Szteppelni metálra is lehet
További Showbiz cikkek
Kétórás szteppfesztivált tartottak vasárnap este a budai MOM művelődési házban. A közönség úgy fel volt tüzelve, mint egy nyerésre álló kézilabdameccsen. Már a Billie Jeanre bőrdzsekiben tipegő helyes kissrácot is óriási ováció fogadta, ahogy a felnőtt hobbitáncosokat is. Szinte mindenki ott volt, aki a magyar szteppben számít.
Programozó típusú, szemüveges fiúk forgatták felszabadultan partnereiket, és olyan lányok rázták magukat önfeledten a színpadon, akiket az utcán inkább néznék HR-esnek, mint show-táncosnak. A családias Országos Sztepptáncfesztiválon ők is ugyanazt a tapsvihart kapták, mint a profik, akik már szinkronban mozogtak, és majdnem olyan meggyőzően kopogtak a hajópadlón, mint Gene Kelly a műesőben. Még a csicsás festett hátterek és az igazán jó gegek hiányoztak a régi hollywoodi szteppes filmek hangulatához.
Ha nem számítjuk Michael Flatley-t, a kelta flittertigrist, azt azért be kell látni, hogy a műfaj mostanság nem különösebben népszerű. Csak animált pingvint láttam az utóbbi években szteppelni a Táncoló talpakban, és őt is kiközösítették a mese elején a furcsa tapicskolása miatt. Michael Jackson sem ezzel lett világhírű, pedig Clark Gable és Fred Astaire után még ő is elszteppelte a Puttin on the Ritzet, amikor még fekete volt. Újabban az ismert arcok közül Usher kóstolt bele például egy Singing in the Rain tribute erejéig.
Talán a magyar néptánc is hatott rá
Az amerikai sztepptánc alapjait is a feketék rakták le, ír, angol és afrikai néptáncok olvadtak benne össze. Bóbis László szteppvilágbajnok szerint talán a magyar néptáncnak is lehetett rá hatása, a dobogás mindenesetre abban is megvan. A sztepp világnapja is egy fekete táncos, Bill Bojangles Robinson születésnapja (május 25.). Ő csak ötvenéves korában léphetett fel először fehér közönség előtt, és hiába lett sztár, a filmekben is Shirley Temple komornyikjaként szerepelhetett többnyire.
A magyar szteppet a kommunizmus tiporta el még az ötvenes években, miközben Amerikában a hangos rock and roll Fred Astaire-t és Gene Kellyt szorította ki a szórakoztatóiparból. „48-ban hoztak egy törvényt, hogy orosz mintára csak balettet és néptáncot taníthatnak az Állami Balettintézetben – magyarázta a negyedik szteppfesztivál főszervezője, Pirovits Árpád, aki huszonhárom éve szteppel. – Kiss Manyit, Latabárt esetleg láthattad szteppelni régi filmekben, de utánuk keletkezett egy űr. Ezért a sztepptánc ismertsége, a kulturális háttér hiányzik a mai magyar közönségből. Külföldön ennek sokkal nagyobb háttere van.”
Mindezek ellenére szombaton este három világbajnok lépett fel Budán. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a sztepp mennyire jól passzol a bokacsapkodós magyar néptánchoz. Ezt a Hunkun Dance elnevézésű csapat demonstrálta. Több fellépő bizonygatta azt is, hogy bármilyen műfajra, akár metálra és technóra is lehet szteppelni, de a fesztiválon elsősorban konszolidáltabb zenék mentek, volt például spanyol gitáros, Cher és Aladdin-musical is.
A parkettát szétkapja
A sztepp nem drága hobbi, tízezerért már kapni hozzá profi cipőt. Kár, hogy a női verzió általában csak annyira kecses, mint a munkavédelmi ruházati boltok fűzős pénztárosnőcipője. „A sztepphez a legjobb felület a parketta, ami jól pattan, és tiszta hangja van. A márvánnyal az a baj, hogy cseng-bong, és csúszik, a linóleum meg ragad” – mondta még Pirovits az ideális felületről.
Az otthoni parkettán viszont süket szomszédok mellett sem tanácsos szteppcipőben gyakorolni, ha nem akarjuk lebontani. A fesztivál két felvonása között ezért estek neki porszívóval a színpadnak, hogy a táncban legyalult finom faaprólékot a következő turnus ne a közönség arcába rúgja majd szét.
Az is biztos, hogy bár látványos, ez a tánc a kitartóak műfaja. „Ez egy természetellenes mozgás. Egyik tánc sem foglalkozik ezzel ilyen speciálisan, hogy ezt a bokádnak megtanítsd – állítja Pirovits. – Bármelyik más táncban két hónap gyakorlás után már produkciójellegű élményt lehet nyújtani, de a szteppes ennyi idő után még mindig csak egy helyben kopog a bokájával.”
Itt lehetne legyinteni, hogy a sztepp nehéz, és már úgyis rég túl van a fénykorán, de mindenki jobban járna, például, ha a különböző nyári, utcai rendezvényeken egy Nox vagy No Thanks helyett egy csapat ügyes szteppesre költenének a szervezők. Főleg, ha gyerekek is vannak, mert az látszott, hogy a legjobban ők élvezik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
