Impotenciát okoz a hathatós ima?

Hevesen emlékszem, mikor a Sátán (vagy megbízottja) a járóka keretére könyökölve kérdezgette, mit várok az élettől úgy általában. Akkoriban még kommunizmus volt, az embereket tonnaszám akasztották lámpavasra, és nem sírt senki sem, csak a spejzban, zseblámpánál. Elhadartam egy rövid bekezdést - utóbb tudtam meg, hogy a Necronomiconból -, bő termést, jó szexet, és egyéb alapvetéseket követelve. Aztán a valóság öklendezett egyet, és a meggyminta panyókára csapott kontaktlencsékbe morfolt.

Az imahadjárat nem hozott sikert (sőt a pulai koncertet sem tiltotta be végül a horvát rendőrség), Brian Hugh Warner és kísérő zenekara csak föllép kedd este a Budapest Sportarénában. De mielőtt bemerészkednénk a Fenevad francia kivitelezők által épített, tizenvalahányezer férőhelyes alkalmi odújába, megállunk odakint az ellentáborral beszélgetni. Az Aréna Stefánia úti kerítésénél húsz-harminc ember, jórészt fiatalok, a karjukat az égbe emelve, dallal dicsérik az Urat. Egyikük, János elmondja: azért vannak itt, mert Isten ide rendelte őket, hogy ellenszegüljenek a Manson képviselte Gonosznak. János egyébként régebben járt ilyen helyekre szórakozni, volt Nine Inch Nails-koncerten is, sőt drogokat is fogyasztott, de Jézus szólt hozzá, és fel tudott hagyni ezzel az életmóddal.

Megkérdezzük Jánost és két társát, Mariannt és Ákost, hogy ha lenne mondjuk harminc jegy itt nálunk, bejönnének-e velünk? Mariann egyből rávágja, hogy persze, a fiúk habozni látszanak. "Mi nem keressük a konfliktust" - mondja János. Pontosítjuk a kérdést: tartanának-e az emberi és a nem emberi (kimondjuk: sátáni) ellenszenvtől, pláne ha csak harmincan lennének ezrek ellenében? János szerint Isten már többször megmutatta, hogy kevés hívő is érhet el nagy dolgokat, ez történt például Jerikónál, de azért önfejű akciókba nem szabad belemenni. És egyébként mit csinálnának ott bent? Ugyanezt, természetesen.

Az adekvát kérdést, hogy Isten miért nem intézi el rövid úton az ilyen Manson-féléket, miért nem sújt le rájuk haragjával, János könnyedén megválaszolja: mert Isten testben nyilvánul meg, ahogy Jézus esetében is, itt, mindnyájunkban. Ők itt most Istennek dolgoznak. "De ezek a dolgok úgysem a mi világunkban dőlnek el, hanem a szellemvilágban" - teszi hozzá. De Manson csak egy jól felépített médiajelenség, említjük meg, érdemes egyáltalán tiltakozni ellene? A szónak ereje van, mondja János, ez benne van a Bibliában is, és amiket Manson mond, az olyan, mintha óvodások ételébe mérget raknának, nem vesszük észre, de ott van. Értjük.

Na ezek után most már hatalmas sátánokat mutasson nekünk ez a Manson, gondoljuk befelé menet, de csalódnunk kell, mert nem mutat. Az istennek se.

Gót lányok kebele

Okkult kémiát tanítok egy világi leánygimnáziumban. Feleltetés közben gót lányok kebelén nyugtatom véreres szemem, szóval tudom, mi a felhozatal. Ez itt nincs. Spéter Erzsébet savat pökne, és klónsprotnit áldozna, ha látná, mit állít ki ez a porfészek Marilyn Manson ellen. Papírmaséból és celluxból jobbat építek, mint megannyi korsós szottyadt sörvitéz. Félház, karonülők, húsz imakommandós az Aréna tövében. Sulibuli.

Félház, jóindulattal. A kifestett arcú légiók csak legelöl foglalnak el pár sort, és a darkerek sincsenek annyian, mint logikusan kéne lenniük. A koncertkezdés várt monumentalitása elmarad, mint ahogy a további program monumentalitása is. A színpadképre azért nem lehet panasz, a billentyű egy akasztófán lóg (ami a hangszer rendeltetésszerű használatát némiképp nehezíti), nem spórolnak a füsttel sem (a koncert végére az egész nézőtér füstben áll), és jók a fények is. Azt lehetett tudni, hogy Manson vonzódik a ruhákhoz, most is gyakran kimegy átöltözni, zsabós női izékből szűk nácis izékbe, ilyenkor a zenekar leáll, és minden egyes alkalommal azt hisszük, hogy vége a koncertnek. (Pont így is lett vége amúgy, zenekar ki, lámpa föl.)

Abban majdnem biztosak vagyunk, hogy az elöl állók a hangerőtől maradandó károsodásokat szenvedtek, nagy százalékban elhaltak a hallósejtjeik, fellazult a kötőszövetük és kimozogtak a helyükről a bordáik, ugyanis még a keverő mögött is meglebegtette a nadrágunk szárát a basszus. De hangerővel nem lehet mindent menteni.

Random Megváltó

A Random Megváltó Második Haknija közelg és távolg. Hátára szíjazott zsíroskenyérrel tántorog a bőrkötéses hajléktalan. Az Elit hallgat, szemlesütve pittyeg a hamuszürke mágneskártya. Aztán berázom fejem, rúzsos szám Annie Lennox combtövére tapad, kérlelem, hogy láttamozza a házi feladatom, vetkőzni kényszerülök, ha nem.

Szóval hangerővel nem lehet mindent menteni, mert itt az történik, aminek rockzenében nem szabadna (ó, Paksi Endre!), hogy élőben gyengébb a produkció, mint lemezen. Pedig lemezen meggyőző volt, kellemes, vastag, ipari beütésű popmetál, izgalmas imiddzsel körítve, valamennyire még a sztár intellektuális rajongóinak is hittünk, miszerint magasművészeti utalások, kultúrmisszió. De koncerten valahogy nem működik a dolog, és az is elgondolkodtató, hogy a feldolgozásszámok (Personal Jesus, Tainted Love, Sweet Dreams) azok, amik egyértelműen kimagaslanak a többi közül. Indusztriál, metál, glam, mindenből csak annyi, hogy rá lehessen ismerni az összetevőkre, szórványosan egy-két remek riff, amikért azért nem kéne mélyre túrni a metáltörténelemben. A rajongóknak persze láthatóan tetszik a dolog, de objektíven nézve ez sovánka. A cigarettázóban még Manson-pólós emberek is fanyalognak.

Ami hatalmas csalódás, hogy Manson a színpadon nem bizonyul annak a cool figurának, akinek hittük, egyszerűen egy jól megcsinált metálshow frontembere és semmi több, amely metálshow-nak minden eleme aprólékosan ki van számítva - keresztény tiltakozókkal együtt -, amerikai piacra: tabudöntögetés light, csak tizennégy év alatt kell szülői kíséret. A rockshow-kkal persze nincs semmi baj, Ziggy Stardust óta kiterjedt hagyománya van az ilyesminek, de sajnos ez a koncert olyan, mintha egy amerikai tinifilmben lenne betét egy húdesátánista-jajdeextrém fellépésről.

Akasztófára szíjazott szintifutamba lóg egy petyhüdt náci bőrlebeny, Marilyn csak ímmel-ámmal nyúlkál a bugyi korcához, combvastagságáról a vélemények megoszlani látszanak. Túl sok drog, netán kevés? Impotenciát okoz a hathatós ima? Aszexuális hajcihőbe torkolló illegés a Kárpát-medence lelkének honfifájdalommal csiszolt tükrében? Hangerő kell és lelkesedés, csiperkegomba, gonosz kapitalista neccharisnyás vérmocsok. Ez nem a Sátán, még ha vicces is.