Befektetés, aminek sose jön vissza az ára, mégis megéri

Nehéz volt elképzelni, hogy unatkozás nélkül kerámiákat nézegessünk közel másfél órán keresztül. Mégis megtörtént és meg is lepődtünk!

Ellátogattunk a Városligeti fasornál található Kőrössy Villába, ahol az ország egyik legnagyobb Zsolnay-magángyűjteménye van. A kiállítást tizenöt fős csoportokban járhatjuk végig, ami eleve csak akkor lehetséges, ha az ember előre bejelentkezik. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy majdnem minket sem engedtek be, csak miután kimondtuk a varázsszót, ami így szólt: Költő Magdolna. Ő az a hölgy, aki körbevezetett minket az impozáns helyen, és sokat mesélt az egyedi alkotásokról is. 

Az épületet tavaly ősszel tették látogathatóvá, a nyitás óta pedig minden meghirdetett időpontra hetekkel korábban elkeltek a jegyek. „A gyűjtő háza” olyan értékekkel van tele, hogy a kilincset is alig meri megfogni az ember, mert még a végén jön egy számla, amit évekig törleszthet.  

Növények, állatok, arcok

A villa a város egyik legszebb szecessziós épülete, Kőrössy Albert Kálmán tervezte saját használatra. 1899-ben kezdődött az építkezés, és egy évvel később már birtokba is vette. Abban az évben házasodott meg, majd született két lánya. A ház innentől a nagypolgári életteret biztosította számukra. Az államosítást követően a villa a nyomdász szakszervezet óvodája lett, és mivel teljes mértékben kielégítette az elvárásokat, semmilyen változtatást nem hajtottak rajta végre. Az egyik legimpozánsabb része a jobb oldali fölső homlokzat, ami a második világháborúban leomlott, később viszont rekonstruálták egy olyan fénykép alapján, amit egy 1904-ben Bécsben kiadott albumban találtak. Egy szobrász, egy festő és egy építész látható a művön, és nagy valószínűséggel utóbbiban Kőrössy saját magát jelenítette meg. 

Az előszobába belépve meg is tudjuk tekinteni az említett fotót. Jól láthatók rajta a Róth Miksa üvegfestő és mozaikművész által készített ablaküvegek, amelyek a háborúban ugyan kitörtek, de a fotó alapján azokat is újra tudták gyártani. A hallban látható hatalmas, gyönyörű ablak viszont eredeti, ugyanis azt a front érkezése előtt kiemelték a fémszerkezetből és az alagsorban megőrizték. Jól tették, ugyanis ez most az egyik fő látványosságnak számít. 

A földszinten található a Kőrössy szalon rendezvénytér, ami havonta egyszer-kétszer kulturális eseményeknek ad otthont. Itt helyezték ki képgyűjteményük legkedvesebb darabjait: Faragó Géza, Rippl-Rónai József, Iványi-Grünwald Béla és Egri József festményei is láthatók, de a felhőszerű falfestés is hozzáad a földszint hangulatához. Az egyik szobában pedig

Az emeleten három szobát rendeztek be a Zsolnay historikus korszakának legszebb darabjaival. Zsolnay Vilmos az egyszerű használati tárgyak helyett művészi kerámiákat készített. Egy évtized alatt annyit fejlődött a gyártástechnológia, hogy a díszítésnek is új lehetőségeket adott. Az 1873-as bécsi világkiállításon már érmet nyertek a porcelán fajansztermékeikkel. Onnantól kezdve két lánya, Teréz és Júlia is bekapcsolódott a gyár életébe dekortervezőként. Számtalan tárgynak a díszítését rajzolták meg, az első, úgynevezett mesterdarabokat pedig saját kezűleg festették.

Teréz erősen érdeklődött a népi díszítőelemek iránt, egy komplett gyűjteményt rakott össze kerámiákból, hímzett falvédőkből és ruhadíszként használt csipkékből. Ezen motívumok felhasználásával készítette az első kerámiadíszeit is, amelyekből jó párat megtekinthetünk a villában és nagy valószínűséggel nagymamáink konyhájában is. 

Míg Teréz munkáiban a növényi formák domináltak, addig húga, Júlia inkább a keleties motívumok iránt érdeklődött. Az általa tervezett darabokon megjelentek a madarak, a kakasoktól kezdve egészen a tűzmadárig. Ezeket a bécsi, müncheni, párizsi múzeumokban kiállított gyűjteményekben látott minták alapján készítette. Júlia munkái festményszerűek, mintha egy képet mutatnának be, míg Teréz inkább dekorálni akart. 

Az egyik legszebb műtárgy egy hatalmas váza, melynek eredetét egy fénykép mutatja. A Gellért szálló halljában állt belőle kettő. A gyárban precízen vezették a könyveiket, minden egyes darabnak van egy forma- és egy dekorszáma; a kereskedelmi könyvekben pedig az áll, hogy kinek a megrendelésére hányat gyártottak belőle. Az említett vázából négy példány készült, ebből kettő volt a Gellértben, a többinek nincsen nyoma. Jelenleg egy látható a Vendéglátóipari múzeumban, feltételezhetően ennek a párja. Ára 18 millió forint körül van.

A legdrágább tárgy

A műtárgyakat aukciókon szerzi be Szabó András, aki lassan ötven éve gyűjt Zsolnay porcelánokat. A rendszerváltás környékén még kétszáz körüli darabszámmal rendelkezett. Egy-két év után a műkereskedők már tudták, hogy mit keres, mit vásárol szívesen, innentől már nem ő ment a különböző műtárgyak után, hanem neki ajánlották fel őket, így a darabszám exponenciális nőtt. Jelenleg kb. ezerre rúg gyűjtemény, ebből 550-560 darabot lehet megtekinteni.

Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy mindegyiket részletesen szemügyre vettük, mert ez tényleg rengeteg, de szerencsére a különböző korszakokban készült kerámiák teljesen eltérnek egymástól, így nem csapott át visszatarthatatlan ásítozásba a másfél órás tárlat. 

A legértékesebb Zsolnay porcelán ami itt megtekinthető, az úgynevezett elefántos váza, ami

Ez az eddigi legmagasabb leütési ár egy Zsolnay-darabért. A különlegessége ennek a tárgynak nemcsak az elefánt és a forma, hanem az is, hogy eozinból alkották rajta a képet, ami azért érdekes, mert minden szín más hőmérsékleten jön elő. Ahhoz, hogy festményszerű külseje legyen, annyiszor megy be a kemencébe, ahány színt láthatunk rajta. 

A „vázapláza” bejárása során nagyon részletes bemutatást kaptunk a porcelánok elkészítéséről, díszítéséről, időben való elhelyezéséről. Költő Magdolna minden kérdésre azonnal tudta a választ, érezhető volt, hogy ez nemcsak munkája, hanem a szenvedélye is.

Azt nem mondhatjuk, hogy fillérekért juthatunk be a szentélybe, de a villa fenntartása sem két forintba kerül, és a gyűjtemény sem magától gyarapodik.