Még a királyi palást egy darabját is elárverezték

A BÁV jogelődjét kétszázötven éve alapította Mária Terézia, ennek apropóján nyílt meg 2023. október 19-én a 250 éves a BÁV című kiállítás, amelynek alapötlete, hogy a tárlatot csak és kizárólag közgyűjteményben levő anyagból válogatták össze. A BÁV Art Aukciósház és Galériában megtekinthető kiállítás bemutatja, hogy a BÁV – valamint számos jogelődje – hogyan járult hozzá az elmúlt több mint száz évben a magyar állami vagyon gyarapításához.

Annak ellenére, hogy az intézmény kétszázötven éve működik, az első vagyonmentő árverést, a későbbi művészeti aukciók elődjét több mint száz éve, 1920 októberében rendezték, ezek az alkalmak pedig máig meghatározó jelentőségűek a műgyűjtők, műtárgykereskedők és művészetrajongók számára. 

A nemrégiben nyílt rendhagyó tárlat 2023. november 12-ig látogatható Budapesten, a Szent István körút 3. alatt. A kiállítás anyagát elsődlegesen a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adja. Több mint háromezer alkotás közük válogattak ki a rendezők, tudtuk meg Fertőszögi Péter művészettörténésztől, a BÁV művészeti igazgatójától. 

Háromezer darabból álló gyűjtemény

Az aukciósház múzeumi szakemberekkel együtt válogatta ki azt a kétszázötven tárgyat, amely a gyűjtemény érdekességét és sokszínűségét mutatja be. Ezekből az anyagokból kiderül, mi mindent gyűjtött az állam a BÁV segítségével árverésekről vagy galériákból. A festmények mellett grafikák, szobrok, üveg- és porcelántárgyak, kerámiák, textilek, bútorok és ékszerek is megtalálhatók a kollekcióban, sőt a gyűjtemény legrégibb elemét, a koronázási palást egy apró darabját is megtekinthetik az érdeklődők. 

A BÁV profilja az értékesítés, nem pedig a kiállításrendezés, ezért is jelentős az őszi tárlat. A kiállított műtárgyak értelemszerűen nem megvásárolhatók, hiszen azok országos szakmúzeumok felelős őrzésében, végeredményben az állam tulajdonában vannak. Mivel a kiállításon a múzeumi gyűjteményeknek csak a töredéke látható, felvetődhet a kérdés, mi alapján válogatták össze a kiállított műtárgyakat.

Alapvetően kvalitás alapján válogattuk ki a legszebb darabokat, de nyilván törekedtünk egyfajta teljességre, egy minél szélesebb átfogó kép létrehozására is. Nem egy korszakból válogattuk a műtárgyakat, hiszen ízelítőt akartunk adni abból a sokféleségből, ami jellemzi a BÁV-tól vásárolt dolgokat

– fogalmazott Fertőszögi Péter, aki kiemelte, hogy a kiállítás a most idehozható legjobb alkotásokat tárja a látogatók elé, ugyanakkor egy másik, még jobb kiállítást is lehetne azokból a művekből rendezni, amelyeket valamilyen okból (például a méretek vagy elérhetőség miatt) nem tudtak elhozni a múzeumok állandó kiállításairól az aukciósházba. 

Mivel a Szent István körúti épület egyben a központi aukciósház, és a BÁV képzőművészeti tevékenysége is elsősorban ide köthető, mindenképp az volt a koncepció, hogy itt legyen a kiállítás – már csak azért is, hogy a közönség minél nagyobb számban betérjen ebbe a nemrég felújított épületbe. Nem merült fel tehát, hogy egy múzeumban rendezzék meg a kiállítást.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy később egy még nagyobb kiállítást, vagyis a legjobb műveket felvonultató tárlatot ne lehetne tető alá hozni. A művészettörténész szerint azonban ez leginkább egy reprezentatív album formájában valósulhat meg, amelyet két-három éven belül adnának ki. 

Volt miből válogatni

Ami a festményeket illeti, a tárlaton a moderntől az antik korig találhatók művek. Az egyik kiemelkedő darab a nagybányai festőzseni, Iványi Grünwald Béla A völgyben című alkotása, de Aba-Novák Vilmos művei is megtalálhatók a felhozatalban. Rippl-Rónai József csendélete szintén kiemelkedő alkotás, emellett Koszta József és Fényes Adolf, az alföldi művészet kiemelkedő alkotóinak művei, illetve Czigány Dezső csendélete és Székely Bertalan önarcképe is említésre méltó elemei a gyűjteménynek.

A csendéletek és tájképek mellett néhány alkotás izgalmas történetet mesél el: a művészeti igazgató egyik nagy kedvence a műkereskedő ábrázolása a XIX. századból. A műkereskedőt a könyvei és az iratai között jelenítik meg, ez tökéletesen bemutatja, hogyan dolgoztak a műkereskedők. A barokk portrék, csatajelenetek és szentképek mellett szecessziós és modernista alkotások is megtekinthetők a kiállítás részeként.

A bútorok mind az Iparművészeti Múzeumból érkeztek; főleg székek, asztalok, konzolasztalok a XVIII. század közepétől egészen a szecesszióig. Velencétől a német területeken át a magyar bútorművészetig olyan jelentős alkotók művei is szerepelnek a tárlaton, mint Kozma Lajos, aki a modern magyar bútortervezés kiemelkedő mestere volt. A külső vitrinekben elhelyezett üvegek és a különböző porcelán műtárgyak főleg a XVIII–XIX. századból maradtak fenn. 

Külön teremben sorakoznak az ezüsttárgyak, érmék, kitüntetések, szenteltvíztartó, továbbá persze a kiállítás csúcspontja: az utóbbi idők egyik legnagyobb felfedezése és

amely a XI. század második feléből, a palást keresztpántjából származik. A magyar állam élt az elővásárlási jogával, így végül a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg a palástdarabot, miután 17 millió forinttal leütötték. A sötétben tárolt, féltett relikviát legfeljebb harminc luxszal lehet megvilágítani, sőt még fólia is van előtte, hogy minél kevesebb fény érje.

A kiállítás utolsó részlegében polgári és főúri kultúrára jellemző műtárgyakat állítottak ki: XIX. századi asztali órákat és kandallóórákat, illetve XX. század első felében készült kerámiákat és edényeket, Zsolnay műtárgyakat, figurális kerámiákat, üvegvázákat és egyéb apróságokat. Minden, amit az elmúlt kétszázötven évben gyűjteni lehetett, az ezen a kiállításon megtalálható.

(Borítókép: Németh Kata / Index)