Én-lufik és mi-testőrök

Az persze soha nem baj, ha egy bulin három perc alatt el lehet jutni a tér bármelyik pontjára, főleg akkor számít jó eredménynek, ha a tájékozódást még nehezíti Berkes Dóra és Kozma Péter fényfestése is.

Színes, szélesvásznú bajusz

Mert a nonfiguratív színes gömböket, cseppfolyós kockákat és tintapacákat formázó fénypászmákból nemcsak a házfalakra jut, ott játszik Kuncze Gábor bajszán, mintha neonzöld vattacukor csimbókok lógnának rajta, édes kis szörnyecskékké változtatja a kisdedek testét, akiknek még játék legörögni a dombocskákról és persze ott vannak a fákon, viccet csinálva ebből a rohadt őszből.

Nem tudom mennyibe került ez a fényfestészeti projekt, de tény, jó hatással van a nappali fényben lerohadt házfalakra, édenkertté varázsolja a teret, fényuszodává, melyben jó elmerülni, és ha már a liberálisoknak nem sikerült átvinni a könnyű drogok legalizálását, legalább megvásárolhatnák a kábulathoz való jog örökös díszleteként.

Annál legalábbis jobb ötlet lenne, mint ÉN feliratú kék lufikat osztogatni a tömegben, vágtázó ménest adva a jobbos szavazók alá, hogy ezek aztán tényleg önző véglények, fujj. Egyesek máris azt mesélik, hogy Kunczét és Horn Gábort MI feliratos pólójú testőrök kísérték a fesztiválon.

Cigányúton

„A sokszínűség szép” szlogen az egyes és többes számú ragozási gyakorlat mellett így válik szinte már emelkedetté, szándéka szerint azt sugallva, hogy ez a fesztivál bemutatja, „hogyan gazdagítják hétköznapjainkat a városban velünk együtt élő kisebbségek”.

Az ötlet persze szép, öleljük meg a világot, szedjünk fényvirágokat a kockaköves téren, de azért sokkal őszintébb lett volna ez a kezdeményes, ha a szervezők legalább annyira bevállalósak lettek volna, hogy a legnagyobb velünk élő kisebbséget, a cigányságot is felvonultatják. Ők azonban csak mintegy szimbolikusan jelennek meg a Besh O Drom zenekar nevében, akik azonban zenéjükkel inkább a rázós délszláv utakat juttatják az ember eszébe.

A Supergroup szerint a budapesti multikulturalitást rajtuk kívül a reggae-dancehallt játszó Copy Con, a legismertebb magyar skazenekar lemezjátszós liveact-formációja, a PASO Soundsystem és az afrikai dobosokkal kiegészült Korai Ütősök jelentik.

Álmos sorban állás

A zenei felhozatallal más baj nincs, mindenki hozza a tőle elvárhatót, a maximum kétezres tömeg ritmusra bólogat, de van, akinek még erre sem futja és a koncerteket egy dombocskát kispárnaként feje alá hajtva élvezi.

A valóban jól szórakozóknál azonban többen vannak azok, akik még éjjel 11-kor is sorban állnak, hogy egy emelvényen keresztül a kordonnal elzárt területre jussanak.

Kezdetben azt hisszük, ez a sor vezet a toi-toi-okhoz - azokat azonban megtaláljuk a körút és a Gerlóczy utca sarkán -, aztán meg azt, hogy biztos IKEA-s műanyag székeket osztogatnak a fáradt tömegnek, de nem. Ez a rengeteg ember hihetetlen, de tényleg arra vár, hogy megnézhesse a fénnyel festett falakat, buli, emberek, autók nélkül.

A mi autónk

A velünk élő kisebbséget reprezentáló balkáni, görög és a thai konyhasátor üzemeltetői azonban nem jártak jól ezzel a fesztivállal, egyiküknél sem volt akkora sor, mint a pálinkaháznál, ahol azonban már este 9-kor elfogyott a kósher szilva.

Lehet, hogy ettől volt olyan a hangulat, mintha egy német autószalon átadási ünnepségén lennénk, kicsit steril, kicsit mű, de azért mindenki tudja, hogy van minek örülni.

A hatezer négyzetméteres, 1,7 milliárd forintért elkészült ideiglenes Városháza parkban szombat éjszaka a kulturált szórakozás szele fújt, a rózsaszín fénycsóvákkal együtt ráragadt mindenkire, még a közelben lakó hajléktalan bácsi is tai-chi órákat adott, ideiglenesen.