fiuk, Boldizsár is erre a pályára lépett: jelenleg édesapja műhelyében asszisztál, de emellett több külföldi kiállításra is beválasztották már a munkáit. A családi hármast professzionális módon egészíti ki lányuk, Liza, aki kliprendezői munkássága mellett az üvegművészszakmának is vizuális krónikása, hiszen már hatodik éve dokumentálja a kiállításokat, eseményeket. Családi összefogásuk tehát igazán példaértékű.

Az üvegművészet ünneplése

A mostani esemény, a The Venice Glass Week – azaz a Velencei Üveghét – célja nem más, mint az üvegművészet ünneplése, támogatása és népszerűsítése. A kisebb, tíz magyar alkotót bemutató Glassification.hu című külön kiállításon túl a Bohus–Lugossy Alapítvány által rendezett nagyszabású, tárlatvezetéssel és kerekasztal-beszélgetéssel bővített GLASS ART NOW! eseményeit 2023. szeptember 2. és 15. között rendezik a velencei Ateneo Venetóban, a város legrégibb aktívan működő kulturális intézményében, illetve a Palazzo Loredan épületében.

A rendkívüli tárlat az anyag művészi felhasználásának széles skáláját mutatja be a magyar üvegművészetben: hideg- és melegüveg-technikák, öntés és üvegfúvás, laminált, ragasztott, fújt, csiszolt, polírozott, fényezett, homokfúvott üveg egyaránt látható. És nemcsak a jól ismert üvegművészek, hanem a fiatal tehetségek munkái is helyet kaptak. Többen teljesen új alkotással készültek erre a tárlatra, Lukácsi László is, aki a Venice Golden Fan című munkáját mutatja be a Palazzo Loredanban.

A Glass Art NOW! csaknem száz kiállított tárggyal népszerűsíti a magyarországi üvegművészetet, valamint a Kárpát-medence történetét egészen a római kori ásatásoktól napjainkig. Ezt az eseménysorozatot a Bohus–Lugossy Alapítvány szervezte, amely az említett két nagy mester hagyatékát is kezeli, és hosszú távú célja a kortárs magyar üvegművészet népszerűsítése.